A helyszín, mint már az elmúlt évtizedek során annyiszor, ismét a egykori tornateremből átalakított színházterem. A Kassai Thália Színházban vagyunk. Martin McDonagh ezt a színpadot is hatalmába kerítette.
Drámáinak különös írországi zamata tagadhatatlan, ami egyben azt is megköveteli, hogy munkássága befolyásolhatatlanná váljon. A teljes kiégés nem mindig vezet a fagyos megcsömörléshez, ez pedig azt bizonyítja, hogy ő is megtalálta idővel a rá jellemző irodalmi forrást. Kortárs játékai megteszik a maguk varázsát, hisz a most reflektorfénybe kerülő, Korognai Károly rendezése általi aktuális darab, melyet először 1996-ban mutattak be, Leenane mitikus világát csalóka tükörképből ábrázolja.
A falu dermesztő tétlensége könyörtelenül megedzi a szóban forgó két tagú Folan család, a nem éppen üde korban járó lány Maureen (Nagy Kornélia), és a magát sem tisztelő anya Mag (Kövesdi Szabó Mária), valamint a Dooley testvérek, Pato (Bocsárszky Pál) és Ray (Ponty Tamás) kilátástalanságokkal küszködő életét. Lelkiségük mocskos gennyfoltokkal átszőtt parazsa nem tudja feléleszteni teljes mértékben bennük a változás lehetőségét magában hordó minden talmiság nélküli remény melegét.
Az anya és a lány közötti dobpergésszerű konfliktusokkal teli, már-már nyomasztó jellegű eseményeit az undor bámulatos módon manipulálja. Kezdve a legalapvetőbb emberi szükségletekkel, értendő itt többek közt a bili-pisi esete, teljesen más megvilágítás alá esik, amely színészeink alakításai által elgondolkodtatóan csapódik le. Vajon a negyvenes éveiben járó Maureen helyzete okot adhat bármire is, hogy úgy viselkedjen a zsarnok és kegyetlennek tűnő anyjával, mint ahogyan azt teszi? Tényleg nincs esély az álmok kapujának kinyitására? A pipogya testvérpár karakterét vizsgálva pedig, valóban a gyengeség és a jellemtelenség kizárólagos hálója fojtogat? Minden tényt mellőzve, a lét könnyelműsége egyik szereplőt sem fenyegeti. Az ösztönök gépezete ugyanis lassan beindul, s ekkor már sajnos nincs semmiféle akadály, ami megálljt parancsolna. A várva-várt szökési találkozás, mely az idő során kialakuló Maureen és Pato közti románc hozadéka, nem tartja be a hozzá ígért esküjét, s a sors véres fordulatokat vesz. A gyűlölet harca felerősödik, így az évek elteltével elnyelt pillantások és tűszúrások megteszik a maguk hatását.
A vaseszköz rideg lendülete többé már nem hajlandó az alkudozásra és kegyetlenül lesújt. A megtörténtek után talán kijelenthető, hogy gyilkolni könnyű, ám a fránya ítélkezés nem akarja sehogy sem rá tenni az i-re a pontot. Mindenesetre az egyéni döntés lehetősége mindenki számára adott, csak el kell jönni az előadásokra.
Felvidék Ma, Kollár József
