A kitüntetettek nevében Szabados László mondott köszönetet. „Nem tettünk mást, csak a magyarsághoz való hűség parancsának engedelmeskedve tettük, amit kellett” – mondta. Alább a köszönőbeszéd olvasható:
A 2013-as Magyar Kultúra Napjának szlovákiai ünnepén én is mindenkit szeretettel köszöntök a magam és a kitüntetettek nevében.
És egyben köszönöm, köszönjük a megtiszteltetést, a Csemadok Életmű Díjat, mely több évtizedes munkánknak, csemadokos elkötelezettségünknek az elismerése.
Örömteli pillanatok ezek. A legnagyobb öröm ebben az, hogy eljutott a Csemadok, a mi Csemadokunk idáig, megalakulásától 2013-ig, a mába, amikor a Magyar Kultúra Napjának ünnepségein, és már nem először, hanem ötödször, életmű díjjal tüntethet ki arra érdemesnek tartott Csemadok-tagokat. Ugyan-akkor örömteli az is, hogy a nemzeti közösségünk megmaradásáért végzett munka értékelésekor már nem öt, tíz, vagy húsz év a léptéke az értékelésnek, hanem az aktív emberi élet, az életmű. Ez már történelmi távlat.
Ma ötünk munkáján keresztül történt ez az értékelés. Öt különböző életmű kapott ma elismerést a tartalomban, módszerekben és területileg is különböző Csemadok munka képviseletében, mely az országos elnök vitathatatlan érdemeitől egészen a helyi szervezet alapító tagjának, vezetőségi tagjának áldozatvállalásáig, avagy dalkörvezető erőfeszítéséig mutatja azt a széles skálát, mely jellemzője és egyben záloga is eredményeinknek. A Csemadok eredményeinek.
Ma több évtizedes munkával a hátunk mögött, meghatódva vettük át az elismerést, az életműdíjat. Nagyon sokat jelent mindnyájunknak. Nekünk, akik személyesen vehettük át, azoknak, akikhez hozzátartozóikon keresztül jut el, és annak is, akinek, sajnos, ma már csak az emléke előtti tisztelgés és köszönet jele ez a kitüntetés.
Nagyon nagy ez a ez az elismerés. S magamra nézve, szinte kétségeim vannak, vajon, kiérdemeltem-e, hiszen, nem tettem mást, és úgy gondolom, bátran beszélhetek minden kitüntetett nevében, nem tettünk mást, csak magyarságunkhoz való hűség parancsának engedelmeskedve tettük, amit kellett, amit lehetett, amit tőlem tanítói hivatásom is megkövetelt, amit velünk vállvetve Csemadok-tagként az egész országban, Pozsonytól Ágcsernőig, a Dunától a Tiszáig, sok százan, ezren megtettek: vezetőségi tagok, szervezők, színdarabrendezők, karvezetők, népművelők, ismeretterjesztők, táncosok, énekesek, színjátszók, … és sorolhatnám. Ezért hát mondom, és nagyon komolyan gondolom, az Életmű Díj, melyet kaptam nemcsak az enyém, hanem mindenkié, aki velem együtt tett, dolgozott, aki lelkesített, aki áldozatot vállalt, példát adott, aki megkezdte azt a munkát, amit én csak folytattam.
Köszönöm hát személyesen is nagy-nagy tisztelettel mindenkinek, de főleg az alsószeli Csemadok-tagoknak és az alsószeli énekeseknek, az Alsószeli Magyar Dalkörnek. És tudatosan a végére hagyva mondok még egy nagyon lényeges dolgot: A Csemadokban való tevékenység nem egy egész embert, hanem egész családot kíván, megértő házastársat, segítő gyermekeket. És én szerencsés, és boldog is vagyok, hogy e helyről köszönhetem meg néhány nappal a negyvenhatodik házassági évfordulónk előtt feleségemnek, aki most sajnos egészségi okokból nem lehet jelen, a megértését és támoga-tását. És gyermekeimnek is, lányomnak, fiamnak is köszönöm, hogy nemcsak megértők, hanem segí-tők is voltak, és főként azt, hogy ugyanúgy beálltak a sorba, és szakmailag, látókörben és hatékony-ságban már előttem is járva, tevékenykednek anyanyelvünk, hagyományaink, tárgyi és szellemi emlékeink megőrzésében, megélésében. És az unokáknak is, hogy van remény, van visszaigazolás, hogy nem voltak hiábavalók az elmúlt esztendők.
Bocsánatot kérek, kedves kitüntetett társaimtól, hogy ennyire személyessé vált az elmondott köszönet, de feltételezem, hogy ők is hasonlóan éreznek, s ezért most az ő nevükben is mondom, köszönjük mindenkinek, minden munkatársnak, együttműködőnek, hozzátartozónak, családtagnak a segítséget. Köszönjük a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség Országos Tanácsának a Csemadok Életműdíj odaítélését. A mai szép, megható és felemelő műsor szervezőinek, közre-működőinek, szereplőinek és a jelenlévőknek is, hogy méltó keretet teremtettek a díjak átadásához.
S végezetül kívánom, a világ minden magyarjának, hogy a jövőben, még hosszú évek múltán is, akkor is, mikor mi már nem leszünk, és unokáink vállát hét-nyolc évtized fogja nyomni, ily megható ünnepély keretében emlékezzen, emlékezhessen meg minden magyar a Magyar Kultúra Napjáról, Himnuszunk születésnapjáról nagyapái szülőföldjén!
Kodály szavait szabadon idézve: Szülőföldünkön sose legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül!
Szabados László, Alsószeli
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37571″}
