A Magyar Írószövetség kezdeményezésére Jókai Mór születésnapján, február 18-án, idén első ízben ünnepeltük meg a magyar széppróza napját. A rendezvény keretében hirdették ki a Jókai-díj pályázati eredményeit is.
A révkomáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület és a budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány 2017-ben 12. alkalommal írta ki irodalmi pályázatát a Jókai-díjra. Mint ahogy már azt közreadtuk, az idei Jókai-díjat Rőszerné Fodor Ágnes nyerte.
Azonban február 18-án immár Kárpát-medence-szerte kerülnek megrendezésre programok, amelyek tíz napon át tartanak majd. A megnyitónak és gálaműsornak az író szülővárosa, Komárom adott otthont. A komáromi református templom harangjának zúgásával vette kezdetét az esemény. A programsorozat keretében az eredeti Jókai-ereklyék megtekintése zajlott a Jókai-emlékkiállításon, majd szobránál főhajtással tisztelegtek és emlékeztek Jókai Mórra.
Dr. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója üdvözölte a jelenlévőket és megtartotta ünnepi beszédét. Őt követte Csender Levente, József Attila-díjas író, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja, aki ünnepi gondolatait osztotta meg az egybegyűltekkel. Kiemelte, hogy Jókai Mór örökre felrajzolta Komáromot a magyar irodalom térképére.
Az eredeti tervtől eltérően Balogh Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere nem tudott részt venni az eseményen, de elküldte beszédét, amelyet Molnár Imre olvasott fel – az alábbiakban olvasható.
Tisztelt magyar szépprózát szerető magyarok!
Márai Sándor szavaival üdvözlöm önöket ezen a jeles napon, hiszen mostantól kezdve minden év február 18-án megünnepeljük a magyar széppróza napját. Így ír Márai: „ … magyar irodalom van, és rejtélyes, hogy miféle szellemi energiatöbbletet hoztak a magyar törzsek szürke agysejtjeikben, mikor elszánták magukat a vándorlás nagy kalandjára? Hogyan teremtette meg ez az energia a magyar nyelvet és irodalmat?”
Még azt is megkérdezhetjük, micsoda isteni rendelés révén született meg itt Komáromban, ezelőtt kis híján kétszáz esztendővel ezen a napon a nagy magyar mesemondó, a nagy magyar szépprózaíró, Jókai Mór. Az ő regényein nőttünk fel, az ő történetszövése, hatalmas nyelvi gazdagsága és képzelőereje, hihetetlen munkabírása teremtette meg azokat a hősöket és példaképeket, akiknek a fényét a mai zűrzavaros világ kavargó porfelhője tompítja. A hőseinek világlátásán átsütő erkölcsi categoricus imperativus az emberi és magyar történelem legsötétebb évszázadának szellemi fekete lyukain is át tudott törni. Az egyik legértékesebb darabja ez a magyar örökségnek. Büszkék vagyunk rá, és nyugodtan lehetünk büszkék akkor is, ha több kísérletet is tettek különböző ideológiák, hogy fellazítsák, átírják, megmásítsák Jókai Mór írásainak központi, gyémánt keménységű ítéletét minden fölött, ami a gonosztól ered, legyen az pénzéhség, gazdagság, hűtlenség, az igazság és az igazságosság gyűlölete és a hazugság szeretete, hazaárulás vagy bosszú.
Kérem önöket, hogy ezen a ponton nézzenek túl egy pillanatra azon a gyönyörű múzeumépületen és azon a szép szobron, amelynek a lábánál nemzeti színű csokrok és koszorúk hirdetik, hogy a nemzet hűséges az ő hűséges fiához. Kérem önöket, hogy nézzenek odaátra, Dél-Komáromba, és hadd osszam meg örömömet önökkel afölött, hogy a két Komárom között ugyan ott húzódik szeretett folyónk, a Duna közepén a politikai határ, ám ők ketten, a két Komárom ma már egy akarattal dolgozhatnak, és egy akarattal ünnepelhetnek.
Jókai Mór születésnapján a magyar széppróza napjának felemelő ünneplésére hívunk mindenkit a határon innen és túl, akinek kedves a magyar nyelv, a magyar kultúra. S ha majd lecseng az ünnep nyüzsgése, s jönnek a hétköznapok, ugyanúgy hívunk mindenkit a határon innen és túl annak az emberi eszménynek a követésére a munkában, a családi életben, a közéletben, amelyet Komárom nagy szülötte hatalmas életművével elénk állít. Testet ölt benne nemcsak a magyar, hanem az egész európai keresztyén civilizáció annyi tiszta eszménye. Ez az európai keresztyén kultúra nem korfüggő, nem haladta meg a technikai fejlődés, és nem haladta meg semmiféle szellemi teljesítmény, hiszen kősziklára épült. Mi vagyunk az örökösei, a mi felelősségünk az őrzése. Mert ez a mi életünk lényege ezen a földön.
Segítsen ebben az őrzésben és gyarapításban minden magyart Jókai és a magyar széppróza!
Tisztelettel köszönti önöket,
Balog Zoltán
