A jelenleg Budapesten élő Ferkó Zoltán már egyetemista kora óta élénken érdeklődik a külhoni magyar közösségek sorsa iránt. Többek között elindítója annak a Virrantó Játszóbusznak, mely tavasszal az Ipoly menti, majd a nyár elején bodrogközi és Ung-vidéki magyar falvakba is ellátogatott.
Ferkó Zoltán az elmúlt hónapokban a Kőrösi Csoma Sándor-program keretében Zürichben volt ösztöndíjas. Az ott eltöltött időt dolgozza fel a Levelek Zürichben című kötetében. Az elmúlt években megjelent korábbi köteteiben is a kisebbségi sorsban élő nemzetrészekről szólt. A Felvidék.ma a napokban megjelent kötetéről, a magyar közösségek kisebbségi helyzetéről, az ehhez köthető tapasztalatairól kérdezte.
Az elmúlt hónapokat a Kőrösi Csoma Sándor-program keretében Zürichben töltötte. Mit tapasztalt a svájci magyar diaszpórában?
Svájc az az ország, mely sok mindenben kivételt képez. Az aprólékosan kidolgozott és szabályozott kantonális közigazgatási beosztásnak köszönhetően például talán itt a legsikeresebb a világon a különböző államalkotó nemzetek együttélése. Ez a rendszer garantálja identitásuk megőrzését és fejlesztését, de magába foglalja a társnemzetek iránti nyitottságot is.
Mi vezérelte a programra való jelentkezésre?
Véleményem szerint a Petőfi Sándor-program 4-5 évvel ezelőtti elindítása telitalálat, bár még jobb lett volna, ha 1920. június 5-én kezdődik, akkor minden bizonnyal még előbbre tartanánk. Amikor meghirdették, azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Így végre hivatalos és hivatásos formában foglalkozhattam a nemzetpolitikával. Kilenc hónap szolgálat után egy kis dél-erdélyi szórványmagyar faluban, Kóboron, a nyugati magyar diaszpóra életébe is szerettem volna betekintést nyerni, ezért pályáztam meg a Kőrösi Csoma Sándor-programot és így kerültem Svájcba, Zürichbe.
Milyen céllal fogott hozzá a könyv megírásához? Mi vezérelte?
Szerettem volna, ha az otthon maradottak reális képet kapnak a Svájcban élő magyarok mindennapjairól. Ha megtudják, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, az anyagi jólétért Nyugaton is sokat és keményen kell dolgozni, és a pénz nem jelent automatikusan boldogságot.
Miről szól pontosan a kötet? Milyen fejezetekre oszlik a könyv?
A könyv összesen harminckét fejezetből és huszonnyolc színes képből áll. Gerincét a svájci magyar diaszpóra egy évének eseményei adják. Emellett más írások is helyet kapnak benne, például a svájci hírszerzés eddig sehol nem publikált jelentése a magyar közállapotokról és közhangulatról másfél évvel az 1956-os forradalom leverése után. Továbbá olvashatók a német nyelvű sajtó tudósításai az 1989-es romániai forradalomhoz vezető útról, valamint egy összefoglaló is a magyarság népességfejlődéséről a honfoglalástól napjainkig.
Hol szerezhető be a könyv?
Igény és érdeklődés esetén szívesen tartok író-olvasó találkozókat, ahol személyesen dedikálom a könyvet, de megrendelhető e-mailben a ferko.zoltan@gmail.com címen is. Ez esetben személyesen vehető át előre egyeztetett helyszínen és időpontban.
(Fotó: Ferkó Zoltán)
A Levelek Zürichből nem az első kötete. Az elmúlt években több, a külhoni magyar közösséget bemutató könyve jelent meg. Miben azonosak e kiadványok?
Igen, korábban két könyvem jelent meg. Az első 2007-ben a moldvai csángó magyarok anyanyelvű vallásgyakorlása érdekében tett 4000 kilométeres kerékpáros zarándoklatunkról Budapestről a Vatikánba, majd Csángóföldre, ennek Zarándoklat a moldvai magyar miséért a címe. A második könyvem 2009-ben jelent meg Felnőttkorom legszebb nyara – Borospataka címmel és 2008 nyarát örökíti meg, amikor családommal a festői Gyimesközéplokon éltünk a Borospataki Skanzen Panzióban.
Azt gondolom, a második könyv megjelenése óta eltelt egy évtized alatt sokat változott
a látásmódom.
A külhoni magyarok és a diaszpóra magyarságának életét, örömeit és gondjait sokkal összetettebben és differenciáltabban látom.
Az élet sehol sem fenékig tejfel, de sehol nem is elviselhetetlenül rossz. A világon semmi nem fekete-fehér. Mindennek megvan a maga ára, az egyén felelőssége, hogy eldöntse, megéri-e neki megfizetni ezt az árat a kapott előnyökért cserébe.
Mi vezérelte arra, hogy a külhoni magyar közösségekkel, illetve a diaszpórában élő magyarokkal foglalkozzon? A kötetein kívül egyéb tevékenységeivel is támogatja az anyaországon kívüli magyar közösségeket…
Magyar szakos egyetemista korom óta foglalkozom 15 milliós nemzetünk országhatárokon kívül élő harmadával, ennek idestova már több mint 20 éve. E két évtized legnagyobb eredményének azt tartom, hogy részese lehettem nagyon különböző sorsú magyar közösségek életének Moldvától a dél-erdélyi szórványon át Zürichig és Sydney-ig.
Továbbra is tenni akarok azért, hogy a világ összmagyarsága egy együtt lélegző organikus egységgé szerveződjön, amelynek tagjai felelősséget vállalnak egymásért.
Ezért írtam ezt a könyvet is.
A Virrantó Játszóbusszal járják Magyarországot. Sőt, az anyaországon kívüli magyarok lakta régiókba is szerveznek körutakat. Milyen a külhoni magyar közösségekben a fogadtatása ennek a különös játszóbusznak?
A Virrantó fogadtatása felülmúlta az elképzeléseinket. Negyedik éve járjuk a Kárpát-medencét, eddig 103 helyszínen jártunk, van, ahol többször is. A gyerekek számára maradandó élményt jelent a látogatásunk, még akkor is, ha az csak egy napot vagy pár órát jelent. Évek múltán is emlékeznek a Magyarországról érkezett játszóbuszra, ami tele volt játékkal. Idén két felvidéki és egy délvidéki út áll mögöttünk. Az év második felében szeretnénk eljutni Erdélybe, Moldvába és Kárpátaljára. Munkánkhoz minden támogatást örömmel fogadunk, a részleteket megtalálják honlapunkon, a virranto.com oldalon.
