Tata Város Önkormányzata meghívására érkezett a szőgyéni küldöttség Méri Szabolcs polgármester vezetésével, hogy együtt emlékezzenek a Felvidékről és a Szőgyénből kitelepített családok kálváriájára. Szőgyéniek, volt szőgyéniek, az ő leszármazottaik és a tatai közösség együtt emlékezett Tatán, a Szőgyéni keresztnél, melynek pontos mása Szőgyénben áll, és a Testvériség keresztje nevet viseli.
A Tatán található Szőgyéni utca végén elhelyezett keresztnél Michl József, Tata polgármestere köszöntötte a jelenlévőket és emlékezett mindazokra a felvidéki magyarokra, köztük a szőgyéniekre, akik állampolgárságuktól és vagyonuktól megfosztva, közösségükből és szülőföldjükről száműzve, kemény akarással új otthont teremtettek maguknak Tatán és a környező falvakban.
Külön köszöntötte a szőgyéni fiatalokat – a Csongrády Lajos Alapiskola tanulóit Szarka Andrea igazgató vezetésével – akiket arra biztatott, hogy a jövőben ők vigyék tovább a történelmi emlékezések fonalát. Örömét fejezte ki, hogy a két település barátsága nem merül ki protokolláris találkozókban, a közös emlékezésekből, rendezvények és találkozók sokaságából mindenkor erőt meríthet minden korosztály, Tatán és Szőgyénben egyaránt.
Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere ünnepi beszédében elmondta: „A kitelepítésről évtizedekig nem volt szabad beszélni. Most már tudjuk, hogy elsődlegesen a tehetősebb gazdákat telepítették ki, meggyengítve ezzel a felvidéki magyarságot szellemileg és gazdaságilag is.
A szlovák társadalom és politika részéről még most is a hallgatás és tagadás jellemző. A németeket és a zsidókat legalább szimbolikus módon megkövette a szlovák parlament az 1990-es évek elején. Mi, felvidéki magyarok, azóta is csak elzárkózást tapasztalunk, tőlünk még gesztus szinten is mereven elzárkóznak. Teszik ezt azért, mert a hivatalok még ma is a háború utáni jogfosztó rendeletekre hivatkozva állapítják meg a tulajdonjogokat.”
A jelenlegi helyzet pozitívumait figyelembe véve a polgármester így folytatta: „Öröm számomra, hogy egyre több híd, kompjárat, gyorsforgalmi út köti össze a Felvidéket az anyaországgal. A felvidéki magyarok erős pozsonyi képviselete tudna még jobban hozzájárulni a két ország közötti viszony javulásához. Bízom benne, hogy a létrejött egységes felvidéki magyar párt, a Szövetség, bekerül a parlamentbe a szeptemberi választások után. Legfőbb feladatunk az lenne, hogy a párbeszédet és az együttműködést még szorosabbá tegyük.
Fontos számunkra, hogy ne mások döntsenek helyettünk, hanem mi dönthessünk a saját jövőnkről, hogy ne történhessen meg újra még csak hasonló sem, mint ami 76 éve történt a felvidéki magyarsággal.
Hiszem, sőt tudom, hogy a magyarság mindig talpra fog állni. A történelmi megemlékezésekből kell erőt merítenünk, és a helyes tanulságokat levonni a jelen kihívásaival szemben. Mi továbbra is magyarul álmodunk, magyarul beszélünk és magyarul imádkozunk. Célunk az, hogy anyáink, nagyanyáink nyelvét átörökítsük gyermekeinknek, unokáinknak” – hangsúlyozta Méri Szabolcs.
A kereszten lévő korpusz eredetijét a szőgyéni Méri család vitte magával a száműzetésbe, mely hosszú évtizedekig nyugodott egy padlás homályában, majd 2016-ban újra elfoglalta helyét az egyazon tölgyfából hasított ikerkereszteken, hogy hirdesse Isten dicsőségét, mely az emberi gonoszságot jóra fordította, s amelyből a testvértelepülési kapcsolat született 26 évvel ezelőtt. A kereszt az összetartozás jelképe lett Tatán és Szőgyénben, azé az összetartozásé, melyet a Gondviselés rendelt, és bár szenvedések árán született, a mai időre szeretetté és megbocsátássá szelídült.
Az ünnepségen Michl József polgármester emlékezett a kereszt történetére és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akiknek érdeme, hogy a szőgyéni fából hasított és a tardosi kövön emelt kereszteken a vagonban utazott korpusz másolata újra elfoglalhatta helyét.
„Húsvét után pár nappal különös üzenete van számunkra a keresztnek, melybe a művész belefaragta az életünket, így mellé állíthatjuk őseinket és saját magunkat. Kívánom, hogy mindig legyen, aki felnéz erre a keresztre Tatán vagy Szőgyénben, és erőt merít a mindennapok kihívásaihoz. Mi ezzel az üzenettel állunk a világ elé, és mutatjuk azt, hogy őseink hitébe és egymásba kapaszkodva és egymást segítve tudjuk a világot szebbé tenni” – hangsúlyozta Tata első embere.
A történelmi megemlékezésen közreműködött Solecki Szilárd tárogatóművész, Berényi Kornélia Sajó Sándor A magyar kereszt című versét tolmácsolta. Díszőrséget állt a 9. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrzői képviseletében Leboc Szabolcs, majd az emlékező közösség a Tatai Polgármesteri Hivatal dísztermében folytatta az ünnepi együttlétet, ahová Orosz Örs elhozta a Szoborsorsaink című könyvét, melynek bemutatását a jelenlévők érdeklődéssel fogadták.
A szerző jogvédő aktivista, értékmentő, a Sine Metu (félelem nélkül) Egyesület elnöke, a 2022-es Sajó-katasztrófa elleni küzdelem egyik vezetője, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia egyik alapítója, Nyitra megyei képviselő. Másfél évtizeden át volt a szlovákiai legnagyobb magyar rendezvény, a Gombaszögi Nyári Tábor vezetője. Az elmúlt években egyesületével a közösségépítés mellett emlékezetpolitikai projektek megvalósításába kezdett. Nemrég ötven jelölt közül második helyezést ért el a Highlights of Hungary közönségszavazáson, amely a legkiválóbb magyar kreatív teljesítményekre hívja fel a figyelmet évről évre. A „Szoborsorsaink” című könyv tíz év kutatómunkájának az eredménye.
„Könyvemben egy időutazásra hívom az olvasót, melynek során megismerheti a mai Szlovákia 1945 előtt keletkezett, magyar vonatkozású emlékhelyeit, köztéri szimbólumait és azok hányattatott, fordulatos sorsát, amely sokszor egybefonódott a helyi, vagy a tágabb közösség sorsával.
A könyv monográfiája mintegy ezer fényképpel illusztrálja a közel száz köztéri szobor, dombormű, emléktábla és emlékjel történetét, mellyel megismerkedhet az olvasó” – mondta el Orosz Örs.
Az ünnepségen szerepelt a Csongrády Lajos Alapiskola Kiszenekara Alt István zenetanár vezetésével. Tóth Izabella Illyés Gyula Haza a magasban című versét tolmácsolta, mely derűt sugározva fejezi ki a magyar nyelv és a nemzet nagyjainak erejét, védelmezően emelve a magasba és örök biztonságot nyújtva mindazok számára, akik érzői és értői múltnak és jelennek.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
