Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Nem tartoztak azok közé, akik vándorútjain tanítványként követték az Urat, s az asszonyok közé sem, akik vagyonukból gondoskodtak Jézusról. De nagyon közel álltak az Úrhoz, s valószínű, hogy ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól, ezért az evangéliumokból közös történetüket emeljük ki.
Három alkalommal beszélnek az evangélisták Márta házáról és a testvérekről. Már az önmagában különös, hogy nem Lázár családjáról beszélnek. Valószínűnek látszik, hogy Lázár gyermektelen házasság után megözvegyült, és a szintén özvegy Márta befogadta. Mária talán nem is volt férjnél. Sőt, a hagyomány – legalábbis a nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta – úgy tudja, hogy Mária azonos Mária Magdolnával. Azaz Mária fiatal korában elhagyta a szülői házat, és Magdalába költözött, melyről a zsidók hagyománya azt mondja, hogy paráznasága miatt pusztult el. Mária, miután megtért, szintén Márta házában élt.
Mártát a ferencesek kezdték ünnepelni 1262-ben, július 29-én, majd a 13. század végén a római naptárba is áttették.
2021-ben az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció dekrétumot adott ki Szent Márta, Mária és Lázár ünnepléséről az Általános Római Naptárban, mely így szól: „A betániai házban az Úr Jézus családias légkörben élhette meg Márta, Mária és Lázár barátságát, és ezért a János-evangélium megerősíti, hogy szerette őket. Márta nagylelkűen vendégül látta őt, Mária nyitott szívvel hallgatta tanítását, Lázár pedig elhagyta a sírt annak parancsára, Aki legyőzte a halált.
A Latin Egyházban hagyományosan jelen lévő bizonytalanság Mária személyével kapcsolatban – ti. Márta testvére azonos-e Mária Magdolnával, akinek Krisztus megjelent feltámadása után; avagy a bűnös nővel, akinek az Úr megbocsátotta bűneit – volt a döntő érv amellett, hogy július 29-én csak Márta neve szerepeljen a római naptárban. A legújabb idők tanulmányai azonban megoldották a problémát, s már ez az állapot lelhető fel a Martirologium Romanumban, mely ezen a napon Máriáról és Lázárról is megemlékezik. Néhány részleges naptárban is együtt ünneplik a három testvért ezen a napon.
Éppen ezért, figyelembe véve evangéliumi tanúságtételük jelentőségét, jelesül, hogy vendégül látták házukban az Úr Jézust, figyelemmel hallgatták tanítását, és hitték, hogy ő a feltámadás és az élet, Ferenc pápa – elfogadva ennek a Dikasztériumnak a javaslatát – úgy rendelkezett, hogy „július 29-e az Általános Római Naptárban Szent Márta, Mária és Lázár emléknapja legyen. Az emléknap a fenti módon jelenjen meg az összes naptárban és a szentmise, valamint a zsolozsma végzésére használt könyvekben. A liturgikus szövegek módosulása fellelhető a dekrétum függelékében” – áll a dekrétumban.
Lázár feltámasztása, Jézus előtt a két nőalak: Márta és Mária – ikon (Fotó: Pannonhalmi Múzeum)
A betániai testvérek közül Márta volt az, aki törődött mindennel (Jn 12,2). „De csak egy a szükséges” – mondta neki Jézus, majd neki mondotta e szavakat is: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Válaszul Márta hitvallóan Jézust Messiásnak, Isten Fiának nevezte.
Szent Márta a háziasszonyok védőszentje. Kulcscsomóval vagy főzőkanállal ábrázolják. De a családok, az özvegyek, a hitoktatók, a vendéglősök és a szobrászok védőszentjeként is tisztelik. A Márta nevet viselők ezen a napon, június 29-én ünneplik a névnapjukat.
A bibliai Márta hite mindannyiunk számára példa. Testvére halála felett érzett szomorúságán átvilágít a Jézusba vetett hit, mely nem más, mint a feltámadásba vetett hit, mellyel Márta példaértékű, Máriánál is kifejezettebb hittel viseltetik Jézus iránt.
Kérjük Istent, miként Mártának, nekünk is adja meg ennek a rendíthetetlen hitnek a kegyelmét.
Forrás: Magyar Kurír, Katolikus.hu
(Berényi Kornélia)
