Idén február 14-én kezdődik a nagyböjti időszak, mely negyven napig tart. Ez alatt a keresztények a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére készülnek.
Hamvazószerdán a templomokban a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján megszentelt barka hamujával hinti meg a pap, miközben keresztet rajzol a hívők homlokára ezeknek a szavaknak a kíséretében:
„Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel.”
Az ünnep régi népi elnevezései hamvas szerda, szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda.
Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre. Ez a tizenkettedik századtól az egyházi szertartás része lett, amit hamvazkodásnak neveznek.
A hamu a bűnbánatot jelképezi, mely a megtérésre szólít, és az elmúlásra figyelmeztet.
A bűnbánat ezen ősi jelképe, már Jónás könyvében is szerepel, amikor Ninive királya hamuba ül annak jeleként, hogy bánja mindazokat a bűnöket, amiket elkövetett.
Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt.
A negyvennapos böjt a negyedik századra vált általánossá a keresztény világban. Az egyház napjainkra enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő, amikor a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A kérés mögött persze az a mélyebb meggyőződés áll, hogy a böjt révén az áldozatvállalás lelkülete segíti a hívő embert abban, hogy az igazi Áldozathoz, Jézus Krisztushoz lelkileg kapcsolódjon.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot jelképezi. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejezése. A templomot ebben az időszakban nem díszítik fel virággal.
A katolikus egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek imáikkal, elmélkedéseikkel és énekeikkel, mintegy végig kísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezve az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását, melynek fontos részét képezik a mindennapi életben tett lemondások és jócselekedetek.
Pilinszky János így vall az ünnepről: „Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. (…) A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.”
Forrás: Magyar Püspöki Konferencia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
