Múlt héten lezárult a közoktatási törvény tárcaközi egyeztetése. Önmagában ez egy száraz hír lenne, ha nem szoktuk volna meg, hogy az oktatási miniszter időről időre meglep minket néhány hajmeresztő javaslattal. Sajnos ezúttal sincs ez másképp. A korábban cseppekben adagolt méreg most egész pohárral jut az érintetteknek.
Nem kívánom részletesen elemezni a törvénymódosítási szándék minden egyes pontját, van azonban néhány megkerülhetetlen összetevője. Ezek közül ezúttal két pontra szeretném ráirányítani a figyelmet.
Az egyik a középiskolás diákokat érinti, akik jelenleg egy nyelvvizsgával kiválthatják az idegen nyelvi érettségit. A módosító javaslat értelmében ez a lehetőség 2015-től megszűnne, amit a tárca többek között azzal indokol, hogy ily módon csökken az érettségizők száma, és mivel az érintett tanulók nem szerepelnek a központi statisztikákban, így nem kapunk objektív képet a diákok nyelvtudásáról. (?!) A szöveg szerzői mindezt még azzal is megfejelik, hogy szerintük aki képes sikeres nyelvvizsgát tenni, annak nem okozhat gondot az érettségi sem. A szlovákiai idegen nyelvi érettségi pedig egyébként is magas szintű, hiszen képzett szakemberek állítják össze és iskolázott recenzensek véleményezik…
A javaslat furcsasága, hogy amennyiben kétségek merülnek fel az egyes nemzetközileg elismert nyelvvizsgák színvonala vagy elfogadhatósága kapcsán, akkor talán inkább a jegyzékbe kerülés kritériumait kellene szigorítani, nem pedig a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Így ugyanis az egész világban elfogadott oklevelek Szlovákiában semmit sem fognak érni, az ügyes diákokat viszont megfosztjuk annak lehetőségétől, hogy a nyelvi érettségi helyett más tantárgyakra összpontosíthassanak.
A másik téma, amelyre szeretnék kitérni, sokkal szélesebb kört érint, így jóval élénkebb vitát váltott ki. A javaslatnak gyakorlatilag a legjelentősebb része az iskolai osztályok, illetve az osztott órákon a csoportok maximális létszámának emelését célozza. A tervezet szándéka, hogy a jövőben minél több diákot zsúfoljanak be egy tanterembe, s ezáltal csökkenjen az osztályok, majd az iskolák, illetve végső soron a pedagógusok száma, akiknek 2020-ra biztosítani kellene a minisztérium által ígért béremelést.
Úgy tűnik ugyan, hogy a tömeges hozzászólások nyomására a miniszter ezúttal is hajlandó alkudozni a végső számokat illetően, de a lényegen ez mit sem változtat, hiszen a finanszírozás módjának átalakítása előbb-utóbb arra fogja kényszeríteni az iskolafenntartókat és az igazgatókat, hogy minél többen nyomorogjanak az osztályokban, ami tulajdonképpen lehetetlenné teszi a pedagógusok színvonalas szakmai munkáját, az egyéni bánásmód alkalmazását, a személyre szabott törődést. Meggyőződésem, hogy ez a rendelkezés már kezdetben több kárt fog okozni, mint amennyi „hasznot” várnak tőle hosszú távon. Ez a technokrata javaslat ugyanis nem az oktatás, hanem kizárólag a finanszírozás hatékonyságát tartja szem előtt.
A problémáknak viszont itt távolról sincs vége. Dušan Čaplovič ugyanis a társadalmi vita befejezése után elejtett még egy morzsát, ami jóllehet eredetileg nem része a törvénytervezetnek, ám várható volt, hogy egyszer napirendre kerül. Ez pedig nem más, mint az osztályok minimális létszámának meghatározása, amely sokkal érzékenyebben érinti mindenekelőtt a kisiskolákat, így a magyar tanítási nyelvű intézmények jelentős részét is. Amennyiben ez az elképzelés testet ölt, sajnos falusi iskoláink számottevő hányada lehúzhatja a képzeletbeli redőnyt. Nem szabad nem észrevenni, hogy szofisztikált módon ugyan, de megindult a legkomolyabb támadás oktatási intézményeink ellen. Az is könnyen elképzelhető, hogy ezt a tervet képviselői módosító indítvány formájában már a törvény tárgyalásakor napirendre tűzik.
Az emberek többsége általában akkor lázad fel, ha létében vagy identitásában veszélyeztetik. Nem szeretném túlságosan dramatizálni a helyzetet, de érzésem szerint minden szinten és minden fórumon ideje lenne hallatni hangunkat, hogy megőrizhessük iskoláinkat, jövőnk zálogát. Ha ugyanis nem teszünk semmit, a rajtunk végzett kísérlet folytatódik. Márpedig ennek eredménye sajnos előre borítékolható.
A. Szabó László
(A szerző az MKP oktatási alelnöke)
