Gubík László

Szerdán közölte Gubík Lászlóval készült interjúját a Mandiner. Az Esterházy Akadémia vezetőjével Vágvölgyi Gergely beszélgetett. Szemlénk. 

Vágvölgyi Gergely mindjárt az interjú elején a felvidéki magyar közélet egyik legégetőbb problémájára kérdezett rá, miszerint lesz-e etnikai alapon politizáló magyar párt a szlovák törvényhozásban. Gubík László optimizmusából kifolyólag azt felelte, lesz, de hozzátette, az egész csak rajtunk múlik.

Ugyanakkor leszögezte, hogy az alkotmányjogi környezet, a demográfiai mutatók nem könnyítik meg a helyzetet, de az idei fejlemények, mint az Esterházy-emlékév, vagy a népszámlálás mindenkit arra késztet, hogy a jobbik énjét vegye elő.

A „felvidéki magyar árkokról” elmondta, hogy a közös anyanyelv és kisebbségi sors ellenére nem ugyanazt gondoljuk a világról, viszont a regionális és világnézeti különbségeket most kell nagyvonalúan zárójelbe tenni. Gubík elmondta, számára magától értetődő a nemzeti színek használata, a magyar tárgyalási nyelv, vagy épp az autonómiatörekvés, míg másoknak nem az. Viszont áttörésnek nevezte, hogy a Híd delegációja végül ebből a három alapvetésből kettőt elfogadott.

A harmadikról – az autonómiáról – a Via Nova elnöke úgy fogalmazott, hogy a majdani közös párt programjának „alappillére kell, hogy legyen.”

Következő válaszában Gubík László elmondta, úgy látja, hogy régebben volt alapja a felvidéki magyar szerveződéseknek: „Esterházy idején a keresztényszociális eszmerendszer, a Tiso-féle fasiszta állam alatt a keresztény humanizmus volt a magyar alapeszmény, a Beneš-érában a puszta túlélésért harcoltak, arra koncentráltak, hogy ne telepítsék ki a teljes felvidéki magyarságot. Az átkos évtizedei alatt az intézményrendszer megteremtése, a Csemadok megszervezése, a magyar társadalmi élet beindítása volt a legfontosabb. Csehszlovákia felbomlása után az euroatlanti integráció, a nyugathoz való felzárkózás célja jelentette az alapvetést. 2004 után, úgy érzem, már nem rendelkeztünk ilyen távlatos célokkal, eszmékkel.” Majd hozzátette:

„Tisztáznunk kell: mi a mai felvidéki magyar szerepe az összmagyarságon belül és mi Szlovákiában? A Visegrádi Együttműködés földrajzi közepén vagyunk, nyelvismeretünk miatt szót értünk mindenkivel, mi lehetünk tehát a pro-visegrádi nép. De ott van Esterházy öröksége, a családpolitikai programot ki kell dolgoznunk és meg kell teremtenünk a demográfiai fordulat alapjait.

Mi lehetünk tehát a Visegrád-, élet- és családpárti közösség. Ezekről kell a Facebook-üzengetések és parttalan tárgyalgatások helyett élénken értekeznünk és cselekednünk!”

A teljes interjú elérhető a Mandiner weboldalán.

(LB/Mandiner/Felvidék.ma)