Igen lehet, Szlovákiában mindig van lejjebb. Bár a politikai kultúra eddig is égi horizontként csodálkozott rá az ásóbéka seggére, van az a helyzet, illetve vannak politikusaink, választott (vajon ki szavaz ezekre?) képviselőink, akik megmutatják, a pöcegödör legaljáról is lehet mélyebbre süllyedni.
Volt itt már számtalan botrány a parlamentben, amire akármelyik banánköztársaságban finnyásan húznák az orrukat, elhangzottak politikusaink között olyan minősíthetetlen szóváltások, melyekért egy jobb falusi kocsmából is kiutálnák a delikvenseket, most pedig
két parlamenti képviselőnőnk bizonyította sajátos módon a nők egyenjogúságát, azt, hogy bárdolatlanság tekintetében ők sem maradnak el férfitársaiktól.
A korábban a magas-tátrai védett patakban (amit ő nem mellesleg vízesésnek vélt) fürdőző és a lubickolását a közösségi oldalán büszkén kiposztoló Romana Tabak és az LMBTQ-közösséghez tartozók jogaiért szivárványos zászlóba öltözötten kiálló Jana Bittó Cigániková egy pozsonyi szórakozóhelyen szappanoperai színvonalra züllesztette a Szlovákiában amúgy is csak nyomokban előforduló politikai kultúrát.
A két harcias amazon először hangos szóváltásba bocsátkozott, majd tettlegességig fajult a dolog, s a politikai tényezők szó szerint hajba kaptak a nagy nyilvánosság előtt, majd ütlegelésre is sor került. Jana Bittó Cigániková testi sértés miatt feljelentést tesz Romana Tabák ellen, aki szerint viszont Cigánikovának drogtesztnek kéne alávetnie magát.
Ilyen események árulkodnak a politikai kultúráról Szlovákiában, ahol az emberek napról napra egyre nagyobb aggodalommal tekintenek a jövőbe, mert a hónapok óta cselekvésképtelen, marakodó kormány semmilyen konkrét garanciát nem nyújt nekik a növekvő élelmiszer- és energiaárak árnyékában a túlélésre.
Történt ez a többi szégyenletes cirkusz mellett egy következmények nélküli országban, amelynek állapotai miatt Brüsszel sem aggódik.
Miért is vonna le a történtekből konzekvenciát bárki is, hiszen megestek itt már ehhez hasonló és ennél különb dolgok is, politikusaink jó dolgukban tehetnek, megengedhetnek maguknak bármit, s ezt talán még meg is bocsátanánk nekik, ha végre érdemben az ország népéért is tennének valamit, nemcsak az ilyen-olyan közösségekért, hanem úgy általában az emberekért.
Ja, hogy azért nem járnak jó pontok Brüsszelben, maximum az uniós pénzek elvonása… Értjük mi, csak az a baj, hogy már nagyon kezd elegünk lenni az egészből!
(NZS/Felvidék.ma)
