Dunaszerdahelyi győzelemmel zárult a csallóközi derbi Komáromban

Történelmi mérkőzésnek adott otthont vasárnap este az új komáromi aréna: a Niké Liga negyedik fordulójában először találkozott bajnoki mérkőzésen az új stadionban a KFC Komárno és a DAC 1904. A csallóközi rangadóra már napokkal korábban elfogytak a jegyek, s a találkozót végül 5056 néző tekintette meg. A lelátókon végig kiváló hangulat uralkodott, a pályán azonban a DAC bizonyult magabiztosabbnak, és Ramadan duplájának, valamint Gagua találatának köszönhetően 3–0-s győzelemmel vitte el a három pontot a Jókai városából.

A két város között régóta létezik egyfajta, olykor ki sem mondott rivalizálás, amely több területen is megmutatkozik – legyen szó akár arról, hogy a lakosok szerint melyik város tekinthető a Felvidék „fővárosának”, akár a két közösség sportban, kulturális életben vagy más területeken megjelenő versengéséről.

Ennek részleteiről dunaszerdahelyi születésűként, ám ma már komáromi lakosként magam is sokat tudnék mesélni – ám ezen az estén ennél jóval fontosabb volt, hogy a két futballtábor képes volt megmutatni: egy igazi rangadó nem feltétlenül az ellenségeskedésről szól.

Már a mérkőzés előtt szép gesztussal erősítették meg ezt a két szurkolótábor közötti barátságot. A DAC drukkerei a hazaiakkal közösen koszorúzták meg Klapka György szobrát a Klapka téren. A közös piros-fehér-zöld koszorút lila-fehér, illetve sárga-kék szalagok díszítették, rajtuk a két tábor összetartozását jelképező „Egy vérből valók vagyunk” felirattal.

A mérkőzés előtt ismét felcsendült a Klapka-induló is, amely ezúttal is látványosan megmozgatta a lelátót, a stadion atmoszférája pedig az első perctől fogva méltó volt egy ilyen rangadóhoz.

A beléptetés az új aréna stadionavató mérkőzéséhez, a Spartak Nagyszombat elleni találkozóhoz képest már érezhetően gördülékenyebb volt, ami mindenképpen pozitívum. A szervezés azonban még nem nevezhető teljesen zökkenőmentesnek: a kezdő sípszó pillanatában is maradtak üres helyek, miközben a büfék környékén még mindig hosszú sorok alakultak ki. Egy több mint ötezer nézőt vonzó találkozó esetében ugyanakkor ezek olyan részletek, amelyeken a jövőben érdemes lesz tovább javítani.

A lelátókon szerencsére ezúttal sem a feszültség, hanem a kölcsönös tisztelet dominált. A két tábor egymást is üdvözölte, a nyelvi különbségek sem jelentettek akadályt, és a mérkőzés során sem került sor magyargyalázó megnyilvánulásokra. A pályán ezzel szemben már jóval keményebb párharcok zajlottak, a játékvezetőnek több alkalommal is elő kellett vennie a sárga lapot.

A futball színvonalát illetően az első félidő elején kiegyenlített játékot láthatott a közönség.

Ramadan kétszer is próbára tette Pindrochot, a harmadik kísérletnél azonban már a komáromi kapus sem tudott segíteni: a DAC középpályása balról befelé húzva, nagyszerű mozdulattal tekert a hosszú felső sarokba.

A hazaiak előtt is adódtak lehetőségek, Šimko fejese például kis híján gólt ért, de a komáromiaknak ekkor még nem sikerült egyenlíteniük.

A második félidő elején egy vitatott szituáció is borzolta a kedélyeket. Owusut a tizenhatos vonalánál buktatták, a játékvezető elsőként büntetőt ítélt, a VAR-vizsgálatot követően azonban úgy látta, hogy a szabálytalanság a tizenhatoson kívül kezdődött, így végül szabadrúgással folytatódott a játék.

A DAC ezután fokozatosan átvette az irányítást. Gagua lövése után már 0–2 állt az eredményjelzőn, majd egy szépen kijátszott akció végén ismét Ramadan került helyzetbe, és higgadtan a hálóba lőtte második találatát is.

A szerdahelyiek játékában ekkor már egyértelműen megmutatkozott a nagyobb egyéni minőség: több látványos, ötletes megmozdulást is láthattunk, s a vendégek végül magabiztosan őrizték meg előnyüket. Juklerod fejese után még a negyedik gól is benne volt a mérkőzésben, Pindroch nagy védése azonban megakadályozta ezt.

A vendégszektor a lefújásig folyamatosan hallatta a hangját, Ramadan lecserélésekor pedig valóságos ünneplés tört ki a sárga-kék táborban.

A komáromiak részéről is becsülettel szólt a biztatás, a „Harcoljatok!” és a „Mindent bele!” rigmusok azonban egy fontos kérdést is felvetettek. A hazai játékoskeretben ugyanis kevés olyan futballista van, aki biztosan érti ezeket a magyar nyelvű buzdításokat.

Hosszabb távon ezért talán nemcsak szakmai, hanem közösségi szempontból is fontos lenne, hogy mind a KFC, mind a DAC több csallóközi, illetve felvidéki kötődésű, magyar érzelmű fiatal tehetségnek adjon lehetőséget – olyan játékosoknak, akik nem csupán hallják, hanem értik is, mit zeng több ezer torokból a lelátó.

A 3–0-s vereség ellenére a komáromi szurkolók teljesítményére ezúttal sem lehetett panasz. A telt ház, a látványos koreográfiák, a füstbombák, a zászlók és a két tábor közötti kölcsönös gesztusok emlékezetessé tették a történelmi első komáromi csallóközi derbit. A

pályán ezen az estén a DAC volt a jobb, ezt az eredmény is világosan tükrözi, a rangadó valódi értékét azonban az is megmutatta, hogy a közös identitás és a futball iránti szenvedély is képes összekötni a két város szurkolóit.

A KFC-nek nincs sok ideje a vereségen keseregni:  augusztus 19-én, szerdán a Slovnaft Cup második fordulójában Losonctamási otthonában lép pályára, a mérkőzés 17 órakor kezdődik. Czibor Norbert csapata ezt követően augusztus 23-án Zsolnán lép pályára, ahol idegenben újabb bajnoki pontokért küzdhet.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma