Áder János magyar köztársasági elnök tanúságtételében kiemelte, hogy mindannyian kapunk jeleket, melyek Isten jelenlétére, életünkre gyakorolt hatására utalnak. Az államfő ezt három saját történettel szemléltette.
A váratlan eseményeknek az ember lelkére gyakorolt hatásáról elmélkedett az Eucharisztikus Kongresszuson elmondott pénteki tanúságtételében Áder János. A magyar államfő feltette a kérdést: ezek a váratlan események miért velünk, miért így történnek?
Erre kétféle válasz szokott születni: a „véletlen volt”, illetve a „Jóisten akarta így”.
A magyar köztársasági elnök beszédét három eseményre, három saját élményre fűzte fel.
Az első történet 2013-ban történt, amikor egy vatikáni hivatalos látogatásra készültek. A Szentatyának három ajándékot vittek: egy ezüstserleget, Szent Pál leveleinek magyar nyelvű kiadását 1953-ból, illetve vizet Mátraverebély–Szentkút búcsújáró kegyhelyéről. És itt jött a „véletlennek” nevezett események sorozata – idézte fel az elnök.
Vajon véletlen-e, hogy a harmadik ajándék épp erről a kegyhelyről érkezett, hogy Róma felé utazva olvasta a hír, mely szerint felújítják és bővítik ezt a búcsújáró helyet, hogy Ferenc pápa Rómában az államfő családtagjainak homlokát ezzel a vízzel jelölte meg, hogy a magánmegbeszélésükön a téma a teremtett világ védelme volt, melyről a pápa ekkor enciklikát készült kiadni és erről épp Áder tájékoztathatta a közvéleményt – sorolta.
Sőt – folytatta – a miniszterelnök naptárában szerepelt a kegyhely alapkőletételének dátuma, ő azonban egy sportsérülést szenvedett, ezért az államfőt kérte fel helyettesítésre.
Áder János idézte Ferenc pápa LaudatoSi’ című enciklikájából azt az imát, melynek egyik mondata így szól: „szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel végtelen világosságod felé vezető utunkon”.
A magyar államfő második története beszédtechnika-órájához kapcsolódott. Tanára, Vadász Ágnes közreműködésével Égre néző – Isten jelenléte a magyar költészetben címmel magyar istenes versek gyűjteményét állították össze. Ebben a kötetben Áder egyik kedvence József Attila Isten itt állt a hátam mögött… című verse.
Felidézte, a megjelenés évében tartottak egy fogadást a Magyarországon és a határon túl szolgálatot teljesítő egyházi méltóságoknak. Szabó István református püspöknek idézte a vers első két sorát: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot.” Mire a protestáns egyházi vezető ezt kérdezte tőle: „És miért nem fordultál meg?”
Áder János a harmadik történetet egy mellékszállal kezdte, mely a hit és tudomány viszonyáról szólt. Felidézte, Darwin A fajok eredete című könyvének konklúziója így szól: „Nem nagyszerű dolog-e az a nézet, hogy a Teremtő az életet, annak különböző képességeivel, eredetileg egy csekély számú formába adta bele, sőt talán csak egybe? (…) Majd ebből az igen egyszerű kezdetből oly sok csodálatra méltó forma fejlődött és fejlődik ki továbbra is?” Freund Tamás agysebésznek Francis Collins Isten ábécéje című könyvéhez írt előszavában pedig így fogalmazott: „Én azt vallom, hogy az emberi agy képessé vált arra, hogy befogadja az isteni energiát, az erkölcsi törvényeket, a jó és a rossz képességét, és mindezzel együttjáróan az ellenállhatatlan késztetést, létezésünk értelmének és a teremtő Istennek a megismerését.”
Áder két művész, Salvador Dali Keresztes Szent János Krisztusa című festményét és Weöres Sándor Keresztárnykép című versét párhuzamba állítva beszélt arról is, hogy két különböző művészeti ágban készült mű hogyan adhatja vissza ugyanazt a gondolatot.
Úgy vélte, mindkét művészeti alkotás révén Krisztus keresztre feszítése kozmikussá válik: a szenvedő arc nem látszik, de a művekben benne van a megfeszítés borzalma, a feltámadás ereje és a mennybemenetel misztériuma.
A magyar államfő a koronavírus-járványra is kitért beszédében. Ismertette, felesége kurátorságával alapítványt hoztak létre a koronavírus-árvák támogatására, az alapítványt pedig Regőczi István atyáról nevezték el. Megrázó példákkal illusztrálta az alapítvány létjogosultságát. Felelevenítette annak az édesapának az esetét, akinek felesége várandósan hunyt el, a kisbabát megmentették, s azóta a férfi a csecsemővel együtt hét gyermeket egyedül nevel. A másik szívszorító eset annak a 18 éves fiatalnak a története, aki édesanyjával élt. Az asszony a járvány áldozata lett, a fiút pedig felvették egyetemre. Diákként csupán az árvaellátás az egyetlen bevétele. A harmadik eset négy kiskorú gyermeké, akiket szüleik elhunyta után a nagyszülők neveltek. A nagyszülők szintén a koronavírus áldozatai lettek. Nagynénjük vette magához az árvákat, de a lakhatási körülményeik szűkösek.
A karitatív tevékenységek során felmerülő kérdésekre egy, a járvány miatt özveggyé vált hölgy levelét idézte, aki azért adott hálát, hogy megtapasztalhatta, nincs egyedül, Isten „angyalait küldte hozzá”, akik vele imádkoztak, meghallgatták, kézen fogták, átölelték.
A köztársasági elnök tanúságtételét annak a tanulságnak a levonásával zárta, mely szerint Isten keresése és befogadása cselekvést kíván, nem lehet passzív. „Jeleket mindannyian kapunk, csak rajtunk múlik, hogy sztorinak vagy példázatnak tekintjük, csak rajtunk múlik, hogy a véletlen vagy Isten keze munkáját látjuk benne”. Úgy véli, ha „jól sáfárkodunk a ránk bízott talentumokkal”, ha szívünkben, lelkünkben, cselekedeteinkben keressük Istent, akkor meg is találjuk Őt.
Együtt Quito felé – Alfredo José Espinoza Mateus homíliája a NEK csütörtöki szentmiséjén
(NEK)
