Forronganak a hangulatok a szlovák–magyar viszonyban. A durva beszólásokat követően a megoldások valahogy újra elmaradnak, vagy ha vannak is, csupán felületi kezelésnek minősülnek. Minap látott napvilágot Káčer külügyminiszter agymenése, amire meg is jöttek a válaszok. Még a bukott miniszterelnök, majd bukott pénzügyminiszer is reagált. Érzelmes pillanatoknak lehetünk tanúi: a jó szlovák megvédi a magyarokat, délibáb látható a világháló kommunikációs terében.
Ahhoz, hogy értsük az összefüggéseket és lássuk a délibábot, érdemes picit visszatekintenünk a közelmúltba, s elemeznünk, hogy mi miért is van. Kezdjük azzal, miként jött létre az OĽaNO. Matovič a 2010-es választásokon az akkori SAS listáján jutott be a parlamentebe. Nagyjából egy éve koptatta a SAS-os képviselői helyet, amikor is Orbán Viktor pozsonyi látogatásra érkezett. A délibáb első mozaikdarabkája itt jelenik meg, hiszen Matovič egy performansszal fogadta Orbánt, tábláján az virított, hogy: SZERETJÜK A MI MAGYARJAINKAT, NE LOPJÁK EL ŐKET! Érdemes a „mi magyarjaink” gondolatot kiemelni. Hogy kinek a mije vagyok – vagyunk? Szóval ez egy alapvető filozófiai kérdés.
Véleményem szerint mi senkinek a birtokában nem vagyunk, sem egyénileg, sem közösségileg. Ami tény, hogy az egyetemes magyar nemzethez tartozunk, történelmi és kulturális értelemben is.
A performansz utáni hetekben a szlovák törvényhozásban az állampolgársági törvény visszamódosítása volt a téma, ahol is a SAS-ból Matovič az akkori ellenzéki Smerrel és SNS-szel a javaslat ellen szavazott. Hogy érthető legyen: épp segítette elkaszálni, hogy az itteni magyarság, ha akarja, felvehesse a magyar állampolgárságot is. Mert a „mi magyarjaink”, azok nem az egyetemes magyarság részei… Ezt követően Matovičot kiteszik a SAS-frakcióból, megalapítja hát az OĽaNO-t. Ahogy a Sme napilapban lévő blogbejegyzésében írja, azért, mert nem szavazta meg, hogy Orbán állampolgárságot osztogasson az országban. Összességében tehát, az OĽaNO létrehozatalának alapköve a magyarság elleni politikai eszme, a magyarság megosztására való törekvés. Igaz, a „mi”, azaz az „ő magyarjai” ebbe a gondolatba talán nem férnek bele, mert ők mások, őket birtokolni lehet…
Picit ugorva az időben, Matovič 2019 nyarán az akkori MKP-val tesz egy próbát. Felajánlja, hogy 5 helyet ad a magyaroknak (a mi vagy ő magyarjainak) az OĽaNO listáján. Majd újabb próbálkozással igyekszik a magyar szavazatokra hajtani. Nyilván, bonyolult politikai helyzet van, két párt között oszlik meg a magyar szavazóbázis nagy része, lehet, egyik sem jut majd be a parlamentbe. Egy magyar lista kellene, de túl nagyok a közösségen belüli ellentétek, régi, mély sebek vannak, ami egyébként nem is jön rosszul a szlovák pártoknak. A választások bizonyítják, egy magyar lista kellett volna! Új kormány, új helyzet, Matovič igyekszik megkeresni – megteremteni a saját magyarjaink délibábját, aki a veszélyekre figyelmeztet, az hirtelen közellenséggé válik.
Arra is fény derül, hogy fennáll a lehetősége, hogy az MKP maradékát Matovič majdani platformként vagy társult tagként az OĽaNO keblére emelné, ezzel véget is vetve az egységes magyar politika lehetőségének. Majd jön a magyar nemzeti tragédia 100. évfordulója, amikor újra a „mi magyarjainknak” tenne gesztusokat az akkor már miniszterelnök. Igaz, a valós gondok valós megoldására nagyon gyér a fogadókészsége.
Észre kellene venni, hogy pár szimpatikus mondatért az önmeghatározásunk feladását és a korlátlan támogatást várná, hiszen: legyünk „a mi magyarjaink”. Újabb banánhéj jön, amikor miniszterelnökként lehülyézi közösségünket, a lásd: Amikor egy kisebbséget lebutáz a miniszterelnök! | ma7.sk. Talán Freud-i elszólás, és ez az igazság. Sebaj, jön a sajtótájékoztató, ahol egy bocsánatkéréssel elintézhető a sértés. Halkan jegyzem meg, hogy hallgassák vissza, mit is mondott.
A legújabb ügy Káčer külügyminiszter magyargyűlölő megszólalása, aki ugyebár annak a kormánynak a tagja, amelynek legnagyobb pártja a Matovič által vezetett OĽaNO. Nekem nyolc, hogy kinek a jelöltje Káčer, ahhoz, hogy kinevezzék, az összes pártnak bele kellett egyeznie.
Hogy lehet ebből politikai tőkét kovácsolni szlovák oldalon? Hát úgy, hogy a sajtón keresztül felszólítod bocsánatkérésre (a közös) miniszteredet. Ez a történet lassan az Érsek Árpád ellen megszervezett tünetesén való megjelenéssel vetekszik, de biztosan beírja magát a szlovákiai politikatörténetbe.
Visszatérve az alapgondolatra, Matovič sajtótájékoztatója pont arról szólt, amiről 2011-ben: ezek a „mi magyarjaink”, üzenjünk nekik, szavazzanak ránk, mert tudunk szépeket mondani. Mert ha nem így tekintenének ránk, akkor már megoldották volna az állampolgársági törvényt, a média szabályozását, az önkormányzatiságot, az arányossági elv bevezetését, meg pl. a kollektív bűnösség elvének eltörlését. Lássunk tisztán, mert a délibábok tévútra visznek!
(Őry Péter)
