Talán nincs is olyan tájegység a Felvidéken, ahol ne találkoztak volna Prokopp Mária professzor nevével, akinek március 25-én volt a 85. születésnapja.
Aki ismerő őt, vagy csak egyszer is találkozott vele, megtapasztalja, hogy olyan, mint egy égből szállott angyal.
Igazi nő, aki ma is repül és lángol, véd és szeret, buzdít és dicsér, tanít és vezet minden korosztályt a nagy magyar hazában.
Neki ugyanis természetes kötelessége, és szenvedélye Gömört, vagy Nagyszombatot, de akár a mai közép-szlovákiai tájakat bejárni, mert mindenhol otthon van mind fizikailag, mind szellemileg. Művészettörténészként ismeri az egykori Magyarország minden építészeti, szakrális remekművét, órákig tud beszélni a csoportjának, akikkel rendszeresen útra kel, mert fontosnak tartja megismertetni a történelmi helyeket, „mesélni” bármely táj történelméről, szentjeiről, a történelmi korok nagyjairól, remekműveiről.
Mert még most, napjainkban is zarándokutakat, történelmi túrákat szervez az egykori haza romos, vagy ép értékeihez. S ha romban állt műemléket, értéket lát, máris sürget, szorgalmazza az értékek rendbehozatalát.
Otthon, Esztergomban télen és nyáron városi történelmi sétákon mutatja be az első királyi város remekműveit, a város zegzugát, mert mindent ismer, hiszen itt élte le élete nagy részét, s ma is ott él.
Budapesten nemcsak az egyetemeken nyűgözi le a fiatalabb professzorokat, s a diákokat egyedi stílusával, hatalmas tudásával, de konferenciák, kiállítások előadója napjainkban is.
Életrajzából a legfontosabb adatok:
Prokopp Mária Budapesten született 1939. március 25-én, Széchenyi-díjas művészettörténész, egyetemi tanár. 1962-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, művészettörténet – történelem szakon, ahol a Művészettörténeti Tanszék tudományos munkatársa, egyetemi docens 1993–2001 között, 2001-től egyetemi tanár.
A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságának tagja több ciklusban, és jelenleg is. 1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Értesítő szerkesztőbizottsági tagja. A Péter András Alapítvány és a Szent István-díj Alapítvány elnöke.
1970-től rendszeresen ment külföldi tanulmányutakra. Számos alkalommal járt Olaszországban MÖB-ösztöndíjjal, illetve Mellon-ösztöndíjjal a Harvard Egyetem firenzei Reneszánsz Kutatóközpontjában, a Villa I Tattiban. 1973-ban MÖB-ösztöndíjjal Franciaországban járt. Hallgatói tanulmányutakat vezetett Csehországba, Lengyelországba és Szlovákiába. Előadást tartott számos nemzetközi konferencián. Oktatói és kutatói tevékenységének területe a XIII–XV. századi itáliai, magyar és közép-európai képzőművészet.
Főbb tudományos eredményei:
Az esztergomi vár XIV–XV. századi falképeinek datálása és stíluskörének meghatározása; Vitéz János érsek esztergomi Studiolója falképeinek programja és attribúciója; a közép-európai gótikus falképek itáliai kapcsolatainak meghatározása; Gömör, Szepesség és Somorja gótikus falképek; az újonnan feltárt hazai gótikus falképek feldolgozása: Keszthely, Siklós, Maconka, Tornaszentandrás; az esztergomi Keresztény Múzeum trecento képeinek új meghatározása, katalógusuk elkészítése; a Sassetta Posztócéh oltárának új rekonstrukciója, tudományos feldolgozása; az Árpád-házi szentek európai kultuszának és képzőművészeti emlékeinek tudományos bemutatása; a nápolyi Santa Maria Donna Regina-templom falképeinek művészettörténeti feldolgozása.
Tudományos fokozatai, művei, díjai, elismerései mind arról tanúskodnak, hogy az egyetemes magyar, de az európai művészettörténet kimagasló személyisége Prokopp Mária.
Végtelen szerénységével, segítőkészségével, ma is, e szép korban is alázattal szolgálja népét, nemzetét, hitét.
Mi, felvidékiek is szeretettel köszöntjük őt, s kérjük Isten áldását életére és további munkájához.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
