Rögtön előrebocsátom, hogy az ukrajnai háború borzalmai, az ártatlan áldozatok szenvedése mélyen megrendít. Ezzel együtt viszont rendkívül felháborítónak tartom az ukrán vezetés követelőző, kioktató és vádaskodó magatartását, mellyel nem átallanak belegázolni az őket segítő nemzetekbe.
Ebben Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek méltó követői akadnak, gondoljunk csak Nepop Ljubov asszonyra, Ukrajna budapesti nagykövetére, aki nagyképű kioktatással gyors egymásutánban többször is megsértette Magyarországot, vagy a legutóbbi, németek elleni kirohanásra, melynek során a berlini ukrán nagykövet, Andrij Melnyik „sértődékeny májas hurkának” nevezte a német kancellárt.
Most pedig az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács elnöke, Olekszij Danilov adta jelét a magyarországi segítségért érzett őszinte hálájának, kijelentve, hogy a magyar kormány előre tudott az Ukrajna ellen irányuló invázióról, s abban bízott, hogy területeket szerezhet majd Ukrajnától.
A több mint félmillió menekült befogadására, a folyamatos humanitárius segítségre – mely nemcsak a kárpátaljai magyarokat érinti, hanem minden megkülönböztetés nélkül az ukránokat is – megérkezett tehát a Zelenszkij-csapat újabb hálateljes válasza: köszönet helyett újabb hazugságáradat, fenyegetőzés, vádaskodás és uszítás.
Történik mindez egy kegyetlen háborús helyzetben, amikor az ilyen gyűlöletkeltés hatványozottan veszélyesnek számít. Mindazon segítség tehát, amit a magyar kormány habozás és késedelem nélkül nyújtott, szót, egy halk köszönetet sem érdemel, mivel Magyarország nem hajlandó a hálás ukrán vezetés kívánalmai szerint háborúba sodorni az országát és fegyvereket szállítani nekik.
Sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy ahogy számolatlanul ömlik ebbe a közismerten korrupt országba a pénz és a fegyver, úgy válik az ukrán vezetés egyre agresszívabbá, követelőzőbbé és hálátlanabbá.
Ez a magyarellenes gyűlöletkeltés pedig a legkiszolgáltatottabbakat, a kárpátaljai magyarokat – akiket az ukrán állam kíméletlenül elnyomott, Európa legszégyenteljesebb nyelvtörvényével sújtott, akiknek szélsőségesek felgyújtották a politikai érdekképviseletük ungvári irodáját, s akikről halállistát készítettek – sodorja elsősorban veszélybe, ezzel a hangulatkeltéssel kíméletlen agressziónak téve ki őket.
S a legszomorúbb, hogy Danilov pontosan tudja ezt, így annak lehetőségét sem lehet kizárni, hogy ha Magyarország fegyvert szállított volna Ukrajnának, azokat szélsőségesek bizony akár a kárpátaljai magyarok ellen is fordíthatták volna. Ezáltal Danilov vádaskodása már nemcsak az adományt nyújtó kézbe való marás, hanem annál is aljasabb cselekedet.
(NZS/Felvidék.ma)
