25
De szigorúan csak főbiztosa ajánlásával! Bármennyire is úgy tűnik, nem, kedves olvasóm, nem mentek (még) az agyamra a gyógyszerreklámok. Az előbbiekben csupán a szlovák parlament elnökének, Pavol Paškának egy sajátos receptúráját idéztem, amelyet nem másra, mint a mostanság igencsak lerobbant állapotban leledző szlovák-magyar kapcsolatok kúrálására ókumlált ki.
De szigorúan csak főbiztosa ajánlásával! Bármennyire is úgy tűnik, nem, kedves olvasóm, nem mentek (még) az agyamra a gyógyszerreklámok. Az előbbiekben csupán a szlovák parlament elnökének, Pavol Paškának egy sajátos receptúráját idéztem, amelyet nem másra, mint a mostanság igencsak lerobbant állapotban leledző szlovák-magyar kapcsolatok kúrálására ókumlált ki.
Konkrétan a nyelvtörvény okozta fájó, azóta üszkösödésbe menő sebre. A megoldás egyetlen bővített mondatban összefoglalható – a szlovákok már csak ilyen egyszerű, praktikus népek: „Készen állunk arra, hogy elfogadjuk a főbiztos ajánlását, és remélem, minél hamarabb elkészül a nyelvtörvény végrehajtási rendelkezése is, és végre nem fogja ez a törvény a szlovák-magyar feszültséget tovább szítani”.
Ejj, a macskabajszát neki, hogy erre eddig nem jött rá senki! Szívózunk itt egymással már hónapok óta, miközben a megoldás ott rejtőzik a Szlovák Köztársaság egyik legfényesebb elméjében, s csak most pattan ki belőle?! Hát persze! Főbiztosi ajánlás kell ide, az egyszer biztos! Hiszen magától értetődik, hogy ha valaki, akkor Szlovákia minden körülmények között, maradéktalanul, hiánytalanul, a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi azokat az ajánlásokat, amelyek valamely esetleges (bár maga a feltételezés is abszurd) hiányosságának kiküszöbölésére irányulnak. A nemzetközi konvenciók, alapjogi charták, alapszerződések, kisebbségvédelmi és más tárgyú egyezmények legnagyobb barátjaként Szlovákiának egy főbiztosi ajánlás pusztán a napi rutin, maximum minisztériumi osztályvezetői szinten letárgyalják.
De ami még ennél is jobb, az a nyelvtörvény várva várt végrehajtási rendelete. Azt állítani, hogy ennek elfogadásával a törvény már nem fogja tovább szítani a feszültségeket (mellesleg ezzel elismerte végre, hogy nem a magyarok szítják itt a feszültséget, hanem a törvény, ez azért jópont), jól fejlett cinizmusra utal. Egy törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet ugyanis – a nevében is benne van – alacsonyabb szintű jogszabály, már csak a megalkotójánál fogva is. S mint ilyen, értelemszerűen nem állhat ellentétben a törvénnyel (de általában véve semmilyen törvénnyel sem), nem állapíthat meg más rendelkezéseket, mint amelyek a törvényben le vannak fektetve. Ha a törvény szájkosarat ír elő a magyaroknak, akkor azt egy rendelet nem oldhatja le rólunk. Egy ilyen rendelet semmit sem fog változtatni azon a tényen, hogy a 21. századi Európa egyik szégyenfoltjáról beszélünk, amikor a szlovák nyelvtörvény kerül szóba.
Szűcs Dániel, Felvidék Ma
