Ez év nyarán felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvénye keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról.
Az előadás vázlatának felhasználásával próbálom folytatásos írásban összefoglalni a Gömör tájegységben végzett néptáncgyűjtéseimet, illetve a jelenlétemben végzett gyűjtéseket. Az előadás bevezetőjében elmondott fontos tényt itt is, és minden folytatás elején közölni szándékozom, hogy „az elődeinktől a XX. század első felével bezárólag semmilyen írásbeli hagyaték nem maradt ránk a gömöri tánckutatást illetően, legalábbis kutatásaim alkalmával én nem találkoztam vele”.
***
Közben a hagyományos viselet dokumentálásában is folytak a kutatások. Az e téren elért eredményt is igyekeztünk azonnal a közösségünk elé tárni. Méry Józsefné, Mancika volt a kutatói munka irányítója és végzője is. Az előző írásban már jeleztem, a Csemadok KB-nak sikerült a tárgyi néprajzi kutatás területét is függetleníteni. Méryné lett az a személy, aki ezt a posztot betöltötte. A munkájának az első látható eredményét cikksorozatban közölte a képes hetilapunk a Hét, hátsó oldalán főleg Prandl Sándor színes felvételeivel illusztrálva. Ezt a sorozatot, melybe Nyitra vidékét, a Zobor alját érintve szerzőtársként Jókai Mária is bekapcsolódott igen nagy figyelem követte. A cikksorozatra alapozva A szlovákiai magyar népviseletek címmel Méry Margit – Jókai Mária kettős 1998-ban könyvet adott ki, melyet a CLARA DESIGN STUDIO kiadványaként a Méry Margit: Szlovákiai magyar parasztviseletek c. könyv követte.
A Gömör néprajzi tájegységgel ebben a második könyvben hat sűrűn szedett apró betűs oldalon foglalkozik. Az itt közölt 19. századi viseletes képen kívül több képábrázolást nem közöl, de annál részletesebb a leírása. Pl….” az ingre testhez álló, rövid ujjatlan mellényt, derékra valót, kislajbit öltenek/…/Rozsnyó vidékén/…/Barkán, Lúcskán, Kovácsvágáson, Szilicén Borzován nemkülönben Dernőn, Hárskúton, Krasznahorkaváralján, Hosszúréten, Jólészen és Berzétén a veres színű, fekete zsinórzattal gazdagon díszített lajbit viselik.” Hasonlóan aprólékosan ír a viselet többi részeiről is, amivel nagy részben helyettesíti a képi láttatást. Aki foglalkozik a viselet kérdésével, annak érdemes alaposabban tanulmányozni a könyveket. A további szellemi nagy érték Méry Margit munkája eredményeként a PÁTRIA rádiónkban az évekig tartó sorozatban, egyórás időterjedelemben sugárzott hagyományőrző csoportok népszokás és népdal anyaga. A sugárzott anyag a Rádió tulajdonában magnószalagon található. Ebben az anyagban megszólalnak azok a hagyományt művelő csoportok is, amelyeket a tánchagyomány bemutatásánál érintettünk, ill. további írásinkban érinteni fogunk. Kár, hogy ez az érték jelenleg még nem szolgálja a közösségünket, mert terjedelmében felöleli a jeles napokhoz, a családi ünnepekhez, a munkaalkalmakhoz tartozó hagyományos szokások, énekek, táncok felsorolását, sok esetben bemutatását.
Ág Tibor végezte a zene és ének: népdal, vallásos népi énekek, balladák, tánckísérő dalok és zenék gyűjtését és lejegyzését. A gömöri régióban is ő volt a legszorgalmasabb. Az általa lejegyzett dallamok különböző füzetekben, kiadványokban az ezerkilencszázötvenes évektől jelentek meg. Az első füzete, a Dalolj velünk c. kézzel rajzolt és írógéppel írt füzet a mozgalmi dalok és népdalok gyűjteménye volt. 1953-ban még a Csemadok KB házi „rotaprint” kézi nyomdájában, sokszorosított formában jelent meg, – felelős kiadónak megjelölve a …”Csemadok központi titkárságának kultúrosztályát”. A Csemadok központi titkárság kultúrosztálya már 1950-ben feladatul tűzte ki a népi hagyományaink gyűjtését. A füzetben közölt 62 népdal az 1952 és 1953-ban összegyűjtött 260 dallam közül lett kiemelve. A dalokat Felvidék különböző vidékein gyűjtöttük. A kiadvány a kultúrosztály addig végzett eredményes munkájáról tanúskodik. A közölt 62 dalból 21 dalt gyűjtöttünk Gömör tájegység Rozsnyótól lefelé eső falvaiban: Szilice 4 dal, Gice 1 dal, Beje 2 dal, Egyházasbást 9 dal, Vecseklő 5 dal. Ezeket az első években végzett gyűjtőutakat Tiborral együtt valósítottuk meg. Ismétlem én elsősorban a táncos hagyományokra összpontosítottam, de ebben az időben már feladatunk volt a leendő hivatásos együttesünk részére énekes, zenész és táncos tagokat is toborozni.
A következő népdalokat közreadó könyve az Édesanyám rózsafája – Palóc népdalok című, már nyomdai technikával kiadott könyv volt. Ennek a bevezető visszapillantó szövegében írja…”1951 decemberében indultunk Takács Andrással az első gyűjtőútra, Nyitragerencsérre, Kolonba majd Martosra, ez az első út közel 100 dallam feljegyzését eredményezte/…/1953-ban, a Magyar Népművészeti Együttes, a „NÉPES” megalakulásakor már 500 saját gyűjtésű népdal állt rendelkezésünkre, melynek alapján az együttes műsorának a zömét már a feldolgozott hazai népi hagyományok alkották.” Ebben a könyvben is bőven szerepelnek Gömör tájegység dallamai. Hasonlóképpen az 1979-ben Sima Ferenccel közösen jegyzett Vétessék ki szóló szívem, – Szlovákiai magyar népballadák könyvükben. A Gömör tájegységben kifejtett gyűjtői tevékenységének legteljesebb megjelenését a Nem szánt-vet az égi madár – Motyovszki Józsefné Kovács Teréz a gömöri nótafa címűben a 235 dal mellett 60 oldalon közli Teréz néni nagyon tanulságos visszaemlékezéseit is.
A Gömör tájegységekben filmes táncgyűjtések voltak az alábbi községekben: Szilice 1968, 1969, 1973. Borzova 1968, 1973, 1990, Berzéte és Berzétekőrös 1967, Sajótiba 1958, Kecső 1958, Nagybalog 1958, Gömöralmágy 1974, 1987,Gesztete 1974, 1987, Péterfala 1971, 1974, 1987. Medveshidegkút 1974, 1984, 1987. 1990, Tajti 1974, Ajnácskő 1974, Fülekpüspöki, 1974, Détér 1971, 1974, Dobfenék 1974, Gesztete 1974, Vecseklő 1974, Jeszte 1987, Alsóvály 1990, Felsővály 1990, Gergelyfala 1990,Mihályfala 1990, Ráska 1990. Ezek a filmes felvételeknek az eredeti példányai a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetébe kerültek, nagy részük az Akadémia dolgozóival közösen végzett kiszállások alkalmával és műszaki felszerelésével készült – főleg Martin György, Pálfy Gyula jeleskedett – velük valósítottuk meg a felvételeket. Ezer szerencse, mert így ezek a filmek a mai napig az Intézet archívumában vannak elhelyezve. A Csemadok a felvételek másolatait kapta meg, amelyek a felvidéki magyar táncmozgalmat szolgálják napjainkig. A filmes kazetták 1992-ig a Csemadok KB felügyeletével álltak a mozgalom, a táncegyüttesek rendelkezésére, később a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, valamint az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes archívumába kerültek. Azért foglalkozom e kérdéskörrel ilyen részletesen, mert szeretném, ha az együttesek, a felhasználni szándékozók tudnák, hogy mi, hol volt található, illetve, hogy ma hol lehet a meglétükre rákérdezni, valamint azért is, hogyha valaki a jelzett gömöri néprajzi tájegységből, esetleg a medvesalji, a barkó vidéki, a Vály völgyi, a Murány völgyi, a Sajó völgyi, a fennsíki, stb. altájegységből szándékozik táncalkotást létrehozni hol keresheti hozzá a hiteles tánc, dal, szokás, viselet alapanyagot.
(Folytatjuk)
Takács András, Martin György-díjas néptáncgyűjtő, az MMA Köztestületi tagja
