Nekünk, szlovákiai magyaroknak van egy előnyünk. Ismerjük az elmúlt nyolc év szoc-lib magyar politikai elitjének kormányzati teljesítményét, a „Gyurcsány-fiúk” nekemista, adóoptimalizáló, állam- és közérdek-kijátszó rengnálását, ezért aztán túlzottan nem lepődünk meg, ha azt látjuk: az új szlovák elit, az új parlamenti képviselők közül 37 azt tünteti fel vagyon- és jövedelembevallásában, hogy tavaly egy fillért sem keresett. Nem keltenek túl nagy bizalmat tettükkel.

A házelnök, Richard Sulík (SaS) is közéjük tartozik. Pedig saját maga állította egy-két hónapja, hogy az éves bevétele-jövedelme 150 ezer euró. Most akkor a bevallásában hazudott, vagy neki is Jozef Mihál könyvelt, s cége valamelyik adóparadicsomban székel, ne hogy a Szlovák Köztársaság közterheinek viselésében részt kelljen vennie?! Mindenesetre: a törvényhozás feje szemérmességével csak azt éri el, hogy kételyeket ébreszt maga iránt. Vagyonként két lakást és egy telket vallott be, ingóságként készpénzt, bankbetétet, értékpapírokat, autót és osztalékokat befektetései után.
És nincs egyedül. Egy vasat sem valott be 2009-re Ľudovít Kaník (SDKÚ-DS), Juraj Droba (SaS), Richard Oravec (SDKÚ), Zuzana Aštaryová (SaS), Dušan Bublavý (Smer), Martin Fecko (SaS), Milan Gaľa (SDKÚ), Kamil Homola (SDKÚ), Jakab Elemér (Most-Híd), Ľudovít Jurčík (SaS), Peter Kalist (SaS), Jana Kiššová (SaS), Jozef Kollár (SaS), Milan Laurenčík (SaS), Iveta Líšková (Smer), Ľuboš Majer (SaS), Anton Marcinčin (KDH), Peter Muránsky (KDH), Ondrej Matej (SDKÚ), Igor Matovič (SaS), Pfundtner Edita (Most-Híd), Martin Poliačik (SaS), Alojz Pridal (KDH), Radoslav Procházka (KDH), Marián Radošovský (KDH), Solymos László (Most-Híd), Jaroslav Suja (SaS), František Šebej (Most-Híd), Peter Šuca (Smer), Igor Sidor (Most-Híd), Ivan Švejna (Most-Híd), Richard Švihura (SaS), Štefan Tomčo (SaS), Tibor Tóth (SDKÚ), Jozef Viskupič (SaS) és Ľubomír Želiezka (Smer).
Sulík szerint a parlament honlapján csak a bevallások egy része olvasható, ezért tűnhet úgy, hogy a tönkre ment vállalkozók „nagy átverése” nyomán csupa megélhetési, koldulós politikus feszeng a honatyák-honanyák székeiben. Az igazság inkább az, hogy éltek azzal a lehetőséggel, hogy a törvény nem kötelezi őket kimondottan a közéleti karrier előtti évük tiszta jövedelmének feltüntetésére, ezért inkább – hogy a közt ne irritálják – szemérmesen hallgatnak róla. Rájuk hát nem úgy kell néznünk, mint szegény ágról szakadtak, hanem mint szégyellni valóan gazdagokra.

Felvidék Ma