Az evangélista látszólag Jézus születését mondja el, valójában azonban Jézus teológiai jelentését akarja közölni. Így a foganással együtt igyekszik megvilágítni Jézus isteni eredetét is. A keresztény atyák és a középkori teológusok, sokat magyarázták ezt a szöveget. Ennek egyik oka, hogy a foganást minden hellén és középkori olvasó elsősorban testi értelemben értette.
Ezzel a szemlélettel polemizálnak a magyarázók. Augustinus azt írja: „Az a mód, ahogyan Krisztus a Szentlélektől született igazában az Isten kegyelmét mutatja meg nekünk. Itt ugyanis egy ember, akinek semmi megelőző érdeme nem volt, természetes életének első pillanatától kezdve Isten Igéjével olyannyira személyi egységbe került, hogy ő maga egyben Isten fia volt.” Gyakorta megfeledkeztek az olvasók arról, hogy az evangéliumot olvasva, nem egy szegény üldözött család hányatott történetével akar megismertetni az író, hanem Isten tetteit akarja bemutatni egy hányatott család történetében. Isten emberi természetünkben való munkálkodását a legmerészebben Mária anyaságának bemutatásában és Jézus tevékenységben mutatta be.
Izgatóan érdekes kérdés, mit értett meg ebből a teológiai diplomával nem rendelkező Mária és József? Mit tudtak felfogni a lélek hatásából azok, akik a szentháromság tanát soha nem hallgatták kifejtve? Hogyan tudtak a Szentlélekkel együttműködni azok, akik soha nem olvasták János evangéliuma bevezetőjét, prológusát?
Ez homályban marad előttünk, akik a magunk intellektualitására oly büszkék vagyunk és nem vesszük észre az intellektuális nagyság még nem feltétlenül emberi nagyság. De az apostolok és az apostoli egyház észrevette, hogy Mária többet tudott Jézusról, mint Péter és a többi apostolok. A gyermekségtörténetet ezért képtelenek megírni másként, mint hogy teletűzdelik ószövetségi idézetekkel. Mert a jámbor zsidó családok a minden szombati zsinagógai elmélkedések kapcsán együtt éltek a prófétai jövendölésekkel úgy, mint mi a mindennapi reklámokkal. Ez az első században olyan erős volt, hogy nagy számú aszkétát termelt ki a kor Chirbet Qumrán pusztájában és másutt is. Ők pontosan tudták az ember hozza létre a gonosz viszonyokat, amikor lelke a gonosz hatása alá kerül. Ki akarták tehát szabadítani lelküket ezen hatás alól. Azt is tapasztalták, a legszebb nyilatkozat, a legszebb beszéd is hatástalan, ha eltávolodik a tettektől. Az első századi vallásos zsidók mindig is gyakorlatias észjárásúak voltak, tudták nem mondani, tenni kell azt amit a törvény betűje, vagy a törvény szelleme előírt. Azt is érezték, a jeruzsálemi doktor iskolából hiányzik az Tóra szelleme, csak a Tóra betűjével találkoznak. Jézus és Mária azon szegény gazdagok közé tartozott, aki anyagi javakban ugyan nem bővelkedtek, de életük mindenkinél közelebb volt az Isten szándékához.
Mária és Jézus alkotta az első család egyházat. Jézus barátai pedig ezt sokszorozták meg a keresztény házak hálózatával. De tudták, Jézus olyan emberi környezetből jött, amelyben Isten igéje mindennapi kenyér és ennek a kenyérnek az erejét a mindennapi feladatok között Isten országa építésére kell használni.
Vannak családok, amelyekben óriási erőfeszítésbe kerül imát kezdeményezni, sőt olyanok is bőven akadnak, akik ajándékoznak és szeretgetnek, de képtelenek gyerekeiknek elmondani Jézus születésének történetét. Azok között, akik csak magukat szeretik lehetelten beszélni Isten szeretetéről. Akik csak az emberi foganást pusztán kémiai biológiai reakcióra redukálják képtelenség beszélni az élet szentségéről. Mária és József már egybekelésük előtt is az Istennel jártak. Mint ahogyan Istennel járt Ábrahám is, a kicsit kecskeszagú pásztor fejedelem, minden hívő ősatyja. Istennel járta a pusztát Mózes is, és Illést is a mostoha körülményekért az Isten közelsége kárpótolta. Máriát is Józsefet is minden nyomorában gazdaggá tette az Isten lelke. Erre a lelki gazdagságra félő tisztelettel némi bűntudattal tekintettek az apostolok, de csak a II. Vatikáni zsinat nevezte Máriát az első hívőnek. Vajon ebből mi mit értünk, és mit érzünk, és mit valósítunk meg?
Felvidék Ma, Dr. Benyik György
