A szlovák politikai elit a „magyar kártya” bevetésével egyrészt eltereli a nép figyelmét a súlyos gazdasági helyzetről, másrészt azt sugallja, hogy megvédi a szlovákságot a magyaroktól, tehát biztonságot teremt számukra. Sajnos ez a gondolkodás a 19. századra volt érvényes és nincs helye a 21. században- véli Dr. Bordás Sándor, PhD. főiskolai tanár, aki a közelmúltban megjelent, Az agresszív kód című könyvében a szlovák-magyar viszony és a jugoszláviai polgárháború lélektani és kommunikációs hátterével foglalkozik. Az oktatóval a Győri Nap készített beszélgetést.
A szlovák nyelvtörvény és a magyar köztársasági elnök meghiúsított komáromi látogatása kapcsán ismét felszínre került a szlovák – magyar ellentét. Hogy látja, merre tart Szlovákia és Magyarország kapcsolata és merre tart a Szlovák állam és az ott kisebbségben élő magyarok kapcsolata?
Szlovákia és Magyarország kapcsolata – a jelenlegi szlovák kormány jóvoltából – a 19. századi állapotok felé tart. A reváns elmélet szerint a szlovák nép most bosszulja meg, hogy a magyarok korábban elnyomták őket. Szerintük ez az időszak 1000 évig tartott, a történelmi adatok azonban ebből csak 57 évet tudnak bizonyítani az Osztrák-Magyar Monarchia idején. A szlovákok 1861-ben memorandumban követelték a szlovák nemzet létének elismerését és egyenjogúságát, a Felső-magyarországi Szlovák Kerület kialakítását, valamint a szlovákok nyelvi és adminisztratív jogainak az elismerését, de követelésüket elutasították. 1862-ben megalakították a Matica Slovenskát, a magyarországi szlovákok irodalmi egyesületét, amelyet Tisza Kálmán, Magyarország miniszterelnöke 1875-ben feloszlatott. Több jogi és szlovák nyelvhasználati hátrányt kellett a szlovákoknak elviselni egészen 1907 októberéig, amikor sor került az egyedüli szlovák-magyar fegyveres konfliktusra, amely csernovai sortűzként került be a történelem könyvekbe. A szlovákok magyaroktól elszenvedett legnagyobb sérelmei valójában 1861 és 1918 közé tehetők (Csehszlovákia megalakulásáig) és úgy látszik, hogy ez az alapja annak a magyarellenességnek, amely most Szlovákiában felszínre tört. A revánsot azon a több mint ötszázezres magyarságon hajtják végre, akik a trianoni döntés után otthon maradtak.
Nincs olyan érzése, hogy a Fico-kormány teljesen be akarja integrálni a kisebbségben élő magyarságot?
Az erőszakos asszimiláció mindig önvédelmi reflexeket hív elő abban a kultúrában, amely ellen irányul, így hosszútávon ez a törekvés semmiképpen nem eredményes. A természetes asszimilációnak, mellyel a fejlett demokráciákban találkozunk, sokkal nagyobb a hatékonysága a beolvadás szempontjából. Ha a Fico-kormány valóban a magyarok beolvadását szeretné elérni, akkor azt demokratikus eszközökkel sokkal hamarabb elérné, de itt másról van szó, ahogy fent fogalmaztam.
Ha Győrben körülnézünk, akkor egy- egy hétvégén rengeteg szlovák rendszámú autót látunk. Ez számomra azt jelenti, hogy a két nép azért megfér egymás mellett, csak a politika korbácsolja fel rendre az indulatokat. Jól látom, hogy elsősorban a politika tartja életben ezt az ellentétet? Miért érdeke a Fico- kormánynak előhúzni a „magyar kártyát”?
A nép általában megoldja az egymás mellett éléséből fakadó konfliktusokat, ha nem gerjesztik és mobilizálják fentről azokat a sérelmeket, amelyeket a kultúrák egymásnak okoztak. Nagyon jól fejezte ki magát egy szlovák bevásárlóturista Magyarországon a szlovákiai magas élelmiszer árakra utalva az Euró bevezetése után, amikor azt mondta, „Én patrióta vagyok, de nem idióta”. Ezzel arra utalt, hogy a jelenlegi szlovák kormány politikájával nem ért egyet, majd később azt mondta, hogy neki soha semmi baja nem volt a magyarokkal.
Sajnos Szlovákiában a 2006-os parlamenti választásokon a Szlovák Nemzeti Párt programja csak a magyarellenességről szólt, Szlovákiára vonatkozóan semmilyen szakmai programmal nem rendelkezett, mégis több mint 10 százalékkal jutott be a parlamentbe. Vezérük Jan Slota, akkor a második legnépszerűbb ember volt Szlovákiában. A „magyar kártya” és az ezzel történő félelemkeltés a Slota-féle populista politikusok kezében tulajdonképpen egy eszköz, mivel valójában semmihez sem értenek, csak ahhoz, hogy hogyan lehet egy viszonylag bezárkózott, naiv népet az orránál fogva vezetni, úgy, hogy ők ebből jól megéljenek. Természetesen segít nekik az a rövidke történelmi traumatikus háttér, melyről fentebb beszéltem.
A korábbi Dzurinda vezette kormány bizonyos értelemben európai kormány volt, hiszen keretek közé szorította a Kereszténydemokrata Mozgalom nacionalizmusát, ellentétben a mostani egyrészt szocialista, másrészt szélső jobbról jövő nacionalizmussal. A tragédia ebben az, hogy mindkét irányzat kormányon van, és a „magyar kártya” bevetése több szempontból is hasznos számukra. Egyrészt eltereli a nép figyelmét a súlyos gazdasági helyzetről, másrészt azt sugallják, hogy megvédik a szlovákságot a magyaroktól, tehát biztonságot teremtenek számukra. Sajnos ez a gondolkodás a 19. századra volt érvényes, és nincs helye a 21. században.
Hogy néz egy szlovák ember a magyarra és hogy néz a magyar a szlovákra? Milyen hatások érnek ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy felnövő gyereket mire kialakul a világról, a másikról kialakított képe?
A vegyes lakosságú területeken, ahol a szlovákok együtt élnek a magyarokkal (tehát ismerik egymást), általában objektív, nem ellenséges képet alkotnak egymásról. Más a helyzet Északon és Keleten, ahol a szlovákok többnyire zárt közösségeket alkotnak. Egy korábbi kutatásunk kimutatta, hogy ezeken a vidékeken a szlovákság, még a területileg közel lakó lengyelekkel, csehekkel, ukránokkal sem létesít szívesen kapcsolatot. Itt azaz információ érvényesül, amit az általuk elfogadott vezető (Meciar, Slota stb.) mond a magyarokról. Egy tavalyi felmérésben, melyet a 15-16 éves szlovák iskolások körében végeztek az ellenségképeket kutatva, a magyarok kerültek az első helyre, második helyen voltak a romák és a harmadikon a skeenhead-ek. Ezt nagyon komoly veszélynek tartom a szlovák-magyar viszony jövőjének alakulása szempontjából.
Egyébként mit gondol arról, hogy a magyar nép nemcsak a szlovákkal, de magával sincs békében?
A szlovák nép történelemben elszenvedett traumáit már említettük, de nem beszéltünk a magyar népet ért sérelmekről. Visszamehetnénk a török időkig, az Osztrák – Magyar Monarchia idején a magyarokat ért atrocitásokig, de beszélhetnék a trianoni döntésről, vagy 1956-ról, mivel úgy gondolom, hogy ezek a sérelmek nincsenek kinyitva és feldolgozva. Különösen a trianoni döntés és 1956 tabuként kezelt téma ma még Magyarországon. A szociálpszichológiai, a demográfiai mutatók és a magyar nép mentálhigiénéjének javítása szempontjából nagyon fontos feltárni és helyére tenni az itt elszenvedett traumákat. Ebbe a folyamatba több szakembert kell bevonni pl. történészt, lelkészt, szociálpszichológust, szociológust, orvost stb. de semmiképpen sem politikust.
A Fidesz szerint amit Ficoék most megtettek azt csak egy gyenge állammal lehet megtenni. Hogy áll a magyarok önbecsülése és hogyan nyerhető vissza?
Tény, hogy a magyarországi külpolitika nem tudta és nem tudja kezelni a környező államokból a magyarok felé irányuló ellenségképet. Határozottabb és azonnali fellépésre van szükség minden magyarellenes megnyilvánulás esetén, bármelyik országban is kerüljön rá sor. Az ellenségkép-gyártás nagyon veszélyes fegyver, mert bármikor kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen irányt vehet, nem beszélve arról a motivációs háttérről, amikor valaki, vagy valakik ellen, a legyőzés érdekében tesznek valamit, ami sokkal erősebb lehet, mint önmaguk értékeinek megkeresése. Így van ezzel a jelenlegi szlovák vezetés is, nem önmaga értékeit keresi, hanem a másik kultúrára mond nemet, és ellenségképet gyárt, aljas szándékkal.
A Fico-féle adminisztrációval nem hiszem, hogy egyezségre lehet jutni, hiszen Janus-arcú politikát folytat. Mást mutat az Európai Unió felé, és mást a választópolgároknak. Azt hiszem, hogy várni kell egy következő vezetésre, akivel szót lehet érteni és a magyar önbecsülés valamilyen formában talán helyreállhat.
Mi lehet a megoldás? Hogyan rendeződhetne a két nép viszonya?
Ennek a kérdésnek több vetülete lehet. Ha a két népen és az Európai Unión múlik, akkor felszínre kell hozni a történelmi múltat, a sérelmeket és a diskurzusok mentén egyezségre lehet jutni. Európai törvényeket kell hozni, melyeket be kell tartatni. Fontos kérdés, hogy az Európai Unió fejlődése milyen irányt vesz? Leszünk-e Egyesült Európai Államok, hiszen a gazdasági érdek és a közös pénz egy állam létrehozásához kevés. Egy államnak kell, hogy legyen stabil alkotmánya, államnyelve (valószínű 3 lesz: angol, francia és német), – hiszen gazdaságilag ez a tolmácsolási rendszer hosszú távon nem tartható fenn – saját katonasága, rendőrsége, jól kiépített hivatali rendszere. Ha ez megvalósul, akkor a gazdaság és stabilitás szempontjából egy igen erős Egyesült Európai Államokkal kell szembenézni a nagyhatalmi pozícióra törekvő országoknak. Ezt valószínű többen már előre látják, így elképzelhető, hogy ezek a hatalmak fogást és törésvonalakat keresnek a formálódó Egyesült Európai Államokon, lassítva annak kibontakozását. Egy ilyen törésvonal lehet a szlovák-magyar konfliktus eszkalálódása, melyre a jelenlegi szlovák vezetés rávehető.
Győri Nap, Felvidék Ma
