„Keményen bírálja Orbán Viktor magyar kormányfő az EU Oroszország elleni szankcióit” – írja a Reuters hírügynökségre hivatkozva a TASR. Nos, valóban bírált Orbán Viktor a magyar közrádió péntek (augusztus 15.) reggeli műsorában, csak olyan felvezetéssel (de ezt a tudósítás elhallgatja): ritkán van alkalma elmondani, hogy a szlovák kormányfővel, Robert Ficóval ért egyet az oroszellenes gazdasági szankciók következményeinek megítélésében. (Cikkünk Orbán nyilatkozatáról ITT>>>.)
„A szankciós politika, melyet a Nyugat alkalmaz – vagyis mi alkalmazunk – és aminek egyenes következményei az orosz lépések, többet árt nekünk, mint az oroszoknak” – fejtette ki Orbán. A gazdasági szankciókkal az EU politikailag úgymond „a saját lábába lőtt”.
A hírügynökségi beszámoló itt ér véget. Pedig Orbán rámutatott arra is: az elsősorban exportra termelő és gazdaságilag az exporttól nagyban függő országoknak árt leginkább a gazdasági hadviselés.
Orbán véleménye szerint az EU-nak tárgyalóasztalhoz kellene ülnie Oroszországgal, s tisztáznia kellene viszonyukat nem csupán gazdasági téren, hanem a biztonságpolitika vonatkozásában is. Azt gondolom, ez sem ördögtől való ötlet. Ámbár: térségünkben mintha már a dolgok végiggondolása, sőt maga a gondolkodás lenne a főbűn.
Gondolkodni mégis kell. A szabad piac világában is. A nyersanyag-szegény országok vezetőinek elsősorban, ha gazdasági háborúról van szó. Különösen, ha figyelembe vesszük, milyen nagy ívben tért el az EU az előző költségvetési időszaka során fáradságosan megtervezett energiabiztonsági stratégiáitól.
Először lefújta a Nabuccót, ami a forrásokat diverzifikálhatta volna a térségünkben, s elsősorban az orosz nyersanyagnak jelenthetett volna konkurenciát. De megakasztotta a Déli Áramlatot is, beérte a Balti-tengeri gázvezetékkel, amelyből az orosz gáz nyugat-európai mamutcégek közvetítésével tranzitálható a térségünkbe (persze a tranzitdíjak már az ő zsebükbe kerülnek).
Hogy a nyersanyagforrások diverzifikálásának tekinthető-e, ha az orosz gáz nem keletről, hanem nyugatról áramlik be egy országba, s nem a legrövidebb úton, hanem jó nagy kitérővel, közvetítőkön keresztül…? Ezt talán az Európai Bizottság illetékeseitől is meg lehetne kérdezni, utána nézve a jelenség mélyén meghúzódó valódi indokoknak.
Qui prodest? A szlovák sajtóban nem olvashattunk olyan megfogalmazást, hogy Robert Fico keményen bírálja az EU Oroszország elleni szankcióit. Némi óvatos liberális fanyalgást, ellenzéki politikusi kiszólásokat legfeljebb. Csúsztatások árán is szidni, becsmérelni itt – bántatlanul – Magyarországot lehet, meg a magyar miniszterelnököt, ha Orbán Viktornak hívják.
A francia elnök „misztrálos” megalkuvásai csak a tárgyilagos híradás tényanyagában jelentek meg, senki nem piszkálódik, pedig fegyverüzletről van szó. Sajnáljuk a cseheket (Szlovákia mediális mintaországát), a lengyeleket, csak a saját parasztjainkat meg a magyarországiakat nem, hisz ezek többségében magyarok.
Nekik meg úgy kell…
ngyr, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47962,47886,47522,47962″}
