Vajon hol lehet a misztikus Szent Grál? Valóban a Duna alatt rejtőzik Attila sírja? Hogy szerezhető meg a bölcsek köve vagy az Egy Gyűrű? Valószínűleg ilyen gondolatokból rugaszkodva indul útnak egy mai gyerek, aki kapcsolatba kerül a „kincskereséssel”, az értékek feltárásával, és nagyon helyesen teszik, hiszen ki ne kalandozott volna Indiana Jones-nak képzelve magát nagyszülei padlásán, vagy egy elhagyatott, avas pincében? Szülőföldünk értékei itt lapulnak körülöttünk, csak fel kell azokat ismerni…
…és tudatosítani, hogy egy megsárgult levél, egy kifakult fénykép vagy egy kopott katonasapka értékesebb lehet akár Smaug sárkány mesés aranyától vagy az ezer tó kincsétől is. Az az elsárgult papiros ugyanis felmenőink keze írását, a fotó emberi sorsok mosolyát, a sapka pedig egy élet büszkeségét jelenti, amikbe bele van kódolva a hely szelleme, felmenőink, otthonunk múltja. Ha pedig ügyesen tárjuk fel a csodát, általuk nem csak a történelem elevenedik meg, hanem irányt mutatnak a jelenbe és akár a jövendőbe is.
Ilyen és ehhez hasonló kincsek keresésére és őrzésére irányulóan jött létre a Kincskeresők mozgalom immáron 17 évvel ezelőtt a fáradhatatlan Szanyi Mária irányítása alatt. A kezdeményezés célja, hogy platformot teremtsen olyan felvidéki diákoknak, akik szívesen foglalkoznak értékfeltárással, helytörténettel. Az egyes témák lehetnek néprajzi, tudományos vagy történelmi jellegűek, de gyakran foglalkoznak a tanulók jeles felvidéki személyiségek életével és tevékenységével is.
A pályázati felhívás alapvetően idén esszék beküldésére irányul, amit a vállalkozó kedvűek az évente megrendezett konferencián be is mutathatnak. „A konferenciára csak vetített képes előadásokkal kell jelentkezni, de a jól felkészült, eredeti kutatással jelentkező előadókat mindig biztattuk, hogy előadásukat írják meg esszé formájában is. A bátrabbak, ügyesebbek meg is tették. Tavaly jelenléti formában nem tudtuk megszervezni a konferenciát, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy közzétegyük a felhívást a Kincskeresők esszépályázatra. A beküldött munkát 10 percben összefoglalva a következő konferenciák valamelyikén mutathatják be” – avatott be a részletekbe Szanyi Mária főszervező.
Az egyes pályaművek szakszerű elbírálásban és természetesen díjazásban részesülnek, ugyanez érvényes a konferencián bemutatott kiselőadásokra is, sőt a legjobb anyagok egy konferenciakötetben publikálásra is kerülnek, így minden lehetőség adott, hogy egyes kutatási eredmények szélesebb körű publicitást kapjanak. Ennek fényében nem meglepő, hogy minden évben nagy az érdeklődés a felhívás iránt, ami által nagyszámú helytörténeti anyag lát napvilágot, melyek felbecsülhetetlen és pótolhatatlan értékkel bírnak.
A 2020-as év konferenciája a koronavírus miatt ugyan elmaradt, de újabb év kimaradást a szervezők mindenképpen el szerettek volna kerülni, ezért a lehetőségekhez mérten, az előírásokat betartva és azokhoz alkalmazkodva megrendezésre került a konferencia. Ezúttal Galántán a városháza dísztermében. November 10. és 11-én 35 diák összesen 22 vetített képes előadást jelentett be; ritkábban egy tanuló, de gyakoribb, hogy két előadó mutatta be az elkészített munkát. Valószínűleg több jelentkező is lett volna, ha a bizonytalan járványügyi helyzet nem gátolja azt. Mindazonáltal aki vállalta a részvételt, nem csalódott, hiszen a megszokotthoz híven, idén is nagyon igényes és színvonalas munkák láttak napvilágot, melyek mindegyikét a szakmai zsűri nagyra értékelte.
„A színvonal minden évben egyre magasabb, a diákok mindig újabb, változatosabb, érdekfeszítőbb témákkal jönnek. A kor fejlődésével pedig egyre több technikai újdonság figyelhető meg a munkavégzésük során, illetve egyre több tanuló vállalja, hogy egyedül dolgozik, nem párban” – mondta el Szanyi Mária.
Az idei konferencia zsűrizését Pék László, az SZMPSZ egykori elnöke, Takács Mihály, a Galántai Múzeum igazgatója, Gaučík István történész, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója, illetve Csonka Ákos történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa vállalta.
tsák, Felvidék.ma
