Nem az a kérdés, hogy jogom van-e feltenni egy ilyen kérdést, egy magamfajta magyarnak, hanem az, hogy miért NEKEM kell egyáltalán feltennem…
Már csak pár nap, és június negyedikét írunk. Tudom, a koronavírus mindent felforgatott, de ilyenfajta bénultságot a felvidéki magyar társadalom már régen tapasztalt.
Miért nincs egy kezdeményezés a pártjaink, szervezeteink részről, amely felrázná a választások óta sokkos állapotban lévő társadalmunkat?
Mi helyben, Kalondán a szó szoros értelmében zászlóvivői vagyunk egy regionális kezdeményezésnek, de ez a rendezvény nem válthat ki egy országos megmozdulást, mint ahogyan a nagyszerű és dicséretes gombaszögi kezdeményezés sem, hiszen az adott helyzetben június 4-én nem hívhatunk tömegeket egy adott helyre.
A 100 másodperces harangzúgás a Kárpát-medencében szintén nagyszerű kezdeményezés, de a harangszó elszáll, elhalkul, elveszik az emlékeinkben.
Remélni merem, hogy csak a járvány okozta tehetetlenség okozza ezt a fajta passzivitást az országos politikai és társadalmi intézményeinkben, hiszen mit lehetne ilyen helyzetben kitalálni.
Tisztelettel lenne egy javaslatom.
Június 4-re borítsuk be a Felvidék útjai mentén álló fákat, bokrokat fehér szalagokkal. Nem feketékkel, fehérekkel! Azért fehérekkel, mert az a tisztaságunk szimbóluma. Mi ebben a százéves történetben tiszták maradtunk.
Aggassuk tele a falvaink közötti fákat fehér vászonból, vagy bármilyen textíliából készült szalagokkal, hogy azok egész évben ott világítsanak a fákon. Ne használjunk krepp-papírt, mert az annyit is ér…
Ehhez a kezdeményezéshez nem kell tömegekbe verődnünk, tehát praktikusan megoldható. A fehér szalagok elkísérnek bennünket az útjainkon, bárhol is járunk a drága szülőföldünkön, és ez néma, de méltóságteljes tiltakozás lehet a trianoni gyalázat ellen a Felvidéken.
Persze ez csak egy javaslat. Bizonyára van jobb, látványosabb ötlet is más tarsolyában, csak halkan kérdezem, hogy akkor miért nekem, Kalondáról kell szólnom, hogy: ÉBRESZTŐ!?
