Ha egyetlen élőképbe tudnánk összezsugorítani mindazt, amit az elmúlt 20 évben a demokrácia liberális sajtója termett, a hazugságnak, perverzitásnak, őrültségnek, uszításnak az emberi piszoknak minden képzeletet túlíró förmedvénye hemzsegne előttünk. Könnyen az a kérdés merül fel a gondolkodó,tisztán látni vágyó emberben: vajon nem  az egyéni demokrácia volt- e a világtörténelem legfelelőtlenebb képzelődése?

Gyilkol, de gyilkossága másoknak lesz tragédiája, rabol, de azért kiköveteli magának az erkölcsbíró szerepét, hazudik, de az igazság bajnokaként ünnepelteti magát, katasztrófája a tömegeknek, mégis a tömegek népszerűsége öleli körül. Ezerarcú bohóc, felelősséget kér számon mindenkitől, de önmagát mindig kivonja mindenfajta felelősség alól. Az egyént és annak jogait a mindenek felettiség szférájába emeli a közösséggel szemben, de ha az egyén elbukik, nem hullajt könnyeket, és számon kérően néz a közösségre, annak felelősségét üvölti. Ez a demokratikus tömegszerelem legcirógatottabb kedvence, a liberális sajtóbandita, felvidéki magyar közösségünk legkártékonyabb élősködője. Ez végzetes és elmaradhatatlan következménye az egyéni felelőtlenség büntetlenségének, az individualizmus demokráciájának, mint evésnek az emésztés végterméke.
Ezek a sajtóbanditák naponta adják egymás kezébe a magyargyűlölet sokszínű stafétáját, hogy ha egyikük – másikuk túlzásokba feledkezik, akkor legyen egy következő, aki ezt megpróbálja egy másik hullámhosszon, a színskála újabb árnyalatán továbbvinni.
Üzennek naponta, féltik a demokráciát a demokratáktól, határon inneni magyart a határon túli magyartól, elszakított nemzetrészeket az anyanemzettől. Megbocsájthatatlan égbekiáltó bűnök ezek, de a hurok a nyakuk körül szorul, és az a mozgástér, mely ez idáig a rendelkezésükre állt, egyre jobban beszűkülni látszik. Kozmopolita megbízóik-kenyéradó gazdáik mindent elkövetnek, bőségesen ellátják őket pénzzel, munícióval, de most látható, érzékelhető tanácstalanság vett rajtuk erőt. Szürkeállományuk, melyre egyébként oly büszkék, nem érti, nem tud választ találni arra a kérdésre, miért tartós még mindig a Fidesz népszerűsége.
Számításaik szerint ennek a népszerűségnek már rég el kellett volna erodálódnia. Pedig a válaszért nem kellene sem Amerikába, sem Izraelbe, sem ki tudja hova menni, csak a magyar embert kellene megkérdezni. Ez az első olyan kormány, mely a választási programját a nemzeti konzultációk során alkotta meg, és azt elődeitől eltérően be is tartja. Törvényalkotási gyakorlatában az az újszerű elem, hogy a jog és  igazságosság  nem mennek egymással szembe,hanem párhuzamosan haladnak a magyar emberek, vagyis a köz érdekében. Hányszor kellett azt hallanunk pl. a vérlázító végkielégítések kapcsán, hogy nem igazságos, de jogszerű. Ennek a cinizmusnak vetett véget az Orbán kormány még azon az áron is, hogy úgymond  ,, megnyirbálta” az alkotmánybíróság jogkörét.
Orbán Viktor és kormánya igenis forradalmat – vér nélküli forradalmat – visz végbe akkor, amikor nem a nemzetközi plutokrácia érdekeit tartja leginkább szem előtt, hanem a választóknak tett ígéreteket igyekszik iszonyatos ellenszélben, de rendíthetetlen eltökéltséggel megvalósítani. Ez a kormány hitet tett arra, hogy felszámolja a felelőtlenséget, a következmények nélküliséget minden szinten, a politikai és jogi-bűnügyi felelősséget nem engedi egymástól elválasztani. Ezért van az, hogy az MSZP nyugodtan börtönfrakciót is alkothatna , és ez a frakció számszerűen csak nőni fog. Ez hiányzik nálunk, Szlovákiában is, de nagyon, ezért van az, hogy az emberek a demokrácia kifejezésre csak legyintenek. Ez és sok más bátor intézkedés veri ki a biztosítékot a megélhetési rettegőknél, az áldemokratáknál, a zugliberális revolverező sajtóbanditák soraiban. Üzengetnek innen oda, annak a lapnak hasábjain, ahol csak az ő rettegéseikről olvashatunk nap mint nap. Legutóbb Miklósi Péternek lett dermesztő, ami ma magyar honban történik: „Csalódással figyelem az alkotmányos jogállamnak a kétharmados parlamenti többséggel igazolni vélt felszámolását, a zsákmánykormányzást. Szlovákiai magyarként is, de főként demokrataként tavasz óta rosszallással elegy aggódással követem az Alkotmánybíróság semmibevételét, s ezzel az alkotmányosság farba billentését, a külföldi befektetők, a bankok, a magán nyugdíjpénztárak vagy akár az államhatalom felügyeletére hivatott Költségvetési Tanács megalázását, a közmédia lenyúlását, az államfőtől a Magyar Olimpiai Bizottság új elnökének személyéig a bizalmi emberek pozícióba emelését, mindezzel egyidőben a másként gondolkodók pökhendi kiebrudalását a sajtóból a közhivatalokig” – eddig az idézet, hogy a hitelességen ne essen csorba, és levegőt is vehessünk.
Itt megállok egy pillanatra. Chilében a világbank nyomására az állami vezetőkön és a katonaságon kívül mindenkit bekényszerítettek a magán nyugdíjpénztárakba, melyek több mint kétharmada tönkrement, és az emberek pénz nélkül maradtak. Az USA-ban minden elnök-  és kormányváltást személycserék követnek valamennyi szinten, egészen a kávéautomaták cseréjéig  bezárólag, és senki nem kérdőjelezi meg a demokráciát.
De, Miklósi Péter, hol voltál 2004. december 5-én, mikor Gyurcsány Ferenc azzal riogatta az anyaországi testvéreinket, hogy a határon túliak kizabálják, felélik jövőjüket? Hol voltál, miért nem rettegtél, miért nem féltetted a demokráciát 2006. október 23-án, mikor az őszödi rém nemcsak azt vallotta be, hogy hazudott reggel, délben és este, de a kezei könyökig véresek voltak a magyar emberek vérétől, a kardlapozásoktól, a kilőtt szemű emberek, a megnyomorított, megalázott testvéreink vérétől?! Hadd ne folytassam! Akkor miért hallgattál, miért nem küldtél aggódó üzeneteket a demokrácia védelmében? Akkor is, mikor az országot az EU és a Nemzetközi Valutaalap gyámsága alá helyezték a végletekig való eladósítottság következményeként? Én tudom a választ, mert ismerem a fajtádat, engem és sokunkat nem tudsz már többé megszédíteni, a jól álcázott mítoszról lassan lehull a lepel.
Ezt az iszonyatos liberál-bolsi örökséget – áttételesen a sajtóbanditák örökségét is – kell ennek a kormánynak, ennek a nemzetnek cipelnie és törlesztenie.

Borbély József, Felvidék Ma