Liszt Ferenc és Pozsony kapcsolata

A XXXVII. Pozsonyi Városi Napok egyik programjaként a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete szervezésében került sor G. Kovács László történész, műfordító előadására Pozsony történetéből címmel különös tekintettel Liszt Ferenc és Pozsony kapcsolatára a Csemadok pozsonyi épületének Rákosi Ernő nagytermében.

A rendezvény bevezetőjében Zsidek Kolarovics Veronika köszöntötte a szép számban összegyűlt érdeklődőket és bemutatta az előadót. G. Kovács László Pozsonyban érettségizett, majd a Komensky Egyetemen szerzett történelem szakos tanári oklevelet. 1987-től Magyarországon él, történelmi, művelődéstörténeti témákkal foglalkozik, illetve cseh és szlovák írók alkotásait ülteti át magyar nyelvre. Mostani előadásában arról tett tanúbizonyságot, hogy alapos körültekintéssel tanulmányozta a témát, Liszt Ferenc életét, munkásságát születésétől egészen haláláig és főleg pozsonyi kapcsolataira, látogatásaira, koncertjeire fókuszált.

Elöljáróban elmondta, hogy az 1811. október 22-én született zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár a mai Burgenland területén levő Doborjánban született és egész életében magyarnak vallotta magát. Később magyar útlevéllel utazott, nem keveset Európa nagyvárosaiba. Több nemzet is megpróbálta saját fiának kisajátítani, a szlovák Miroslav Demko, aki Franz Liszt a Bratislava címen részletes tanulmánykötetet jelentetett meg róla, még szlovák nemzetiségűnek is igyekezett beállítani, de ennek semmi alapja nincs. Sőt, Liszt ragaszkodott ahhoz is, hogy gyermekei magyar nemzetiségűnek vallják magukat. Ő ugyan csak később tanult meg magyarul, nem is beszélte tökéletesen a nyelvet, de kétségtelen, hogy a magyarsághoz erősen kötődött, több művét is, így az Esztergomi misét, a Koronázási misét a magyar érzülete ihlette.

Apja korán felismerte zenei tehetségét, Bécsben Antonio Salierire és Carl Czernyre bízta fia tanítását, aki olyan szépen haladt a tanulmányaiban, hogy kilencévesen már, csodagyerekként éppen Pozsonyban adta első koncertjét. Itt hallották őt a pozsonyi arisztokrácia képviselői és taníttatását anyagiakkal kezdték támogatni. Egyébként bizonyíthatóan huszonkétszer látogatott el a városba, koncertezett, egy alkalommal énekesnő előadását kísérte zongorán, illetve a ferences rendektől adományozott díszoklevél átvételére érkezett. Látogatásait könnyű nyomon követni, mert az akkori sajtó, a Pressburger Zeitung minden itt-tartózkodásáról részletesen beszámolt. A mostani rendezvény előadója pedig valamennyi pozsonyi látogatását felemlítette. Különösen nagy sikerű koncertet adott 1839-ben a Vigadóban, majd 1840-ben a Megyeházán szerepelt. A városban akkor éppen az országgyűlés zajlott és művészetét olyan személyiségek is megcsodálták, mint Batthyány Lajos, Széchenyi István és a pozsonyi főurak színe-java. Liszt elsősorban remek művész volt, zeneszerző, zongorista, de segítőkészsége is legendás volt.

A nagy magyar árvíz áldozatainak megsegítésére ajánlotta fel egyik koncertje bevételét, 1858-ban pedig Johann Nepomuk Hummel, pozsonyi születésű zeneszerző emlékművének elkészítéséhez járult hozzá koncertje bevételével, de más, jelentős felajánlását is számon tartják.

Pozsony mindig kedves volt számára, bensőséges, baráti viszony fűzte őt ide. Jellemző rá ugyancsak, hogy tisztában volt saját értékeivel, művészetével, nagyságával, de nagyon becsülte mások érdemeit is. Így Zichy Gézát is, aki korának jelentős zenésze, a zenei élet szervezője volt, de Erkel Lászlót, Erkel Ferenc fiát szintén, aki Pozsonyban működött, a Pozsonyi Magyar Dalkört vezette és később Bartók Béla zongoratanára volt. Utolsó pozsonyi koncertjét 1884. októberében adta. A nagyszámú látogatás igazolja, hogy különös vonzódást érzett a város iránt, és bár később válogathatott a felkérések között, mindig szívesen visszatért ide. Mondhatjuk világutazó volt, a kontinens több országát bejárta koncertkörútjain, több helyen hosszabb ideig élt, és hihetetlenül nagy munkabírású volt. Mintegy 1400 mű fémjelzi művészetét, számos eredeti mű és több átirat, átdolgozás, főleg Beethoven, Schubert, Wagner, Chopin művei. Termékeny élete 1886. július 31-én ért véget a németországi Bayreuthban, ott is temették el. A zeneszerző népszerűsége azonban halálával nem ért véget, életéről könyvek születtek, például Harsányi Zsolt és Gál György Sándor tollából, filmeken is megörökítették életét, nevét viseli több intézmény és a 3910-es számú kisbolygó, valamint a Merkúr egy krátere szintén.

Végül az előadó bemutatta a Liszt Ferencről készült és fennmaradt fényképeket, festményeket, kezdve a fiatalkori képtől, amelyen már megjelenik a jellegzetes frizurája egészen a hajlott korban készült képekig. Felvillantak képek a budapesti Liszt múzeum belső teréről, az ott elhelyezett mellszobráról és kedvenc Bösendorfer zongorájáról. Láthattunk néhány olyan képeslapot is, amely Pozsony akkori képét mutatta, amikor a zeneszerző a városban járt. Pozsonyban emléktábla őrzi a Ventúr utcában első pozsonyi koncertje emlékét, a Rudnay téren mellszobrot állítottak neki, és a fővárosi főpályaudvar előtti tér is a nevét viseli.

Pozsony Liszt látogatásai idején már egy elismert kultúrközpont volt, ahol jelentős helyet foglalt el valamennyi kultúrkör, a zene pedig kiemelten. Azt is meg kell említeni, hogy Liszt a maga korában mai szóhasználattal élve szupersztár volt, tehetségét az egész világ elismerte, ahol megjelent, kitörő lelkesedéssel fogadta a zeneértő közönség, de a köznép is, és az is köztudott, hogy a nők körében hallatlan népszerűségnek örvendett. Amilyen zenei örökséget pedig ránk hagyott, az felbecsülhetetlen érték az idők végezetéig. G. Kovács László előadása méltó megemlékezés volt a Pozsonyba számtalanszor visszatérő zeneszerzőről, karmesterről, zongoristáról.

(Benyák Mária/Felvidék.ma)