Szeptember 17-én Pozsonyban, a Csemadok Országos Választmánya székhelyének nagytermében nyílt meg Schrantz György grafikai kiállítása.
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója, a kiállítás háziasszonya bevezetőként elmondta, hogy a somorjai születésű Schrantz György ebben az évben alkotott grafikai gyűjteménnyel lepte meg az értő közönséget. A tárlatot Melecsky Katalin, a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Gimnázium IV. osztályos tanulója versmondó fellépésével gazdagította, valamint Farkas László zongoraművész saját szerzeményét adta elő.
Kalita Gábor, a Pozsonyi Magyar Galéria művészeti vezetője, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a többnyire festményei, monumentális alkotásai révén ismert Schrantz György jelenlegi tárlata alapján igazolta, hogy valójában jeles grafikai tudással rendelkezik, ezzel is gazdagítva nemcsak a saját kifejezési énjét, hanem mind a honi, mind az európai értékrendű képzőművészeti világot.
A kiállítás megnyitó beszédét, amelyet Hodúr Éva, kiállításszervező mondott el az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:
“Schrantz György, a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás oszlopos tagja. Aktívan vesz részt a társaság tevékenységében. Több egyéni és közös kiállítást tud maga után. Csallóközi születésű. Született Somorján 1942-ben. Szülővárosában érettségizett 1959-ben. Losoncon építkezési középiskolát végzett, majd 1965-ben teljesül régi álma, felvételt nyer a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Dezider Milly, Ján Mudroch, Orest Dubay voltak a tanárai. 1971-ben szerzi meg festőművész diplomáját a monumentális – dekoratív szakon. Pozsonyban él és alkot. Örömmel vesszük, hogy ezúttal közelebbről megismerkedhetünk a grafikai tevékenységével. Talán úgy is fogalmazhatunk, – ami a festészetből, egyébb tevékenységéből kimaradt? – Nem kétséges, hogy grafikáinak más eszköztára van, a más nyelvezet a művész számára lehetővé teszi az intimebb, leíróbb, aprólékosabb ábrázolásmódot, a kifejezést amit a grafiakai diszciplína felkínál. De a témakör amiről szól a nagyérdeműhöz e területen is megmarad és még ki is bővül. A Csallóköz, az otthon melege ami a művész zsigereiben van, kering, bár egy emberöltő ideje a nagyvárosban él. A kapocs tehát megmaradt és élő. A mondókák, a népi énekek mellett bibliai témakör is megtalálható alkotásaiban. Grafikai tevékenysége már 1971-től nyomon követhető. A Feketerigó kisméretű linó metszete, ami a művész elmondása szerint konyhakéssel készült (mert még nem voltak vésői), már az elhatározottságról, a grafika lehetséges kifejező lehetőségéről tanúskodik. A kihívások és a konkrét megrendelések a szövetkezetektől, az állami gazdaságoktól, hogy grafikai elrendezéssel megvalósítani a díszoklevelet és adományozni a kitüntetéseket, lehetőséget teremtettek a linómetszetek készítéséhez. Majd meghívások következtek különböző grafikai tárlatokra, a rangos besztercei “Súčasná slovenská grafika” ismétlődő kiállításaira – 1983, az eperjesi szalonokra – 1988. A pozsonyi csoportos grafikai tárlatokra, ahol a szlovák grafika hírnevét nem egy kitűnő képviselővel, mint Vincent Hložník, Albín Brnovský, Dušan Kállay, Vladimír Gažoviččal együtt állít ki. Említést érdemel a segítésnyújtás keze is, nem egy fiatalnak nyújt hathatós segítséget, ezzel is előbbre vinni a mostohagyerek művészet ügyét. A grafika területén az ő világának egy intimebb, diszkrétebb, többrétűbb vetülete található meg, amit festményeibe nem keres – vagy a képzőművészet nyelvezete nem is tesz lehetővé, itt viszont e területen egy sajátos kifejezésmód keresésének lehetünk tanui.
Schrantz Györgynek, az alkotónak végezetül sikeres folytatást, derűt, kívánunk, valamint ne hiányozzon a finom humoros fricska se. További alkotókedvet és sok új alkotást mindnyájunk örömére!”
Felvidék Ma, -szé-
A kiállítás képei megtekinthetők a Képgalériánkban.
