Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Zabulon földje és Neftali földje, a tenger partja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája.
A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre. Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa! A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket! Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott két másik testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és apjukat, és követték őt. Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyította a nép körében minden betegséget és mindne gyötrelmet. Jöttem, láttam őket, és ők követtek! Íme Cézár mondatának közösségi változata. Ő önmagáról beszél, csakis önmagáról. Március idusán ugyan kiderült, hogy a csapat nem érette egyet, de az önmegvalósítás csatkiáltása enélkül is – minden hasonlósága ellenére – teljes ellentéte a képzeletbeli apokrif mondatnak, amely a fenti örömhír lényegét összefoglalja. Elgondolkozom. Manapság fejvadászok keresik a legjobbakat. Nem emberhalászok. És módszerük ennek megfelelően különbözik. Elképzelhetetlen, hogy sétálva megpillantsák a megfelelő jelöltet, hogy hívják és az jöjjön. Nem is lenne hitelük megbízóiknál, ha mindez ilyen egyszerű volna. Ha ilyen egyszerű lenne, a főnökök is csak a parton sétálnának. De vajon meglátnák-e a mindenkori halászban a vezetőt, a „leader”-t? Kétlem, és megkockáztatom, hogy azért nem látják, mert maguk sem vezetők. Mégis, kinek a merítése, fogása, zsákmánya – no lám, itt is különbözik a szóhasználat – a gazdagabb? Ki találta meg ezzel az amatőr módszerrel a legalkalmasabbakat? Jézus azonban azt is bizonyította: minden ember „alkalmas”, ha valakinek van bátorsága felfedezni benne olyan értékeket, amelyet a felfedezett maga sem sejtett. Menjünk hát halászni!
Felvidék Ma, Kiss Ulrich SJ-VP
