Több mint hatvan év után várhatóan néhány hónapon belül erkölcsi, míg a közeljövőben jelképes összegű anyagi kárpótlás kaphatnak azok a magyarok, akiket a második világháború után kényszerítettek felvidéki otthonaik elhagyására. Úgy tűnik, a kérdés végre kimozdult az évtizedes holtpontról.
A második világháború után minden idők egyik legdiszkriminatívabb döntésével a Csehszlovák államban kollektív bűnösnek bélyegezték a felvidéki magyarság egészét, tízezreket, akik semmilyen szerepet nem játszottak a világégésben. Az etnikai alapon történő diszkrimináció során a térségben élők súlyos lelki és testi traumákon estek át. A csehszlovák politikusról, Edvard Benešről elnevezett dekrétumok és szláv nemzetállami törekvések árnyékában 1946 februárjában megszületett Szlovákia és Magyarország között az a lakosságcsere-egyezmény, amelynek keretében sok tízezer magyart telepítettek ki akarata ellenére szülőföldjéről.
Mint azt a kitelepítettek megyei vezetőjétől Barcs Józsefnétől megtudtuk, rengetegen kerültek Békésbe is, Békéscsabán és a környező tanyavilágban közel ötszáz családot „pakoltak le”. A kitelepítetteknek az akkori korszakban modernnek számító téglaházaikat kellett hátrahagyniuk, de nem hozhatták magukkal korszerű mezőgazdasági gépeik és ingóságaik egy részét sem. Sőt, földjeik is odalettek. Cserébe sokuknak csak düledező viskók jutottak ólak, melléképületek nélkül, kevéske földdel.
A második világháborút lezáró szerződések szerint, a Csorba-tói egyezmény alapján Csehszlovákia a kitelepítettek javait beszámította a Magyarország által fizetett háborús jóvátételbe, Magyarország vállalta, hogy ezért kárpótlást ad az otthonaik elhagyására ítélt embereknek.
Barcs Józsefné elmondta, hogy a kérdésben évtizedekig nem történt semmi. 1996-ban az Alkotmánybíróság felszólította az Országgyűlést az alkotmányos törvénysértés megszüntetésre. A magyar parlamentben többször is felszólaltak az ügyben, ám érdemi előrelépés nem történt. Most Vantara Gyula, Békéscsaba polgármestere, országgyűlési képviselő és dr. Molnár Attila, Komárom polgármestere és képviselője ismét a parlament elé vitte az ügyet.
– Ezt megelőzően megbeszélésre hívtam össze a békéscsabai kitelepítetteket, azokat, akik átéltek az évtizedekkel ezelőtti szörnyűségeket. – mondta Barcs Józsefné.
Közösen fogalmaztuk meg véleményünket, ami után eljuttatunk Vantara Gyulának, aki a kezdetektől felelőséggel és együttérzéssel segíti törekvéseinket – tette hozzá.
– Mivel átérezzük, milyen nehéz Magyarország gazdasági helyzete, ezért erkölcsi és alacsony összegű, egyenlő mértékű jelképes kárpótlást szeretnénk csak kérni — hangsúlyozta. — A teljes kárpótlásra amúgy sincsen lehetőség az AB határozata értelmében.
A kitelepítettek vezetője úgy tudja, hogy megkezdődött a háttérmunka, a jogszabályok rendezése a kérdésben, hogy az országgyűlés határozatot hozhasson. Barcs Józsefné kiemelte: közöttük is van, aki szélsőséges módon képviseli az ügyet. Az ilyen viselkedéstől a Békéscsabán élő felvidéki magyarok elhatárolódnak.
Vantara Gyula, Békéscsaba és térsége országgyűlési képviselője dr. Molnár Attilával közösen interpellációt nyújtott be a kérdésben a parlamentbe.
– A második világháborút lezáró szerződések szerint Csehszlovákia a kitelepítettek javait beszámította a Magyarország által fizetett háborús jóvátételbe, hazánk ugyanakkor vállalta, hogy ezért kárpótlást ad az otthonaik elhagyására ítélt embereknek. A párizsi békeszerződést rögzítő 1947. XVIII. törvény 29. cikkelyében ezt jogszabályilag is vállalta az állam. Az Alkotmánybíróság 1996-ban felszólította az Országgyűlést az alkotmányos törvénysértés megszüntetésre. Mindeddig hiába. – nyilatkozta Békescsaba polgármestere. Vantara Gyula hozzátette, erkölcsi és anyagi kárpótlást szeretnének kiharcolni a mintegy 80 ezer érintettnek.
Fotó: mult-kor.hu
www.beol.hu nyomán Felvidék.ma
