Hol volt, hol nem volt, de leginkább hál’ Istenek mégis volt, hogy az egykori felvidéki Hont vármegye Ipolyság járásának alsószemerédi településéről Viszolajszky Károly római katolikus plébános úr 1885-ben útra indult. Célja a Szentföld.
Egyebek között azért is, hogy a jeruzsálemi Pater Noster (Mi Atyánk) templom előtt négyszögben felépített csarnoksorozat 32 fülkéjének egyikében elhelyezze a Mi Atyánk 2 méter magas és 1 méter széles fehér márványtáblára vésett magyar szövegét. A szemerédi esperesplébános úr és a fraknói püspök adományaiból készült magyar nyelvű közös keresztyén imakincsünk, Megváltó Urunk imája 1888. július 23-án került fel a jeruzsálemi templomfalra.
E nemes és emlékezetre méltó gyűjtés és szentföldi zarándoklat históriáját a tisztelendő úr megírta, s a könyv Egy zarándoklat élményei Egyiptom, Jeruzsálem és Rómában 1887-ben Budapesten meg is jelent 357 oldalon. 2022-ben Horváth Béla volt országgyűlési képviselő, a Hit Pajzsa-díj alapítója támogatásával megjelent az értékes és érdekes útirajz második, javított kiadása.
Miközben Rómában és a Vatikánban irodalmi kutatásokat végzek ezekben a napokban, odahaza feleségem, Röhrig Klaudia református lelkésznő, aki protestánsként töltött régészeti kutatóévet Jeruzsálemben, felfigyelt az alsószemerédi tisztelendő hézagpótló útleírására, részletező, más tájképhez szokott felvidéki szemének máig friss látásmódjára.
Élvezettel és örömmel olvasta az általa is ismert bibliai tájak leírását, Judea, Samária Jézus-történetekhez kapcsolódó szellemes, hittel és humorral írt úti képeit. Így került aztán sor arra, hogy az ipolysági járás kíváncsi tekintetű és szívű tisztelendő plébánosának 167 évvel ezelőtti szent kalandozásai leírását nagy egyetértéssel és sok személyes tapasztalatot rokonszemmel meglátott olvasójaként a lelkésznő felhívja figyelmemet erre az útleírásra, miközben én meg Róma és Vatikán történelmi útjait rovom és magamba szívom a históriásan sokaromájú, egészen páratlan római légkört.
Két éve még báró Wesselényi Polixéna partiumi, tövisháti református írónő, az első magyar olaszországi bedekker szerzőjével róttam az itteni utcákat. Ma az örök várost mindkettőjük szemével is látva, a magaméval is befogadva, idézem fel felvidéki tisztelendő uram sorait Rómáról, a 167 évnyi időutazás ellenére is meglepően hasonló benyomások visszhangjával a lelkemben. És újra csak csodálni tudom a nagy utazásokat lehetővé tévő Teremtő Atya és a kellő belső érdeklődést ébresztő, ösztönző Szentlélek Úristen ihletését, ami az alábbi sorokból is kiderül.
A vatikáni múzeum Bramante lépcsője
Akár járhattam volna én is a tisztelendő úr úti ruhájában, akár járhatott-kelhetett volna ő is az én református tiszteletes lelki érdeklődésével, látványszomjúságával a világ fővárosában. Mert Jézus Krisztusban felekezeti gyökereink közben is rokonlelkek vagyunk. És merthogy több generáción át kun-református, karcagi, délvidéki, bácskossuthfalvai, majd győri őseim szemével látom, amit látok, a fenséges ugyanazt, több ezer éves maradandóságot, miként a földrajzilag Győrhöz közeli Alsó-Szemeréd esperesplébánosa szemei is hasonlóképpen működtek.
Az ipolysági tisztelendő értékelő sorai
Mielőtt lírai prózában megfogalmazott vallomásomat Rómáról az Olvasó elé teszem, hadd lapozzak bele Viszolajszky Károly Krisztusban tisztelendő testvérem útinaplójába, ahol egy mondatfél lesz az átkötés prózai ódámhoz. Könyve 326–327. oldalán ezt írja: „Róma, az örök város Caput mundi, valóban világváros! (Caput mundi: latin kifejezés, jelentése: a világ feje, a világ fővárosa. Már az ókorban így nevezték Rómát)… Hagyományai teszik Rómát világvárossá… Múltak országok, lehullottak trónok, kihaltak fejedelmek: Róma most is van. Sok vihar hullámzott feje fölött: nekirontott a forradalom, száműzte a pápát, Avignonba vitte a tiarát, fogságban tartotta Péter utódját. De Róma mindig világváros maradt. Elenyészett Tyrus, elmúlt Babilon, elsüllyedt Szodoma, letűnt a híres Karthágó, nincs többé Hiellas. De Róma falain az enyészet megtört, mert fölötte egy titkos kéz őrködik, mely erősebb a bosszúnál, hatalmasabb a világ összes fejedelmeinél, kitartóbb minden bitorló pillanatnyi elkapatottságnál”.
A Piazza Venezia oldalszárnya naplemente aranyában
ÉGRE KÍNÁLT IMÁK VÁROSA, KÖSZÖNTELEK
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled,
színek, kincsek,
templomok és események,
fényesek és véresek,
birodalmak és császárok,
jogrend és mérnöki csodák,
ókori paloták foglalata,
Romulus és Remus
pápák és gyönyörű kertek
forma és illatfantáziája,
magyar keresztyénség
Szent Istvántól máig és a messzi jövőig
belőled táplálkozik
nem pogány emlőkön –
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled
imák és liturgiák
Szent Péter hallgatag koporsójától
a bölcs király szerzeményéig
a Szent István-házig
királyi és szerzetesi
apácanővéres
szűzi liturgiák zsolozsmái
szállnak fel az égre belőled,
más hitű közösségek krisztusi lüktetése
valdenseid és protestánsaid
csendes szemlélődése
pálmák és píneák égre kínált imái
sok ezer éves kövek és mozaikok meséi
Vatikán vonzása és pulzálása
szent csendje és titkai
túl a láthatón és a zarándokok
tengernyi hullámzásán –
Ó, Róma,
te örök város,
mélyen alászálltál
lelkek rejtett útjain
milliók emlékezetébe
sorsába és reményeibe
ragyogásoddal, Isten-kupolás
kékségeddel,
lélekmélyi életforrásokig
érkeztél meg
örök távlatok honfoglalásával
magyar térdek Canossáiban
lelkek bocsánatvágyó bűnbánatában
hol, ha itt nem üdvözülés
spirituális játékaiban
tömjénillatú révületében,
Te varázsos város,
történelem-végig népi
és emelkedett,
Tiberis/Tevere vizébe oltott
fojtott véres drámákkal,
ókori templomok vigíliás csöndjével,
harangjaid állandó mély zengésű párbeszédjével –
nem, ugye te nem vagy még gyertyáid
templomhomályban gyújtott tízezreivel
sem a lelki imaipar foglya
sem a biznisz-kultúra olcsó osztogatója
filléres szuvenírek Lélek ócsítója –
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled,
áldassék Isten, az élő
romjaiddal és fényeiddel
Isten tenyerén fészkelő,
múltat jövőbe ölelő
élő titok,
áldassék érted a Mindenható,
ki embert nem válogató
mosolyát hinti rád fáradhatatlanul –
érdemtelenül, mégis kegyelmek csodáival,
ezért ha tudsz, légy kultúrákat szülő
édes ünő,
tápláló erőidért ŐNEKI hálás
KI mindig béke, fény, élet, áldás,
ŐBENNE lettél latin rómás
krisztusian életparázs,
égre, régmúltba, jövőbe,
Istenhez hívó lágy kiáltás –
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled,
pax et bonum
béke és jóság
ora et labora
ima és alkotóerő
áldassék érted Isten, az élő
a Hármas-Egy
mindörökké
Vatikán-Róma, 2022. szeptember 21.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
