Augusztus 3-án távozott az élők sorából Szelényi Iván egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a város- és településszociológia, valamint a kapitalizmus és a szocializmus szerkezeti problémáinak nemzetközi hírű kutatója.
A felvidéki magyarság számára különösen kedves és fontos emlék, hogy a professzor mély szepességi gyökerekkel rendelkezett. A különleges késmárki temetőben a Szelényi család több tagja alussza örök álmát, köztük az a Szelényi Oszkárné Blasy Éva festőművész, aki ötödik gyermekének születése közben vesztette életét, és akinek a sírján ma is megható vers olvasható. Férje a késmárki múzeum alapítójaként hagyott maradandó nyomot a város történetében.
Szelényi Iván Budapesten született 1938. április 17-én. A középiskola elvégzése után, 1956-ban felvételt nyert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelem szakára, ahol 1960-ban szerzett közgazdász diplomát. Pályáját a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának munkatársaként kezdte, majd 1964-ben Ford-ösztöndíjjal a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen tanulhatott egy éven át. 1965-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, 1967-ben pedig az intézet tudományos titkára lett.
Három évvel később, 1970-ben kinevezték az intézet településszociológiai osztályának vezetőjévé, emellett a Szociológia című tudományos szakfolyóirat szerkesztőjeként és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete városszociológiai csoportjának vezetőjeként is dolgozott. A szociológiai tudományok kandidátusi értekezését 1973-ban védte meg. A szocialista államgépezet azonban hamarosan lecsapott rá: 1974-ben a Konrád Györggyel közösen írt, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című mű kéziratának külföldre juttatása miatt letartóztatták, majd 1975-ben kiutasították szülőhazájából. Az elhíresült munkával a Szabad Európa Rádió is kiemelten foglalkozott, itthon viszont évtizedekig hallgatás övezte a nevét.
Ausztráliai és amerikai katedrák után visszafogadta a magyar tudomány
Kényszerű távozása után az angliai Kent Egyetem vendégtanára lett, majd 1976-ban Ausztráliába költözött, ahol megalapította az adelaide-i Dél-ausztráliai Flinders Egyetem szociológia tanszékét, amelynek első vezetője lett. 1981-ben az Amerikai Egyesült Államokba tette át székhelyét, ahol előbb a madisoni Wisconsini Egyetemen, majd 1986 és 1988 között a New York-i Városi Egyetemen vezette a szociológiai tanszéket. Ezt követően a los-angelesi Kaliforniai Egyetemen oktatott tizenegy éven át, 1999-ben pedig a rangos Yale Egyetem tanszékvezető professzorává nevezték ki.
A rendszerváltást követően a magyar tudományos élet örömmel fogadta vissza a nemzetközi hírű tudóst. 1990-ben megvédte az akadémiai doktori értekezését, és még abban az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben rendes tagjává választották. Később az MTA Szociológiai Bizottságának tagja, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke, valamint Budapest díszpolgára lett. 2000-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia is rendes tagjai közé választotta. Szerkesztőbizottsági tagként segítette az Esély, az International Journal of Urban and Regional Research és a Theory and Society című szakfolyóiratok munkáját.
Magyarországi kutatásai során a település- és városszociológia állt munkássága középpontjában, amelyek során számos közös publikációt jegyzett Konrád Györggyel. Behatóan vizsgálta a lakókörnyezet társadalomra gyakorolt hatását, többek között az 1960-as években épült új lakótelepek példáján keresztül, de komoly tanulmányokat jelentetett meg a társadalmi tervezés kérdésköréről is. A rendszerváltás utáni folyamatokra is reflexiót adott: Kapitalizmusok a kommunizmus után címmel írt elemzést a Magyar Bálint által szerkesztett, 2013 őszén megjelent Magyar polip című kötetbe. Művei a magyar és az angol mellett francia, német, spanyol, koreai, kínai, orosz, lengyel, bolgár és román nyelven is megjelentek, munkásságáért öt egyetem avatta díszdoktorává. Halála után a Magyar Nemzet kulturális rovatában Schmidt Mária búcsúztatta.
Személyes emlékek és a szepességi gyökerek tisztelete
A professzor az utolsó éveiben is aktív maradt: 2017 októberében a Pécsen megrendezett 2. Carl Friedrich von Weizsäcker szimpóziumon tartott angol nyelvű előadást Vendégmunkások: A munkaerőigény kielégítését célzó migráció alternatívája? Tanulságok az Öböl-menti monarchiák példájából címmel.
A szimpózium előtti délutánon hosszan elbeszélgethettünk. Mesélt az életéről, a családjáról, a nagyapjáról, az édesapjáról, a Szepesség iránti mély szeretetéről és a jövőbeli terveiről. Nagyapja, Szelényi Ödön irodalomtörténész, filozófus és tanár Késmárkon született, csakúgy, mint az édesapja, Szelényi Gusztáv tanár, zoológus, entomológus és cönológus. Kedves Iván, nyugodj békében, emlékedet szeretettel megőrizzük.
Prof. Dr. Makovitzky József / Felvidék.ma
