„Abban a pillanatban, amint kiderül, hogy ezek a vádak megalapozottak, nincs mit keresnünk egy ilyen kormánykoalícióban” – hazudta Bugár Béla hétfőn a „közszolgálati” rádióban a „vietnámi” ügy kapcsán.
Persze nem ezzel kezdődött az egész, a lódítás már a „jó reggelt kívánok”-kal üzemi hőmérsékleten indult. Az önálló Szlovákia történetének „legcharakteresebb” kormánykoalíciójából való kilépést már nem először lengette be Mr. Gerincoszlop, sőt, a régiek még emlékezhetnek arra is, amikor az egész szlovák politikából távozott örökre. No de kár ezen túl sokat merengeni: ha egy újságíró és menyasszonyának bestiális legyilkolása nem jelent megfelelő rugót a bársonyszékben, akkor egy kis sárga bozótharcos megreptetése ugyan miért is lépné át a mínusz hatodik szinten található morális küszöböt?
És hogy a koalícióból való kilépésről megejtett ócska lózungot nehogy még valaki félreértse és komolyan vegye, elküldte Béla az ő hűséges táskahordozóját, a hivatalban lévő igazságügyi minisztert, aki a nehezebb felfogásúak számára szépen elmagyarázta, hogy is kell ezt a dolgot érteni. Gál Gábor ugyanis világosan homályossá tette, hogy teljesen más a helyzet akkor, ha ebbe az emberrablásos ügybe Szlovákia „gondatlanságból” keveredett bele, s megint más, ha abban „aktívan részt vett”.
Most, hogy azt a bizonyos barna anyagot sikerült ilyen szépen szétkenni, haza is lehet menni. Nincs itt semmi látnivaló…
