Medvesaljai néptáncgyűjtő utunk során a vecseklői Varga Istvánt a karéjtáncról, és a csárdásról kérdeztük. A beszélgetésbe helyenként bekapcsolódott a felesége is.
Pista bácsi mesélje el, hogyan nézett ki a karéj, milyen részekből állt, milyen lépéseket táncoltak benne?
Sokan voltunk összekapaszkodva, aztán két lépéssel mentünk jobbra, eggyel balra, úgy, hogy a kör jobb felé haladt inkább, mint bal felé. Aztán, mikor már sok volt a lépegetés, akkor gyorsra vettük, gyorsan mentünk jobbra, aztán intettünk egymásnak, megfordultunk és balra is, sűrű lépésekben, gyors tempóban mentünk. Később aztán bekapcsolódtak többen is, kinek ki mellé volt kedve beállni, ki mellett szeretett volna lenni. Majd felesen voltak aztán a férfiak és a lányok, így táncoltak tovább. Kettőt lépegettek egy irányba, egyet meg vissza. A gyors táncban pedig az egyik lábát tolta, a másikkal meg ment előre az ember.
Belépett a bal lábával, a jobbal meg ment előre. Így fogták egymást, ez derékfogás volt – egészíti ki a felesége.
A lassúban csak a két lépés jobbra, egy balra mozgásforma volt?
Úgy is volt, hogy csak egy lépést jártunk, aztán volt kettő, kettő, meg egy oldalra is. Ilyenkor mentünk sorba. Ha már a gyors volt, akkor jobban megforgattuk a kört. Volt benne ez a változatosság. Volt, amikor kettőt jobbra, egyet vissza, volt, hogy állandóan jobbra, illetve állandóan balra lépegettünk.
Tamás Rozi volt olyan bátor, hogy ő mindig el merte kezdeni a nótát, él most is, egy évvel öregebb, mint én – teszi hozzá a feleség.
Ő kezdte rendszeresen a nótát?
Ő, de volt más is. Itt volt a komaasszony is. Ő volt a legmerészebb, Nagy Margit is , ő is él még most is. Rozi minden nótát tudott, ha mentünk a menyasszonyi ágyat vinni, akkor ő mindig dalolt – válaszol ismét a feleség.
Amikor a férfiak beálltak a karéjba, ők is énekeltek?
Ők is, meg akik kint álltak, azok is. Énekeltek azok is, akik kint álltak. Énekeltek, akik tudtak énekelni, aki pedig nem tudott, az csak nézte, vagy beállt táncolni, ha tudott.
Hosszú ideig tartott a lassú rész?
Ősszel végén, télen hat órakor már sötét volt, akkor mentünk csapatra, a házakhoz. Akkor ki volt tűzve, melyik csapatba, melyik házhoz mennek. Csak olyan helyre mentek, ahol nagy hely és lány volt. Voltak tizenketten, húszan is. Vasárnaponként sorra vették a házakat, mindig más-más házhoz mentek. Legényes házhoz nem mentek, ha lány nem volt a házban. Szintén úgy volt a fonóházzal is, sorba jártak. Meg volt beszélve, hogy mikor, kinél lesznek. Fonóba elmentek olyan helyre is, ahol nem volt lány, csak legény. Ott aztán a fonás mellett elszórakoztak.
Főtt kukoricával, sült tökkel kínálták őket. Mindennel, ami volt, kínálgatták a háziak őket – egészíti ki ismét a felesége.
Előre bejelentették, hogy hova mennek?
Mi, lányok egymás között megbeszéltük, hogy hova megyünk, de ha idegenhez mentünk, azt már nem – árulja el a felesége.
Télen így találkoztak a lányok, nyáron meg itt nálunk. Itt volt az öreg iskola, mostanra múzeumot csináltunk belőle, itt volt a találkozgatás. Amellett találkozgattak, összecsokroztak, ott volt egy kis tér. Most már nem úgy néz ki. Ott volt egy kis tér, oda jöttek össze a fiatalok és ott játszottak bújócskát, meg mindenfélét. Nyáron meg ott karéjoztak, osztan lejártak, volt itt egy nagy híd, most is ott van, de akkor még az fahíd volt. Oda jártak és azon is karéjoztak a lányok.
Azon jó volt, az jól dobogott alattuk?
Azon nagyon szerettek seregni, mert jól dobogott alattuk, meg az ütemet is adta.
Arról nem volt valami nóta?
Dehogynem, volt, hogy is volt, no?
Hidegkúti legény a szeretőm,
Néki adom kivarrott zsebkendőm.
Négy sarkára varrom a rozmaringot,
Közepébe, hogy a tied vagyok.
Jaj, istenem, a szeretőm elhagyott
Ha elhagyott, majd megvár.
Engemet a szeretőm majd megvár,
A hidegkúti dobogós híd karján.
Táncoltak itt a legények magukban verbunkot, vagy valami más legénytáncot?
Itt nem tudok senkit, aki verbunkot táncolt volna.
Soha életében nem is hallott róla, nem emlékszik ilyesmire?
Valamikor a nagyapámat láttam táncolni, de én még akkor ezt nem ismertem, nem tudtam megkülönböztetni, hogy ez verbunk, vagy nem verbunk, vagy milyen tánc. Még kicsi voltam.
Én olyasmire gondolok, hogy a legények, vagy az emberek lakodalmakban, vagy a bálokban táncoltak-e külön?
Hát, nem nagyon.
Nem ismer olyan embert, aki kiállt a terem közepébe és egymaga táncolt?
Egy alkalommal láttam. Mag Tamás Jenőnek hívták azt az embert. A fiai még élnek.
Hogy nézett ki a tánc, milyen figurák voltak benne, csapásolók, bokázók, csapdosta-e a csizmája szárát?
Nem tudom, hogy milyen figura volt benne, de volt abban mindenféle.
Tessék beszélni a csárdásról is, hogy is volt az a tánc, milyen lépések voltak benne, mikor táncolták?
Főleg a lakodalmakban. Akkor még főleg a gyors csárdást táncolták. Voltak más táncok is, de mi főleg ezt a csárdást jártuk. Más táncokat nem is ismertünk. Két lépésből állott, volt, aki aztán belevágott, ezt a kettes lépést járta. Lábemelgetés volt benne.
A lábemelgetést hogyan csinálták?
Kettőt-hármat fordult, aztán felemelte a lábát, aztán a kettes lépést járta, meg figurákat rakott bele.
Milyen figurákat?
Ahogy kezdte, aztán belejött. A lábát rakogatta ide-oda.
Cifrát rakott bele?
Olyan is volt, elől kereszt cifrát rakott bele, meg aztán többfélét, ezt a táncot mindig másként járta.
Csapdosott a lábszárára is?
Volt olyan is. Volt olyan is, aki odacsapott.
Olyan volt a táncban, hogy a férfi elengedte a párját és külön táncolt, olyankor mit táncolt a férfi?
Volt olyan is. Nagyon sokat táncoltak külön-külön. Először együtt seregtek, a férfi dobta jobbra-balra a nőt, aztán meg külön figuráztak.
Az asszony, amikor elengedte a férfi, mit csinált?
Az is járta magában, lépegetett, meg pörgött. Figyelte a férfit, hogyan csinálja, és ő is vagy tapsolt, vagy lépegetett, a feje fölé emelgette a kezét és úgy is forgott. A férfi meg emelgette a lábát és csapkodta a csizmaszárát. Gyakran, ütemesen tapsolt is.
Dalolni szoktak a férfiak tánc közben, és az asszonyok is dalra fakadtak?
Szoktak, majdnem mindig végig a tánc alatt daloltak, meg az asszonyok is, ha olyan volt a hangjuk.
Kurjantgattak-e tánc közben?
Bizony, az asszonyok is daloltak, ha jó kedvük volt, még sikongattak, sikítottak is. Meg a férfiak kurjantgattak.
Mire, melyik nótára járták?
Gyors nótákra, mint ez:
Kis pej lovam a csárda előtt,
Gödröt vágott maga előtt.
Gödröt vágott a lábával,
Csempész legény gazdájával.
Pista bácsi, amit mutattak, az a gyors csárdás volt, a lassú csárdásban milyen lépéseket táncoltak?
Együtt ugyanazok a figurák voltak, csak lassabban járva.
A kétlépésest, vagy az egylépésest járták?
Az attól függött, ki hogyan. Aki már cseppet jobb hangulatban volt, az inkább cifrázta a lépéseket.
Milyen nótára táncolták a lassút?
Volt olyan nóta, amelyet lehetett lassúban is, meg gyorsban is húzni. De volt olyan is, amelyet csak lassúban lehetett. A cigány azt már tudta. Ha fizetett valaki, és nótát rendelt, akkor húzta a cigány azt.
