A 2020-as év karácsonya előtt jelent meg Zalka Lóránt Egy csónakban az Istennel című könyve, a Remény című, egyetlen felvidéki magyar katolikus hetilap szerkesztőségének gondozásában. A könyvet tartalmazó írások hetente jelentek meg a Remény újságban „Gondolatok járvány idejére” címen.
Hogy ne csupán a vírusra korlátozódjon, és pozitív sugallata legyen, Albán József atya tanácsára a cím megváltozott. Így lett „Egy csónakban az Istennel”. A szerző, Zalka Lóránt, Bősön élő pedagógus, a bősi alapiskola igazgatóhelyettese, cserkészvezető, a Vízsodorta históriák című rövidfilm alkotója, háromgyermekes édesapa, aki az értékrendje szerint mindig kiáll a hite, a nézetei és a tanítványai mellett. Ő az a pedagógus, aki húsz éve egyre keresi a „rossz gyereket”, s azóta sem sikerült megtalálnia.
Az író úgy érzi, minden embernek be kell ülnie egy csónakba, és nem mindegy, milyen csónakba ül be. Isten csónakjába és Istennel egy irányba evezve lehet a jó cél felé haladni az életben – vallja.
A kötet két részből áll. Az első harmincöt írás, gondolat, elmélkedés, társadalomkritika, mely a vírus okozta korlátozások időszaka alatt látott napvilágot, márciustól novemberig. A második rész régebbi írásait, verseit, publikációit tartalmazza. A könyvben található rajzok is az író lelkivilágát tükrözik, hiszen a saját illusztrációi.
„Ebben a könyvben lejegyeztem mindent, amit gondolok. Írásaimmal visszatekintek a múltba, rozsdás ajtókat szakítok fel, nyárspolgárok szokásai elé állítok görbe tükröt, felkavarom az állóvizet, oktató-nevelő céllal vázolom fel eddigi tapasztalataimat, de mindenekfölött „lerajzolom” az Istent. Azt a Teremtő Erőt, aki annyira szeret bennünket, hogy azt mi el sem tudjuk képzelni, és aki még a covid-okozta sebeket is képes begyógyítani. Igen, én ezzel az Istennel ülök bele ugyanazon csónakba. Vele emelem magasba a remény zászlaját, miközben a földi lét örömeiről és buktatóiról elmélkedem.
Keresztény hangvételű írásaimat szeretettel ajánlom zsidóknak, hinduknak, buddhistáknak, muzulmánoknak és megrögzött ateistáknak is” – vallja az író.
A kötetben olvashatunk bezártságról és nem várt fordulatokról, alázatról és a barátság értelméről, az igazmondásról és gyermekkori emlékekről. Olvashatunk példaképekről, apró és szent gesztusokról, mindennapi csodákról, empátiáról és személyes áldozathozatalról. Olvashatunk egyszerűségről, reményekről, rajongó lelkesedésről, hitről és derűről, s a bolondok népéről. „Bolondok népe” – így nevezi Isten embereit, akiket sokszor gúny és becsmérlés kísér, de ők azok, akik a keresztényi gondolatokat és Krisztus szavait tettekre váltját.
Az olvasó elé tárul az író, Zalka Lóránt, az idealista, aki már-már gyermeki naivitással tekint a világra, és nem rejti véka alá az értékrendjét, kitárja lelkét a világ előtt. Terelgeti az olvasót Isten csónakja felé, és biztatja a beszállásra, az együtt s egy irányba való evezésre. „Szerintem ő már tudja, milyen érzés ez, és meg szeretné osztani az Olvasóval.” – írja az előszóban Albán József plébános.
„Hívőnek tartom magam, de azt nem tudom, Isten mit tart rólam, ám ezeket az érzéseimet, gondolataimat le kellett írnom. Nagyon szeretem a népdalokat. Egyik kedvenc népdalom így kezdődik: De szeretném a szívemet kivenni, virág helyett az asztalra letenni… – legyen ez a kis könyv egy darab a szívemből, amit leteszek az asztalra és szeretettel nyújtom át az embereknek.”
