Szent László tiszteletét és szeretetét nyomon követhetjük a 12. század végétől napjainkig. A lovagkirály szentté avatása idején Váradon már megszületett a himnusza (Regis regum civis, ave…, magyarul Áve, égi király híve…, ford. Csanád Béla) Az oklevelek még csak szórványos adatokat szolgáltatnak a szent királyról, az életrajza (Gesta Ladislai regis), egyházi szerkesztésű legendái testi és lelki képességeit domborítják ki, a középkori krónikák pedig az uralkodókkal szemben támasztott alapkövetelmények alapján formálták jellemét és külsejét.
A lovagkirály kultuszának bizonyítékai a csodálatos képzőművészeti emlékek a középkortól napjainkig. Nevét települések, intézmények viselik, tiszteletére templomokat szenteltek. Szent László ábrázolására minden időszakban hatást gyakoroltak az adott kor szellemi, egyházi küzdelmei és irányzatai. „Régi nagy királyunk, dicsőséges László” tisztelete és szeretete az egyszerű nép körében töretlen volt. A bátor, a hős, a dalia minden időben lelkesítette, hitben erősítette a magyar népet. Csodatételeit mondák sora őrzi, őt dicsőítő és hozzá könyörgő népénekeket körmenetekben, szertartásokon éneklik ma is.
Szent László-emlékév van. A bölcs lovagkirály kultuszát őrző programsorozatok zajlanak szerte a Kárpát-medencében. Hitünk, identitástudatunk megerősítése szempontjából is nagyon fontosak ezek a rendezvények. A Szent László-emlékévben jobban odafigyelünk a környezetünkben, lakóhelyünk környékén található Szent László-emlékekre is. Naponta látom például Nyitra megye címerét. Szent Lászlót ábrázolja, a kerlési ütközet redukált jelenete látható rajta. Gyakran megcsodálom a zsemléri (Nyitra megye, Lévai járás) Szent László római katolikus templom csodálatos oltárképét. Felcsigázta érdeklődésemet a témaválasztás, a csodás jelenet ábrázolása, az alkotó…
A zsemléri klasszicista stílusú templomot 1806-ban adták át rendeltetésének. A templom védőszentjét gyönyörű barokk oltárkép varázsolja a templomba. Szent László csodát művel: A SZIKLÁBÓL VIZET FAKASZT. Az olajfestmény eredeti alkotás. A kép bal alsó sarkában tisztán kivehető: Joseph Zannußi festette 1805-ben Nagyszombatban. Az olasz származású festőművész (a művészettörténet közép-európai festőként tartja számon, és Zanussi formában jegyzi a nevét) 1737-ben született Salzburgban (Ausztria). 1766-tól élt és alkotott Nagyszombatban (Trnava), az ellenreformáció magyarországi fellegvárában. Főleg oltárképeket és portrékat festett egyházi méltóságokról. Oltárképei nagyszombati és környékbeli templomok ékességei. 1770 körül született a Krisztus feltámadása című képe, 1799-ben festette a galántai Szent István-plébániatemplom oltárképét: Szent István király halála előtt országát és népét a Boldogasszony oltalmába ajánlotta.
A 17-18. században Szent László kultusza ismét megerősödött, ábrázolása megújult. Abban az időben számos, korábban ismeretlen téma és motívum jelent meg a képzőművészeti alkotásokon, mint például a vízfakasztás, illetve Szent László felajánlja rózsafüzéres kardját Szűz Máriának. A katolikus egyház a csodatévő harcos szentet és a sikeres országépítő uralkodót tisztelte benne. Zannußi az oltárképet megrendelésre festette. Feltételezhető, hogy ismerte a históriás éneket Szent László csodáiról, hiszen 1695-ben Nagyszombatban jelent meg NÁRAY György Lyra Cælestis című énekeskönyve. Ebben fordul elő először ,,Cantio de Sancto Ladislao Rege” (Históriás ének Szent László csodáiról és tetteiről).
Fotó: Gubík Harmati Mária/Felvidék.ma
„… 5. Hadakat viselvén mindenkor bízék Istenben,
És azért szerencsés dolga vala mindenekben,
Mert maga javát nem keresé
Hanem mi lenne nép javára,
És csak mi volna Istenessé.
- Innen az Úr Isten tábora szorultságban,
Gyakran megsegíté őtet többféle csudákban,
Száraz kősziklából vizekkel
Hadait tartá pusztaságban,
Szarvas, bivaly húsételekkel.
- Kegyetlen tatárok midőn rabolván országot,
Magokkal vinnének prédabeli sok jószágot,
Szent László király hadaival
Érkezvén reájuk rohana,
És bátran vélük megharcola.
…
- Édes Királyunknak drága, nemes, szent erkölcsét,
Kövessük, magyarok, látván élte ily gyümölcsét:
Hogy hozzá szívünk kívánságát,
Istent dicsérvén megnyerhessük,
Mi is mennyország boldogságát. Ámen.”
A mondák a nép körében szájhagyomány útján terjedtek. Több változata ismert például a vízfakasztás történetének is. Egyik szerint a király szavára, fohászára tört fel a forrás, a másik szerint akkor, amikor Szent László a kardjával a sziklába vágott, de maradt fenn olyan történet is, amelyben a lova patkója nyomán fakadt fel a víz. Több hegyi forrásról tartják a környékbeliek, hogy Szent László fakasztotta a sziklából a vizet, azóta létezik a forrás. Mátraverebély – Szentkút a legismertebb. Népszerű zarándokhely lett. A verebélyi palóc búcsúsok a 19. század elején a litániájukba is belefoglalták a vízfakasztás csodásnak vélt elemeit: ,, Szent Lászlónak szent lova, szent lovának szent lába, szent lábának szent patkója, szent patkójának szent nyoma, könyörögj érettünk.” (Magyar Katolikus Lexikon).
A viszonylag kis méretű félköríves oltárkép (kb. 180 x 300 cm) szépségét a fehér arany mintázatú keret emeli ki. A ráma fenti félkörívéből kiálló arany kereszt is a hatáskeltést szolgálja. A vászonra festett olajfestmény fő alakja Szent László, aki mint Mózes a pusztában, vizet fakasztott a kősziklából a katonáinak.
A zsemléri templom oltárképe a vízfakasztást az ismert történetek szerint örökíti meg, a mondák és históriás énekek történeteit elegyíti. Az átlós szerkezetű festmény bal oldalán Szent László a sziklából lándzsájával, fehér lova pedig a patkójával fakasztja a vizet a sziklából. A lovas és a lova egymásra utalva küzdenek meg a helyzettel. A király felfelé néz, tekintete szomorú, merengő, de bizakodó. Alakja daliás, fiatalos, fején korona ékeskedik. Örök értékekre figyel, bennünket is erre vezet. A fehér ló ábrázolásában feltűnő az aránytalanság. Izmos testéhez, hatalmas lábaihoz viszonyítva a feje kis méretű. Az alkotást a színpompa jellemzi, előszeretettel aknázza ki a művész a fény és árnyék ellentétét. A barna és árnyalatai a természet és a táj uralkodó színei. Szent László és katonái a 19. század eleji kék színű, aranyzsinóros magyar katonai egyenruhát viselnek, nem lovagi öltözetet. A festmény bal alsó sarkában kicsit jobbra döntve a 19. század eleji magyar címer. A képen minden mozgásban van, úgy tűnik, még a címer is, amelynek bal oldalán az Árpád-sávok, jobb oldalon alul a hármas halom, rajta a kettős kereszt látható. A piros palást megtöri a kép jobb oldali szerkezeti részét, titokzatossá varázsolja a színes égboltot. A táj horizontját a halványan felderengő hegyek, erdős lankák zárják. A katonák méltóképp olvadnak be a természetbe. Mozdulataik, arckifejezésük jól kivehető, érzékeltetik a hős királyuk iránt érzett ámulatot, a megrendülést és a csodálatot. A festő megmozgatja a képzeletünket, a látványossággal fokozza a hatáskeltést, kitágítja az érzékelés határait. A művész megtalálta a módját annak is, hogy Szent László csodatételének ábrázolását vallási és nemzeti eszmékkel kapcsolja össze.
Június 27-e Szent László ünnepe. Ezen a napon sokan zarándokolnak Nagyváradra és Győrbe is. Érdemes az emlékévben a felvidéki emlékhelyeket is meglátogatni. A zsemléri oltárkép nagy kincs egy kicsi falu templomában.
,,Régi nagy királyunk, dicsőséges László,/ Kérünk, légy Istennél értünk közbenjáró”
