Nézegetve a hírportálok vezető híreit, mostanában az uborkaszezon biztos jeleként és a kényelmetlen tények eltussolásának szándékával megjelentek a jól eladható híradások.
Szomorúan kell megállapítanom, hogy ezek a sztorik mind messze alulmúlják az Osama Bin Laden nevével és mozgalmával fémjelzett átejtési húzást.
Az emberben önkéntelenül felmerül, hogy ugyan még hányszor tesznek feltűnési viszketegségben szenvedő szerkesztőcskék, rendezőcskék, s más hozzájuk hasonló …őcskék kísérletet arra, hogy az egyébként úgy általában 0 hírértékkel jellemezhető közlendőjük helyett a MINTHA történet újabb verziójával álljanak elő. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezt csak azért tehetik, mert én marha, egyetemben az összes velem hasonszőrű unatkozóval, elolvasom vagy megnézem a sztorinak azt a részét, ami nyilvános, és akkor máris hat a rejtett reklám. Ezt a módszert a Coca Cola reklámszakemberei találták ki. Így az üzletileg nagyon fontos SEMMI is jól eladható.
Csak azon csodálkozom, hogy miért nem akar senki alaposabban foglalkozni a média szerepével és eszközeivel? Hogy lehetséges, hogy a legnagyobb átverések kiötlői, megvalósítói, terjesztői a mai napig sértetlenül regnálnak olyan posztokon, olyan szervezetekben, ahol módjuk van további hasonló „viccek” produkálására? Elnézve erkölcsi nívójukat, kétség nem fér hozzá, hogy a legközelebbi alkalommal, vagy megbízás esetén, boldogan fognak bele egy újabb ötlet megvalósításába.
Sajnos ez az a helyzet, amikor az ocsú annyira hasonlít a tiszta szemhez, hogy garantáltan félrevezethető a szemlélő.
Nyilvánvaló, hogy a közakarat megvalósítása szinte az egyetlen, ami a demokráciára, mint rendszerre sosem volt igaz és nem is lesz az. Még akkor sem, ha néha úgy tűnik MINTHA… Az alaposabb szemlélőnek azonban ez a mintha elég ok lehet arra, hogy még mielőtt teljesen nevetségessé válna, benézzen a dolgok mögé. Csak miután a kulisszák mögötti terep minden szereplőjével alaposan megismerkedett, akkor mondana ítéletet Osama Bin Laden, Ivica Dačič és a villantó riporter/ek felett, hogy csak az egyszerűbb eseteket idézzem, mert ugye sorozatban esünk áldozatul a jól megrendezett MINTHÁknak.
Szinte hallom az aggodalmas megjegyzéseket, hogy mi köze ennek a mai felvidéki hétköznapjainkhoz? Nos ennek megválaszolása lenne az aktuális házi feladat! Elsősorban az az izgalmas kérdés, hogy vajon találunk-e különbséget a MINTHAgyártók teljesítménye és hovatartozásának megítélése alapján? Vagy talán az EGYKUTYA elvével lehetne jól jellemezni a helyzetet? Határidő a legközelebbi választási kampány időszaka! Csak nehogy újra megbukjunk, mert már így is rajtunk röhög az értelmesebb környezet! Ez ugye szintén a demokrácia vagy konionizmus egyik legfontosabb elve.
Csak azért imádkozom, hogy legközelebb valami igaz és őszinte értékelést, ha úgy tetszik vallomást olvassak Ivica Dačič és kísértése c. történet helyett, bár tagadhatatlan, hogy felületes szemlélőként a nyilvánosságra hozott részletek alapján megemelem képzeletbeli kalapomat az illető úriember előtt. Bár bizonyos, hogy nem leszek kitéve hasonló próbának, s ezért könnyen ítélkezhetnék. Belegondolva kicsit a helyzetbe, nem mernék megesküdni, hogy hasonló helyzetben nem szenvedne törést az előadott mondandóm. Ennyi haszna mindenképpen van az esetnek a szerb közvélemény számára, bár ez már valóban nem hírértékű részlet mifelénk. Vagy mégis?
Egyszeriben nem is vagyok annyira biztos a felvidéki hírérték tekintetében!
Varga Lajos, Felvidék.ma
