Radičová kormányának bukásával szinte egy időben elkezdődtek a következő kormánykoalíció összetételére vonatkozó találgatások is.
A közvélemény-kutatások szerint egyértelműen még mindig Fico Smere a legerősebb párt a szlovákiai politikai színtéren, így nagy valószínűség szerint a márciusi előrehozott választások után – az eredmények tükrében őt kéri majd fel a köztársasági elnök a kormányalakításra. De hogy kit kér majd fel Fico a közös keringőre, azt találgathatjuk ugyan, de úgyis csak a választások éjszakáján dől el.
A volt jobboldali koalíciós pártok közül némelyek siettek nagy gyorsan leszögezni, hogy nem kívánnak a Smerrel közösködni. Mikuláš Dzurinda, az SDKÚ elnöke például kerek-perec kijelentette, kizártnak tartja, hogy pártja a választások után kormánykoalícióra lépne a Robert Fico vezette baloldali párttal. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke már nem volt ennyire egyértelmű, azt állítja, pártja egyedül nem lépne ugyan szövetségre a szociáldemokratákkal, de a Smerrel való választások utáni együttműködés lehetőségét teljeséggel nem zárta ki. Egy választások előtti jobboldali szerződéses együttműködésnek azért jobban örülne a Most-Híd elnöke, de a partnerei – az SDKÚ-DS és a KDH – ez idáig nem haraptak még rá erre. A Smerrel való együttműködést illetően hasonló álláspontra helyezkedett Ján Figeľ, a KDH elnöke is, aki szerint a kereszténydemokraták sem lépnének egyedül koalícióra Ficóval. A Sme napilapnak adott exkluzív interjújában azonban már nem olyan elutasító az álláspontja a liberálisokkal szemben. Azt mondja, ahogyan az SaS eltávolodott a koalíciós partnerektől, úgy vissza is jöhet, minden csak azon múlik, képesek-e az önreflexióra. Figeľ szerint akár megismétlődhet a mečiari történet, aki kétszer is megnyerte a választásokat, mégis veszített. Az európai országok többségében jobb-közép kormányok vannak hatalmon, ami bizonyára nem véletlen, hanem a válság, a gazdasági, pénzügyi és politikai feltételek következménye. A jobboldali kormány bukása Szlovákiában szerinte csupán egyetlen párt felelőssége, de ez egyúttal figyelmeztető jel az együttműködésre vonatkozóan is, azaz hogy nem lehet mindent – például, hogy van-e egyetértés a pártok között – alárendelni a számoknak.
Figeľ szerint a jobboldali pártoknak meg kellene találniuk a közös nevezőt az ország belügyeit és az európai kérdéseket illetően, amelyek nem választhatók el egymástól, hiszen az euró stabilitása, a gazdasági fejlődésünk vagy a visszaesésünk összefüggnek egymással. Ha azonban mégsem sikerülne megegyezésre jutniuk, és a jobboldali pártok nem tudnának többséget szerezni a választások után, abban az esetben a válságból való kilábalás érdekében a kereszténydemokraták elnöke nem zárja ki a Smerrel való együttműködést sem, egy szélesebb kormánykoalíció formájában. Kérdés azonban, hogyan reagálnak erre a megengedő álláspontra a KDH azon politikusai, akik elképzelhetetlennek tartják a Smerrel való együttműködést. Mondjuk például Daniel Lipšic, aki nem is olyan régen azt állította Fico pártjáról, hogy maffiabarát. De Lipšicen kívül is vannak még a kereszténydemokraták között, akik úgy vélik, hogy a két párt között áthághatatlanok az ellentétek. A más véleményen lévő kádéhások abban reménykednek, hogy az elnökük által vázolt forgatókönyv sohasem válik valóra. S egyelőre úgy tűnik, Dzurinda kizáró kijelentése nekik kedvez. No és persze az sem elhanyagolható, miként reagálna Fico egy szerinte túl széles koalícióra. A kormány bukása után ugyanis határozottan állította, maximum két párt koalícióját tudja elképzelni az előrehozott választások után – persze csak ha a számok ezt megengedik neki.
A politikában azt tartják, sohase mondd, hogy ne, bár azért vannak dolgok, amelyeket már a legjámborabb választópolgár gyomra is nehezen vesz be. Ezért aztán ezeknek a találgatásoknak, számkombinációknak nem lehet túl nagy jelentőséget tanúsítani, nem tekinthetők örökérvényűnek, bár kétségkívül, valamiféle irányokat azért mutatnak. De ahogyan változnak az idők, változnak a vélemények is, a nemből így aztán könnyen lehet igen is. Nekünk, választópolgároknak az lenne a legfontosabb, hogy rendeződjenek már végre az ország dolgai, na és persze a mi dolgaink is. Legyenek munkahelyek, aki szeretne, az dolgozhasson. És induljon meg már végre az ország szekere, ha döcögve is, de egy láthatóan jó irányba.
Felvidek.ma, Dunajszky Éva
