A politikát és irodalmat gyakran egy lapon emlegetik, különösen a XIX. században, amikor a politikai elit valamennyi tagja tollat ragadott, s képzelőereje szárnyalásának segítségével akár irodalmi, akár publicisztikai írásokkal gyarapította hazánk irodalmi és politikai írásainak gyűjteményét.
A XIX. század második felében az 1867-es kiegyezést követően a magyar politikai elit publicisztikája jelentős mértékben ideológiai vonalon folytatódott, persze a politikusok egy része az ideológiai jellegű tanulmányok mellett szépirodalmi írásokat is közölt. Az akkori elit munkásságán végigtekintve kiemelhetjük Mikszáth Kálmánét, aki kivételt képez az előbb vázolt kategória alól, ugyanis elsősorban elismert szépíróként jegyzi az utókor, politikai szerepvállalása csak másodlagos. E rövid cikk azonban éppen a politika és a szépirodalom kapcsolatának elemzésére törekszik.
Mikszáth publicisztikájának egyik jeles állomása a Pesti Hírlap volt, mely kormánypárti sajtóorgánumból ellenzéki lappá vált. A Pesti Hírlap működését jó néhány botrány, sztrájk, tüntetés övezte, szerepet vállalt az 1905-1906-os politikai-parlamenti válság idején, amikor a gyökeres reform mellett foglalt állást, az általános választójog bevezetését támogatta. Mikszáth vezető publicistaként gyakran ostorozta az aktuális politikai elitet és azok döntéseit.
Mikszáth Kálmán írói zsenialitása művein keresztül tükröződik, hiszen sajátos felső-magyarországi gyökerekkel rendelkező, igazán ízes palóc nyelvjárása és latinos műveltsége tették népszerű íróvá. Szépirodalmi alkotásai társadalmi, morális és olykor vallási kérdéseket feszegetnek, realisztikusan mutatva be a XIX. század jó néhány évtizedét. Művei azonban nemcsak az említett kérdéseket járják körbe, hanem akár politikai üzenetet is hordoznak, mint például a Két választás Magyarországon című regénye. A regény gúnyos hangnemben figurázza ki a kormány politikai döntéseit, és merőben új megvilágításba helyez bizonyos fontos politikai kérdéseket.
Mikszáth Kálmán a Felvidék, vagy korabeli szóhasználattal élve Felső-Magyarország szülötte volt. Szklabonya számtalan élmény forrásául szolgált a nagy író számára, melyekből bátran meríthetett alkotói pályája során. Lehetett-e jobban ábrázolni az elszegényedő középnemességet, a politikai virtussal felruházott, de hiányos gazdasági ismeretekkel rendelkező dzsentri réteget? Nem lehetett. Mikszáth Kálmán nemcsak ábrázolta a letűnőben lévő réteget, hanem ítéletet is mondott felette. A kor politikai hangulatában a dzsentri gúnyos mosolyt keltő „arisztokrata” volt. A regény főszereplőjét, Katánghy Menyhértet olyan cselekedetek jellemezik, mint a csalás, hazugság és manipuláció. A felsorolt fogalmak a politika „boszorkánykonyhájába” vezetnek, a regényen keresztül élethűen látjuk a XIX. század utolsó harmadának magyarországi választási malőrjeit. Lássunk erre egy példát a regényből: „Az egész választásnak ez a sok charme-ja a közönségre nézve, nem maga a győzelem. A megválasztott nagy férfiú többé nem olyan érdekes, mint volt, félig már el van használva, mert a tömegek mindössze kétszer örülnek egy kedvelt embernek: először, amikor fölemelhetik és másodszor, amikor letaszíthatják…” (Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon. II. kötet, Budapest, 1956, 175. p.) Úgy véljük, ez az idézet mindent elárul.
Mikszáth politikai élményeinek hatása elvitathatatlan, képviselői hivatása mély nyomot hagyott írásművészetén. A regényben politika és irodalom, humor és gúny, fikció és valóság remek találkozásának lehetünk tanúi. A jellegzetes kapcsolódási pontok közül emeljük ki a cikkünk címében szereplő fogalmakat.
Irodalom és politika. Két fogalom, amely századok óta kiegészíti egymást. Az irodalmi művek gyakran a politikai áramlatok, hatalmi tényezők által szereznek érvényt és létjogosultságot vagy éppen dacolnak azokkal. A politika pedig gyakran az irodalmi művek lapjain lesz értelmezhető – talán igazán értelmezhető? –, és kínál új alternatívákat a megértésre. A két fogalom tehát összefüggésben áll egymással – ez nem kétséges. A mikszáthi írásművészet kétarcúsága is innen ered, irodalmat írni és politikát ábrázolni úgy, hogy a politikai tényezők ismerete és az irodalmi művek hitelessége kiegészítse egymást, kölcsönösen tudják produkálni mindazt, amire laikus és szakmabeli olvasónak szüksége van.
Mielőtt azonban azt vélnénk feltételezni, hogy a mikszáthi írásművészet egyedül a politikai megoldások, sikerek és kudarcok bemutatására törekszik, máris tévedés áldozatává váltunk. A mikszáthi írásművészet ugyanis ennél jóval több és jóval tartalmasabb. Olvasás közben írásművészetének olyan színes kavalkádja tárul elénk, melyet egyszeri olvasás után nem tudunk teljesen átérezni, a realizmus kifogyhatatlan tárháza jelenik meg, megfűszerezve a XIX. század néhány égető problémájával és a palócos humorral.
Mikszáth Kálmán tehát már bizonyította, hogy egyetlen kötetben is lehetséges irodalmat és politikát írni. Most rajtunk a sor, hogy e kétarcúságot megismerjük, és írásművészetének komplexitását megértsük. Ezen sorok írója bizakodva tekint a jövőbe, bizakodva, hogy az irodalom és politika továbbra is együtt munkálkodik, a mikszáthi írásművészet kétarcúsága tekint majd a jövő nemzedékére!?
Sakáč Roland, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46143,46098,45945,43678,43656,39863,39710″}
