A Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet- Kassa Megye Kulturális Intézmény, Mailáth József Regionális Múzeumában április 3-án Tiszai Nagy Menyhértre emlékeztünk. Arra a Tiszai Nagy Menyhértre, akinek hivatása református lelkész, s aki ennél sokkal több volt: festő, író, költő, zenész. Mindenki Menyusa.
A festészet az élete volt. Alapítója a Ticce Bodrogközi és Ung-vidéki Alkotóművészei Társulásának, s akinek festményei sok falon ott díszelegnek Európában, sőt a tengerentúl is.
Író volt, költő, zenész, ugyanakkor csodálatos hangokkal megáldott énekes. A gitár, a mandolin, a furulya, a zongora, és a templomi orgona is szíveket melengetően szólalt meg keze által. Az egykori Bodrogközi Fürt néptáncegyüttes oszlopos tagja. Furulya szólójával, énekével elkápráztatta a nagyközönséget. Teljes szívéből szerette az embereket. Bodrogközi ember volt, az élet szerelmese, s akinek nagysága egyszerűségében és nagyszerűségében rejlett.
S hogy ez mennyire igaz, igazolja rímekbe szedett vallomása:
„Végül is mi kell az embernek? Ruha, hogy ne fázzunk –
Egy kis szalonna, nem cifra, csak meleg
Paszuly, olaj, tojás meg tej Télre fa, és bent a házban
s aztán néha kevéske hús csak annyi, hogy ne legyen hideg Ízesítőnek olykor egy kis méz És meleg télen nyáron –
s ami a kertben megterem – itt benn a szívben! és ami maradjon
a zöldség… és sohase fogyjon: Szeretet, Szeretet „
Mailáth József Regionális Múzeum kiállítással adózik emlékének.
Elment, s mégis örökre itt marad szívünkben, hiszen a hanghordozókon Tiszai Nagy Menyhért megörökített hangján megjelent Magyar népdalok, virágénekek, zsoltárok hirdetik, hogy: „Ha nagyon szükségemet érezné valaki, megtalál. Még akkor is, ha már nem lennék! Talán – még többet is talál belőlem, mint ami voltam.”
A kiállítás 2014. június 30-ig tekinthető meg a királyhelmeci Mailáth József Regionális Múzeumban.
A kiállítás képei megtekinthetők ITT.
Zvolenský Gabriella, Felvidék.ma
