A szólás jelentése, mikor egy nem szívesen látott vendéget kitessékelnek, kidobnak, esetleg valakit elbocsájtanak a munkahelyéről. A szólások eredetéhez két szokás is kapcsolódik, melynek mindegyikében a szűr tornácra tétele fontos kommunikációs eszközzé válik.
Az egyik eset a pásztor elbocsátását jelentette: amikor felfogadták, szűrét a munkaadó házában akasztották fel, elbocsátása esetén szűrét kirakták a házból a tornácra. Hasonló gesztussal kommunikálták az udvarolni járó legénynek, ha a leány elutasította. A legény szűrét a lányos háznál hagyta, másnap visszament érte, és ha a tornácon látta azt, akkor „kosarat kapott”. A szokások elavulásával a szólás később tágabb értelmet nyert.
A szólásban szereplő szűr ruhadarab anyagát, a szűrposztót a szűrtakácsok a hosszúfürtű magyar juh gyapjából készítették. A szűrnek többféle változata alakult ki, amit a készítés, a funkció és a divat is meghatározott. A szólásban használt szűr nem tudhatjuk pontosan, milyen fajta szűrre vonatkozott, de utalhatott akár a cifraszűrre is, mely a 18. század végétől kezdett tért hódítani a parasztság körében.
A cifraszűr rátéttel, hímzéssel volt gazdagon díszített, mely a 18. század végétől a kedvezőbb gazdasági körülmények miatt kezdett tért hódítani a parasztság körében, mikor egyre nagyobb lehetőségük nyílt a díszesebb szűrök használatára. A cifraszűrt leginkább a pásztorok hordták, de viselésük elvárás lehetett a házasulandó legények számára is, a gazdaemberek pedig leginkább ünnepi viseletként hordták.
A cifraszűrök díszítésük és hímzésük alapján vidékek szerint különböztek egymástól, melyek három nagy központ körül alakultak ki: Debrecen, Nagyvárad és Veszprém. Nagyvárad körül alakult ki „bihari” típus, amelybe az itt látható darab is tartozik. Ez a darab azonban nem Nagyváradon, hanem Nagyszalontán készült, ahol már a 19. század második felében jelentőssé vált a szűrszabóság. A cifraszűrt Bagossy Sándor szűrszabó mester készítette 1879-ben, melyet később kanász viselt.
(https://neprajz.hu/Felvidék.ma)
