A kormány pontosan egy éve vette át a kormányrudat. Az évforduló kapcsán, ha jellemeznem kéne a kabinet gazdaságpolitikáját, elsőként az államháztartás idei hiánya jutna eszembe, amely az évfordulóra kis híján elérte az egymilliárdos értéket.
Az első negyedév végére az egész évre eltervezett hiány harmadánál tart. Pedig ilyen tekintetben a múltban az utolsó negyedév szokott a legrosszabb lenni, az első negyedév pedig a legjobb. Amellett, hogy szimbolikus eredmény ez, a kormány tevékenységének legmarkánsabb jellemzője is egyben. Mert ebben benne van minden: az elhibázott gazdaságpolitika, a hihetetlenül elrontott és deformált, protekcionista vállalkozási környezet, a visszájára fordult foglalkoztatáspolitika. Ugyanakkor kedvező fordulat lehetne az, hogy lecsökkentek az állami kiadások. Azért nem kedvező, mert nem a kormány takarékoskodott fegyelmezetten, a nyugdíjbiztosítás 2. pillérébe folyósítottak jóval kevesebb pénzt. Több maradt ezzel az államháztartásba tartozó Szociális Biztosító számláján. Mivel gyengén teljesítünk az uniós alapok felhasználása terén, kevesebb állami hozzájárulást kell kifizetni. Ezeket nem könyvelhetjük el a kormány erényeiként. A gazdaság pedig tovább sodródik a recesszió felé.
Vállalkozók és munkavállalók
Az érintettek meg is adták minderre a választ. A vállalkozók odébbállnak, a szomszédos országokban keresnek érvényesülést, megélhetést. Egyre többen. Ennek kedvezőtlen hatása jövőre fog átütő erővel bekövetkezni. Akárcsak Magyarországon úgy 4 – 6 éve. A munkavállalók pedig a módosított munkatörvénykönyvtől azt remélték, hogy javíthatja munkaerő-piaci helyzetüket. Pontosan fordítva sült el a kormány szándéka. Nem csoda, az MKP nevében mi is előrevetítettük ezt a várható forgatókönyvet. A leginkább azonban a munkáltatóval való megállapodás (megbízás) alapján dolgozókkal szúrt ki a kormány. Hiszen az év elejétől több mint 300 ezer megállapodás szűnt meg. A munkanélküliség aránya megdöntötte a tíz éves rekordot, közeledik a 15 százalékos határhoz. Ez az érték az Európai Unió 27 országa közül a negyedik legmagasabb. A fiatalok egyharmada munkanélküli, papíron jóval több fiatal dolgozik minimálbérért, mint korábban. Virágzik a szürkegazdaság. A kormányzat intézkedéseinek hozadéka nem válthatta és nem is váltotta be a kabinet várakozását.
Mi a teendő?
Mi lenne hát a teendő a választási időszak fennmaradó három évében? Elsőként a kormánynak be kellene látnia, hogy tévedett. Még ha iszonyúan nehéz is, az év eleji intézkedéseket vissza kellene vonnia. A társasági adókulcs és az egészségügyi valamint szociális járulékok tekintetében újra a térség legprogresszívebb országává kellene válnia. Legalább a szomszédos országokkal való összehasonlításban. A szinte elviselhetetlen adó- és járulékterheken kellene lazítani, amíg nem késő. Zajlik az Európai Unió következő hét éves időszakára való felkészülés, a fejlesztési stratégiai referenciakeret (nemzeti fejlesztési terv) és az egyes operatív programok tervezése. A tervezés, majd később a kivitelezés fázisában két stratégiai irányvonalat kellene megcélozni: a munkahelyteremtést és a gazdaságfejlesztést. Nemcsak a Vág mentén és északon, hanem elsősorban a leszakadó, hátrányos helyzetű térségekben, elsősorban keleten és délen. Amíg véglegesen szét nem nyílik a képzeletbeli olló, amely már többet nem mozdul el ellenkező irányba. Az új utak felépítése mellett megfelelő figyelmet kellene szentelni a meglevő utak burkolatának felújítására, máskülönben Szlovákia járható, felhasználható közúthálózata hamarosan érezhetően beszűkül. A szociális juttatások terén kellene már végre rendet rakni, célirányossá tenni a rendszert. Itt ma komoly hiányosságok, egyben jövőbeni lehetőségek, források mutatkoznak. Délen pedig a mezőgazdaságot kellene végre talpra állítani, a következő uniós költségvetési időszakban az ágazat prioritásait végre a helyi, regionális adottságainkhoz és lehetőségeinkhez kellene igazítani. Nemcsak az északi igényeket kell kielégíteni! Nézzük meg végre az alanyi jogú, területi alapú támogatás regionális elosztását. Döbbenetes kilengéseket tapasztalunk, persze a mi hátrányunkra. Meg kell növelni térségünk gazdasági teljesítőképességét, kiindulva adottságainkból és lehetőségeinkből. Abszolút számokban és relatív összehasonlításban az ország más régióival.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
Felvidék.ma
