Először is engedjétek meg, hogy kimondjam: nagy tisztesség a számomra, hogy ezen a helyen és ebben a megmérettetésben szólhatok Hozzátok!
Egy vagyok közületek: szlovákiai magyarként, csallóköziként, kétgyermekes családapaként állok itt, hogy hitet tegyek és hitet adjak. Hitet tegyek mindazon értékek mellett, amelyet apáink hagytak ránk azért, hogy továbbadjuk gyermekeinknek. Nemzetet, nyelvet, hagyományt – éltető közösséget kaptunk; de hozzá feladatot is: tartsd meg és add tovább!
És ehhez a megtartáshoz kell a hit – és ezt a hitet egymásban táplálnunk kell. Hányszor éreztük úgy: ha ez nem sikerül, akkor vége, nincs tovább!? Hányszor hittük, hogy ez az utolsó hajó? Hányszor néztünk egymás szemébe, remélve, hogy hátha megcsillan az erő. Az elmúlt évek nem kedveztek nekünk: fogytunk, töredezetté, kishitűvé, félszeggé váltunk.
Most kérdezhetnétek tőlem: miért mondom ezt Nektek? Hiszen akik e teremben vagytok, megtettetek mindent! Dolgoztatok, mozgósítottatok, nem hagytátok magatokat… Ennyi volt, kész, vegyüljünk el? Nem hiszem, hogy ez lenne a válasz. És Ti sem hiszitek, különben nem lennétek itt: a keleti végektől a nyugati határokig itt vagytok és mind tudjátok – százezernyi magyar miatt vagyunk ma itt! Sőt! Ha csak százezret számolok, akkor még keveset is mondtam!
Tennivalónk akad bőven: kisebbségi oktatásunk szorongatottsága, anyanyelvünk színtereinek visszaszorítása, gazdaságunk ellehetetlenítése, leszakadó régióink, politikai képviseletünk megosztottsága… Az aratnivaló tehát sok, ahogy azt hallottuk az előttem szólóktól is.
A kaptafánál maradva – itt és most a nyelvbevetettségünk fontosságát és tervezhetőségét emelném ki.
A nyelvhasználat kérdése a szlovákiai magyarság számára a szó legszorosabb értelmében vett létkérdés. Közösségünket a nyelv tartja meg magyarnak, a nyelvváltást mind egyéni, mind közösségi szinten törvényszerűen követi a nemzetiségváltás.
Az MKP-nak, mint nemzetiségi pártnak ezért nemcsak szimbolikus lépésekkel, vagy pusztán deklaratívan, azaz választási programpontként leírva, hanem a lehetőségeihez mérten gyakorlati lépésekkel is támogatnia kellene a magyar nyelvhasználat ügyét. Egy olyan stratégia következetes megvalósítására van tehát szükség, amely több szinten, országos és helyi szinten is mozgósítaná a párt struktúráit az ügy érdekében.
A parlamentből történt 2010-es kiesését követően az MKP-nak már nem volt lehetősége arra, hogy a nyelvhasználatra vonatkozó szabályozás módosításában közvetlenül részt vegyen. Azonban a tárcaközi egyeztetésekbe a szükséges számú aláírás összegyűjtésével két esetben be tudott kapcsolódni: az új választási kódex megalkotása, valamint a jogalkotásról szóló jogszabály módosítása esetében (az előbbi esetben sikerrel).
Az országos szintű tevékenység egyik fontos eleme lehetne a jövőben, hogy a tárcaközi egyeztetésekbe minél gyakrabban konkrét javaslatokkal kapcsolódna be a párt, kihasználva ennek törvényben biztosított lehetőségét.
Az aláírások gyűjtése természetes módon „médiamegjelenést” biztosít a pártnak és nem utolsósorban kapcsolatot teremt a választók és a párt között. Az ilyen javaslatok különös jelentősége abban is rejlik, hogy ezen a módon nem csak a parlamenti tevékenység bírálatához kapcsolódva tudjuk megfogalmazni elképzeléseinket, hanem a parlamenti vitát megelőzően kezdeményezőként tudunk fellépni. Az aláírások gyűjtése a civil szervezetekkel történő együttműködés megerősítésének terepe is lehet.
Amikor a közösségünket érintő viták zajlanak a parlamentben, az MKP-nak mindig aktívan és naprakészen kell reagálnia, már a vita során is érdemi javaslatokkal előállni. Ez azért is nagyon fontos, mivel lesznek, akik a jövőben úgy akarják elfogadtatni a magyar választókkal kormányzati szerepüket és megtartani támogatottságukat, hogy a minimális eredményeket is maximális sikerként próbálják majd eladni.
Ilyenkor nagyon fontos lehet az objektív, higgadt, szakmailag megalapozott kritika, amellyel a civil szféra is azonosulni tud. Ezért fontos, hogy folyamatosan „leleplezzük”, amikor túlárazva akarják eladni a szerény eredményeket! A kevés nekünk nem elég!
A magyar nyelvhasználat érdekében országos kampányok megszervezését is fel lehetne vállalni, melyek egy-egy nyelvhasználati problémára fókuszálnának. Az MKP-nak országosan kiépült struktúrája van, helyi szervezetei az egész magyarlakta területet behálózzák. Ez a struktúra többszöri választási kampány tapasztalatait is magában hordozza, így elvileg nem idegen számára egy-egy meghatározott cél érdekében egy időben, egyszerre megmozdulni. Ne legyünk kishitűek: együtt erő vagyunk!
Még egy dolog: az országos szint alatt is aktivizálni kell az MKP-t! Képviselőink jelen vannak a megyei közgyűlésekben és a magyarlakta települések képviselő testületeiben; a magyarlakta települések jelentős része MKP-s vezetéssel működik. Vegyük észre, hogy valós cselekvési lehetőségek vannak a pártunkat képviselők kezében!
Eddigelé gyakori probléma volt a helyi szervezetek esetében, hogy nem tudtunk olyan tevékenységet végezni és felmutatni, amely elég vonzó lenne a tenni vágyó fiatalok számára. Az új emberek megszólítására és szimpátiájának megnyerésére legjobb eszköz, ha a szervezet olyan összehangolt tevékenységre ad lehetőséget, amelynek „társadalmi hasznosságáról” széleskörű egyetértés uralkodik, és látványos eredmények felmutatására ad lehetőséget. A magyar nyelvhasználat érdekében kifejtett tevékenység olyan közös élményt is nyújthat, amelynek közösségépítő szerepét sem lehet alábecsülni!
Mivel a magyar nyelvhasználat ügyének előmozdítása az egész közösség érdeke, az MKP ezen a téren folytatott tevékenysége, mind országos, mind helyi szinten nyilvánvalóvá teszi, hogy a párt politikusai a közérdeket, azaz a magyar közösség érdekét tartják szemük előtt és nem (pusztán) „önös személyes érdekből” kérik a választók támogatását.
A magyarlakta (MKP-s vezetésű) önkormányzatok között pedig az együttműködés összehangolt formáját kell kialakítani, amely a jó megoldások átvételét, a tapasztalatok cseréjét jelentené.
Tisztelt kongresszusi Küldöttek, kedves Barátaim!
A minap azt kérdezték tőlem, hogy miként képzelem el közösségünk jövőjét a következő öt évben. A válaszom az, hogy ne tervezzük magunkat ilyen szűk időkeretben: a mi dolgunk, hogy szlovákiai magyarságunkat minimálisan a következő ötven évre tervezzük! Egy erős, önnön sorsát határozott és egységes politikai képviselettel alakító közösséget remélek. Olyan közösséget kívánok megtapasztalni, amely nem fél, nem alkuszik és nem fogy tovább!
