„Minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen”

A Illyés Gyula-év záróeseményeként a Magyar Művészeti Akadémia kerítéskiállítással idézi fel a 20. századi magyar irodalom nagy személyiségének életútját és művét. Az MMA székházának kerítésén: az Andrássy-út és Bajza utca sarkán sorakoznak a tablók és az idézetekben is gazdag, a pálya fő állomásain eligazító szöveg, amely letölthető QR-kódok segítségével az erre járó külföldiek számára is kellő tájékoztatást nyújt.

A kiállítás megnyitóját a székház aulájában tartották. A megnyitó beszédet Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az MMA rendes tagja tartotta, aki idézte Csoóri Sándor mondását, miszerint Illyés Gyula már korán felismerte, hogy olyan időket élünk, amelyben nem a vakmerőség, hanem a józanság tartja meg a nemzetet.

Lezsák Sándor és az akkori fiatal költők számára egy egyszemélyes intézmény volt Illyés, aki mesterien eligazította őket a múltban és a jelenben. Nélküle a lakiteleki találkozó nem jöhetett volna létre, bár 1987-et nem érhette meg, de a józan ítélőképesség mellett a derű volt az a tartás és szemlélet, amit üzenetként hagyott rájuk.

 Dr. Richly Gábor, az MMA főtitkára köszönetet mondott az MMA tagjainak, akiknek munkája benne van ebben az Illyés Gyula-emlékévre rendezett kiállításban: Gróh Gáspár irodalomtörténésznek, aki a képeket válogatta, és a szöveget írta, valamint Moser Zoltán fotóművésznek.

A megnyitón közreműködő művészek is az MMA tagjai: Juhász Zoltán népzenész, népzenekutató, aki Illyés Gyula szülőföldjének, Dunántúlnak a dallamvilágát szólaltatta meg furulyáján, verseiből pedig Rátóti Zoltán színművész, az akadémia alelnöke idézett.

Az ünnepségen, amelynek háziasszonya Juhász Judit, az MMA szóvivője volt, a költő lánya: Illyés Mária irodalomtörténész beszélt apjáról, akit bár drámaíróként és tanulmányíróként is számon tartunk, elsősorban költő volt.

Politikai szerepet csak rövid időre vállalt, viszont a közösség iránti felelősség minden művét áthatotta. A költő lánya személyesebben két versről beszélt: egy kevésbé ismertről Illyés szerelmi lírájából: „Csak néztük egymást” , és a legismertebb: az „Egy mondat a zsarnokságról” címűnek a hátteréről.

Az Irodalmi Újságban 1956. november 2-án megjelent versnek volt egy eredeti kéziratos változata Szabó Lőrinc hagyatékában, ezen 1951 a dátum. Ez elveszett, de hosszú kutatás után Illyés Gyula hagyatékából előkerült a vers legelső, 1949-ben írt változata, ennek egy töredéke látható a kiállításon.

(Cservenka Judit/Felvidék.ma)