A II. ligás vendégcsapat játékosai is csettintenek a 270 lakosú palóc falucska focipályájának a gyepszőnyegére lépve, megjegyezve, hogy sokkal nagyobb és komolyabb városi klubok nem rendelkeznek ilyennel.
„Nógrád szívében”, olvasható a bejáratnál kapott karszalagon, amely már előre jelzi a minden évben megvalósuló fesztivált és egyben falunapot is, de most az „előzenekarok” következnek, ugyanis pár hete hatalmas szenzációt keltve a kis Óvár kiverte a Szlovák Kupából a nagy Losoncot, igaz csak egy góllal, de akkor is kupán vágták a szebb napokat megélt nógrádi városi csapatot és most még nagyobb falatra vártak a helyiek.
Kassa bivalyerős és csúcsprofi csapattal érkezett, azzal a nem titkolt céllal, hogy egy könnyed edzőmeccset abszolválva, majd gyorsan hazasietve már a következő meccsre készülnek. Nem így történt, mert több meglepetés is várt rájuk, igaz, nem a pályán…
A helyi csapat vezetője, Kanyó József doktor és fia, Kanyó Attila határozott hangon tüzelik a hazai játékosaikat a bemelegítés során, de józanul tekintenek a találkozó elé, tudatában annak, hogy ez már egy más kategória, ezen a meccsen a fiaik csak tanulhatnak az ellenféltől, de már a gólszerzés is hatalmas teljesítmény lenne a részükről.
Vízi József, a falu polgármestere, szokásához híven felfokozott érzelmi állapotban, de rutinosan vezényli a rendezői csapatát a klubház környékén és a pálya szélén, mert a meccs előtt percekben özönlik a nép a mérkőzésre. Palócok, távolabbról érkező magyarok, szlovákok, romák dacolnak a délutáni forrósággal, amely ellen azonnal friss csapolt sörrel és kofolával védekeznek.
A mérkőzés végül 6 : 0-ás vendéggyőzelemmel ért véget, a becsületgól megszerzésére is volt némi remény, de mint tudjuk, a remény a futballban mindig meghal és mindig újjászületik majd a következő mérkőzésen. A hazaiak legjobbja a kapus volt, aki legalább fél tucat ziccert hárított, de a többiek is bírták az extra fizikai és taktikai megterhelést.
Hogyan lett ezen a napon Óvár csapata és maga a falu mégis győztes? Ennek egyszerű és nagyszerű oka van.
Az önkormányzat és a sportklub olyan vendéglátást szervezett a kassai csapat számára, amely párját ritkítja! Bár a beszélgetéseink során kiderült, hogy semmi új az óvári nap alatt, mert itt bizony az a szokás, hogy minden bajnoki mérkőzés után jár a megvendégelés a testvércsapatoknak, a hazaiaknak és minden jó szándékú sportbarátnak, legyen az magyar, szlovák vagy roma.
Öröm volt nézni a kassai profik tágra nyílt szemeit, amikor a felállított sátorban a nógrádi cigányzenészek rázendítettek és elhúzták a nótájukat, miközben a szorgos helyi asszonysereg feltálalta a megterített asztalokra a közös vacsorát, a vadásztársaság finomságait, a vadpörköltet és a gulyást.
A kassaiak lukulluszi lakomája következett tehát Óvárban, majd ezután estébe nyúló barátkozások a focisták és szakmai eszmecsere a klubvezetők között, és vidám tombolahúzás a nézősereg számára, ahol a fődíjat, egy négycsillagos páros hosszú hétvégét Prágában, egy Prágában élő, de éppen hazalátogató óvári pár nyerte meg, óriási derültséget váltva ki ezzel. Kedves gesztus volt a részükről, hogy nem fogadták el a nyereményt és visszatették azt a kalapba, újabb esélyt adva a boldogságra másoknak.
Ezen a napon tehát mindenki nyert, ki tapasztalatot és sportkapcsolatot, ki közösségi élményt, a kassaiak pedig olyan pozitív érzéssel lettek gazdagabbak, amely ritkaságszámba megy a mai világban, és aminek eredményeképpen vitték a kis Óvár, a jó palócok hírét.
