(Fotó: Chovan Lilla)

Kopecsni Gábor, a Felföldi Dalia Iskola vezetője Gömörpéterfalán, ahol magyar nemzeti harcművészetet lehet tanulni, hét évvel ezelőtt tartotta meg először az első 12 órás íjász-teljesítménynapját, s a hétvégén ismét szembenézett a megpróbáltatásokkal. Az egész napos kihívásban a tanítványai, a Dalia Iskola tagjai segítették.

A 12 órás íjászkodást a hajnali órákban kezdte el Gábor és egészen sötétedésig lőtt. Hat különböző íjászszámban mérte fel a tudását. Kétóránként tartott nagyjából félórás szüneteket, amíg előkészítették neki a következő pályát. A próbatétel közel sem volt egyszerű. Rengeteget készült és edzett a teljesítménynapra, de mégis amikor folyamatosan kellett lőnie, az teljesen más állapotba kerítette őt.

Az íjászszámok:
– 150 m-ről lövés 10 m sugarú körbe
– 35 és 25 m-ről felváltott lövések céltáblába
– 30 m-ről leadott lövések céltáblába
– 25 m-ről, mérleghintán való állás közben leadott lövések céltáblába
– 7 m-ről lövés dobott korongra
– 12 m-ről lövés álló korongra

A gömörpéterfali tisztáson kezdődött az első próba, ahol 150 m-ről 10 m sugarú körbe lőtt Gábor két órán keresztül. Ennél a számnál volt a legtöbb emberre szükség. Hárman folyamatosan szedték a nyílvesszőket a kimért körökből, egy ember hordta azokat a főútra, ahonnan ketten biciklin vitték vissza oda, ahonnan a Gábor lőtt. Ott is várták őket ketten, akik elvették tőlük a vesszőket, közben az autóknál mindig állt valaki, aki írta az eredményeket és mérte az időt. Az összhang és az összpontosítás vibrált a levegőben. Kipirosodott arcok, fáradt biciklisek látványa tárult a főúton elhaladók elé, de a segítőket az átázott csizmáik sem érdekelték. A többi íjászszámra a Magyar Közösségi Ház udvarán került sor.

A nap folyamán tiszteletüket tették Bogár Péter és Bogár Valéria világbajnok íjászok. A helybeliek közül is sokan kilátogattak és még Magyarországról is eljöttek megnézni Gábort.

Este, fél kilenckor, az utolsó kilőtt vessző után háromszoros „Huj-huj, hajrá!”-val tisztelegtek Kopecsni Gábor előtt a tanítványai és a jelenlévők. A rengeteg gratuláció közben néhányan a magasba emelték Gábort, akinek az arcán a kimerültségen kívül a mérhetetlen hála is látszódott. Köszönetet nyilvánított elsősorban a tanítványainak, akik végig ott voltak mellette és mindenben segítettek neki. Folyamatosan szedték a vesszőket, előkészítették a terepet, számolták az elért eredményeket és végig kitartottak a vezetőjük mellett. Továbbá megköszönte a jelenlétet a péterfaliaknak és a Karabaksa közösségnek a lelki támaszt, akik az utolsó két órában megállás nélkül doboltak.

Kopecsni Gábor így fogalmazott a közösségi oldalán: „A megpróbáltatás alatt 37# fonterejű Bogár kis magyar íjat használtam. A 37# kb. 18 kg, tehát 10370 x 18 kg-t mozgattam meg. Mondanom sem kell, az alkarom bedurrant a sok húzástól, az ujjaimon a lövések során két vérhólyag is kifakadt, egy bizonyos idő után már minden lövés fájt… Ez egy olyan véglet volt számomra, amikor a test és a lélek már nem egy volt, amikor a lélek hajtott, a test pedig küzdött és igyekezett utolérni. Legyen példa a fiataloknak, s azt kívánom, döntsék meg ezt a teljesítményt többszörösen!”

Kopecsni Gábor az embert próbáló 12 órás íjász-teljesítménynapot becsületesen teljesítette, nem hátrált meg. Kitűzött célja volt leadni 10 000 lövést és 70%-os találati arányt elérni.

A végső, összesített eredmények: 10 370 leadott lövés és 65,94%-os találati arány.

A teljesítménynap fővédnöke ismét a Magyar-Turán Alapítvány volt, a védnökei pedig Szayka Róbert 6 danos Kempo mester, valamint Bogár Péter háromszoros íjász távlövő-világbajnok. Bogár Péter íjkészítő is, akinek 37# kis magyar íját használta Gábor a felkészülés és a folyamatos terhelés közben is.

(Chovan Lilla/Felvidék.ma)

Kapcsolódó cikkek