Április 11-én van a költészet napja, amelynek alkalmából számos megemlékezést és irodalmi programot tartanak. A költészet napját, József Attila születésnapjára emlékezve, 1964 óta minden évben ezen a napon ünneplik meg Magyarországon és határon túl.
József Attilának, akinek most száznegyedik születésnapját ünnepeljük, nemcsak rövid élete volt zaklatott, hanem most már közel hét évtizedre kiterjedő utóélete is. József Attila szellemét az adott hatalom gyakran próbálta kisajátítani a mögöttünk lévő csaknem hét évtizedben.
József Attila szüntelenül meghalt és szüntelenül feltámadott, evilági Krisztusként, mondhatnám: ,,lázadó Krisztusként”, akivel mindig kénye-kedve szerint járt el a történelem, a hatalom és a politika. Pedig ennek a mindig megerőszakolt és megalázott szellemnek a valódi, a földi létben is felismerhető transzcendenciája van – és ez a költészete. József Attila sorsát a költészete szabja meg, amely küzdve a világgal és a szenvedéssel, költőként mindig diadalmasan létrehozott. Van persze ennek a költészetnek eszmei, közéleti üzenete is. Figyelni mégis magára költészetére kell mindenekelőtt: arra az értékvilágra, amelynek maga a költészet – a filozófus Johann Georg Hamann szerint: ,,az emberiség anyanyelve” – ad a hétköznapi világnál, vagyis a politika és az ideológia világánál magasabb értelmet és küldetést. József Attila költészete az Istennel, történelemmel, az emberiséggel és a magyar nemzettel folytatott és folytat dialógust. Ez az a nap, amikor fejet hajthatunk azon értékek előtt, amelyek József Attila művében és szellemében örökké érvényesek maradnak.
Felvidék Ma, VZS
