A Besztercebánya főteréhez északról kapcsolódó várnegyed egyik legimpozánsabb épülete a gótikus Mária-templom, más néven Szűz Mária mennybemenetele plébániatemplom. A korábban német templomként is ismert szakrális helyet az évszázadok alatt többször is átalakították. Lőcsei Pál mester gazdagon díszített szárnyas faoltáráról és kápolnáiról is nevezetes.
A római katolikus plébániatemplomot a korábbi négyszöges szentélyű román bazilika alapjaira a bányavárosba érkező németek építették fel a 13. század derekán. A vártemplom az akkori Besztercebánya legmagasabb pontjára épült. Késő gótikus formajegyeket az 1400-as években nyert. A templom körüli erődítményt már 1442-ben említik. A kőfal- és palánkerődítést a szász polgárok készítették.
A templomot a következő évtizedekben bővítették. 1473-ban a templom déli részéhez hozzáépítették a Szent Andrást-kápolnát, valamint a Krisztus teste kápolnát. Alig egy évtizeddel később újabb kápolnával bővült a szakrális hely, a Keresztelő Szent János-kápolnát 1480-ban szentelték fel. A templom északi részén alakították ki a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a kápolnáját.
Sajnos több tűzvész is megrongálta a templomot.
A mai alakját az 1761-es tűzvész utáni helyreállítások után kapta.
A hatalmas tűzvész többek között elpusztította Lőcsei Pál mester míves faoltárát, ledőlt a tetőzet, a boltozat megsüllyedt. Ugyanakkor szerencsére több kápolna is épségben megmaradt.
Belső barokk kialakítása ekkor történik, a térhatású freskók és a főoltár ehhez az időszakhoz köthető. A magas gótikus ablakokat részben beépítették. A tetőzetet néhány méterrel alacsonyabbá tették. A templomhajó déli és északi része eredeti formában maradt meg.
A gótikus jegyek napjainkban az ablakpárkányokon lévő szobrocskákon figyelhetők meg. A Mária-templom belterét csodás barokk díszítés jellemzi.
A vártemplom új barokk mennyezeten kapott megemelt pilléreken. Ezeken Schmidt Antal illúziós falképeket alkotott. A tűzvész után a városi tanács képet rendelt a főoltár fölé a neves egri egyházi festőtől, Kracker Lukás Jánostól. A kép témája Szűz Mária mennybemenetele.
A templom legértékesebb emléke a bal oldali mellékkápolnában, a Szent Borbála gótikus kápolnában látható.
A Szent Borbála-oltár a híres Lőcsei Pál munkája (1509), közepén Mária a kis Jézussal, balra Szent Jeromos, jobbra pedig Szent Borbála.
Az oltár szárnyait szenteket ábrázoló domborművek díszítik. Az oltár előtt helyezkedik el szép bronz keresztelőmedencéje.
A Szent Katalin-kápolnát ívelt bordázatú hálóboltozat fedi, a bejárat felett pedig nagyon szép a középkori, Szent Flóriánt és Szent Kristófot ábrázoló freskó, valamint a Mária Magdolnát ábrázoló triptichon.
A Mária-templom orgonája szintúgy a tűzvész utáni időszakból származik. Podkonicky Mihályt kérték fel az orgona elkészítésére 1779-ben. Az orgonának 24 regisztere volt három csoportba építve. Az adott korban mesterműnek számított.
A majd 250 év alatt több ízben is átépítették a kor kívánalmainak megfelelően.
A templom egyik legfőbb ékessége a templom külső falán látható.
A déli oldalon helyezkedik el a 15. századi stílusú szoborcsoport. A gótikus stílusú műalkotás Krisztust ábrázolja az Olajfák hegyén.
A Szent Katalin-kápolnát ívelt bordázatú hálóboltozat fedi, a bejárat felett pedig nagyon szép a középkori, Szent Flóriánt és Szent Kristófot ábrázoló freskó, valamint a Mária Magdolnát ábrázoló triptichon.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
