A napokban kezdték vetíteni a szlovákiai mozikban a Masaryk című cseh filmet, melynek egyik központi szereplője az az Edvard Beneš, aki nekünk, felvidéki magyaroknak a gonosz megtestesítője.
Edvard Beneš a magyarokkal szemben táplált gyűlöletével (mely a németek iránti ellenszenvét is meghaladta), embertelen dekrétumaival a Felvidéken magyarok százezreinek életét tette pokollá. Nyugat-Csehországban a szudétanémetek éltek át hasonló szenvedéseket. Beneš megítélése Csehországban is vitatott, ennek ellenére ma Prágában szobra áll. Mindezeket tudatosítva kíváncsian ültem le a dunaszerdahelyi mozivászon elé, vajon most milyen Beneš-arccal rukkolnak elő a csehek.
Julius Ševčík Masaryk-filmje már eddig is díjakat söpört be. Nagyszerű színészi alakításokat sorakoztat fel, ez egyaránt elmondható a Ján Masarykot alakító Karel Rodenról és az Edvard Benešt megtestesítő Oldřich Kaiserről is. A középpontban Ján Masaryk életének néhány éve áll, mégpedig országalapító apja, Tomáš Garrigue Masaryk halálától a második világháború kitöréséig, visszatekintésekkel a korábbi évekre is. A címszereplő a Masaryk-név okán komoly politikai elvárásokkal szembesül, amelyek szemben állnak csapongó életmódjával (benne a nőzéssel, a pszichiátriai kezeléssel és a kábítószerélvezéssel is).
Tulajdonképpen egy jól felépített politikai thrillert látunk, melyet nem szabad a dokumentumfilmekkel szembeni történelmi hitelesség igényével néznünk, inkább a szereplők jellemének a kidomborítása az izgalmas. A második világháborút megelőző években Masaryk Londonban volt nagykövet, kritikusan szemlélte Beneš elnök politikáját, aki Nagy-Britannia és Franciaország vezetőivel kudarcba fulladt tárgyalásokat folytatott. Ugyancsak alibista és spekuláns lépésnek mutatja be Beneš mozgósítását a müncheni egyezménnyel kapcsolatban, melynek során a Német Birodalom, Nagy-Britannia, Franciaország és az Olasz Királyság Csehszlovákia felosztásáról intézkedett. Olyan kép alakul ki Benešről, hogy politikai játszmái érdekében bármire képes, ott van benne a gonosz.
A szlovákiai helyzet nem szerepel a filmben, nem esik szó a magyarokról, így a felvidéki magyarság azon boldog időszakáról sem, amikor a bécsi döntést követően a Felvidék magyarok által lakott részeit visszacsatolták Magyarországhoz. Moszkva szerepe sem jelenik meg a filmben, pedig mind Beneš, mind Masaryk életében meghatározó szerepe volt. De a filmben mégis van olyan utalás, melyet még akár a mára is vonatkoztathatunk. Nyugaton nyíltan elhangzik: a szudétanémeteknek joguk van az autonómiára, hiszen az általuk lakott régióban többségben élnek. Azt pedig mi tapasztaljuk, hogy amit Nyugaton a németekkel kapcsolatban már 80 éve is láttak, a magyarokra nézve ma sem akarják észrevenni.
