Október hatodikát – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett 13 aradi vértanúra és a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezve – 2001-ben nyilvánította a Magyar Országgyűlés nemzeti gyásznappá. Felvidék-szerte ezúttal is számos helyen tartottak megemlékezéseket.
A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken, és maga a Pesten kivégzett Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban született. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminiszterenémet szülők gyermekeként ugyancsak Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Cakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.
A kis gömöri faluban 1848/49-es emlékhelyet és huszárszobrot avattak
Nemesradnóton a Csemadok helyi szervezete rendezte a megemlékezést a szövetség megalakulásának 70. évfordulója és az 1848/49-es szabadságharc 170. évfordulója alkalmából október 6-án. Az ünnepség a Kossuth Lajos azt üzente… közös eléneklésével vette kezdetét, majd elhangzottak az aradi vértanúk nevei is. A szobrot alkotója, a füleki Kalinka Erik, Dobos Ilona, a Csemadok-alapszervezet elnöke és Pósa Dénes, a Lidike Pihenőház tulajdonosa, a szobor támogatója leplezte le. A tudósítás bővebben ITT olvasható.
Gömörben több helyen a templomokban és iskolákban is megemlékeztek az aradi vértanúkról, de volt ünnepség Rimaszombat és Tornalja mellett Nagybalogon, Rimajánosiban, Ajnácskőn, s október 8-án Almágyon is emlékeznek. (HE)
x.x.x
Megemlékezés Nánán és Muzslán
Nánán, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén, mint mindig, most is a kisiskola diákjaival, pedagógusaival, az önkormányzattal, az MKP-val tartott megemlékezést a Csemadok alapszervezete, a templom előtti Minden Magyar Hős Keresztjénél.
A megemlékező beszédet dr. Fóthy Zoltán párkányi esperes, a nánai fília plébánosa tartotta. Beszédében említést tett a százhetven évvel ezelőtti magyar áldozatokról, az első magyar miniszterelnök vértanúságáról, majd ezekkel a gondolatokkal fejezte be mondandóját: „az anyaországon kívül, nekünk magyaroknak heterogén környezetben kell élnünk. De itt is megragadhatjuk azokat a lehetőségeket, amelyek előbbre visznek minket, úgy mint a XIX. század második felében történt. A magyarság nem adta fel önmagát. A gyászt életerővé tudta formálni, a csatavesztést tanulságait, pedig életerővé. Ez a mi feladatunk is. A Magyarok Nagyasszonyának közbenjárása kísérjen bennünket”.
Külön kiemelte a jövő nemzedékre figyelés fontosságát, amelynek a kis palántái már itt énekeltek, szavaltak az aradi hősökről.
A kisdiákok versekkel, énekekkel tették széppé, meghitté az emlékezést. Minden dicséret azoké a pedagógusoké, akik már e kis korban felhívják a figyelmet nemzeti ünnepeink megtartására. Ez Nánán az év folyamán több alkalommal is megtörténik.
Az iskolások verselése, énekszámai után az emlékkeresztnél koszorút helyeztek el. Majd Fóthy Atya imára kérte a megjelenteket a felvidéki magyarság megmaradásáért, összetartásáért, és himnusszal ért véget a megemlékezés.
Muzslán évente, szintén a Csemadok, az önkormányzat, az Endrődy János Alapiskola és a falu legtöbb civil szervezete együtt rója le tiszteletét az Aradi Vértanúk emléknapján.
A vértanúkról szóló megemlékezést a helyi temetőben tartották, ahol a tizenhárom hős bátor kiállását, emlékét idézték, majd Saághy Vendel egykori plébános sírjánál tisztelegtek.
Róla a következő ismertetőt mondta el Mészáros Béla önkormányzati képviselő a megemlékezésen: „a szabadságharcnak muzslai vonatkozása is van, hiszen Saághy Vendel, aki az 1800-as évek derekán Muzsla plébánosa volt, felemelte hangját az önkényuralom ellen, határozottan kiállt a szabadság mellett. Emiatt megkínozták, bebörtönözték. Szabadságharcosként, mártírként emlékezünk rá.” Az ünnepi megemlékezés végén megkoszorúzták a mártír halál halt muzslai sírját. (Dániel Ezsébet)
x.x.x
Megemlékezés Léván
Az október 4-re tervezett hivatalos megemlékezés a lévai temetőben sajnos elmaradt, de Simon M. Veronika október 3-án, a Reviczky Társulás által a Reviczky Házban szervezett Magyarország nagyjai című kiállításának megnyitóján a megjelent látogatók egy pillanat erejéig megemlékeztek az aradi hősökről, a művésznő vértanúkról készített portréi előtt.
Október 4-én a Juhász Gyula Alapiskola iskolarádiójában történelmi összeállítást közvetítettek a téma kapcsán. Ezenkívül október 5-én, szombaton 15 órától, a Csemadok Lévai Alapszervezetének székházában gyertyagyújtással emlékeztek a lévaiak és október 7-én fél tizenegykor a Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjai az iskola dísztermében emlékeztek meg a nemzeti gyásznapról (Wirth Jenő)
x.x.x
„A szavak törpék, a tettek óriások”
A Nagyölvedi Alapiskola és Óvoda tanulói ünnepi öltözetben érkeztek a pénteki tanítási napra, hogy méltóképpen emlékezhessenek a nemzeti gyásznap alkalmából a magyar szabadságharc hős tábornokaira.
Tóth Anikó történelemtanár rövid történelmi bevezetője után a felső tagozat diákjai közreműködtek az emlékezésen. Filmkockák idézték a gyászos október 6-át, a kivégzéseket és a Haynau unokájával készített riportból is sok mindent megtudhattak a diákok. A zenés irodalmi összeállítás méltó emlékezés volt az aradi tizenhárom vértanúra.
A tanintézmény ezúton is a jelmondatához hűen őrizte a nemzeti emlékezetet. „A szavak törpék, a tettek óriások.” (Berényi Kornélia)
x.x.x
Gútán is megemlékeztek október 6-a eseményeiről
Az aradi vértanúk kivégzésének immáron 170. évfordulója alkalmából számos helyen emlékeztek a magyarok szerte a Kárpát-medencében. Így tettek a gútaiak is, akik a jeles évforduló napján lerótták kegyeletüket a hősök emléke előtt. A megemlékezés a Magyar Közösség Pártja helyi szervezetének szervezésében valósult meg a Szent Rozália park kápolnájánál.
Az eseményen megjelent Horváth Árpád, Gúta város polgármestere, valamint – a sok más egybegyűlttel együtt – az Új Egység Mozgalom és a Köz-Ért Polgári Körök néhány tagja is. A megemlékezés kezdetén Varga Tamás moderátor köszöntötte az egybegyűlteket. A továbbiakban Hajkó Hajnalka MKP-tag és Koczkás Beáta alpolgármester osztották meg gondolataikat a jeles nap alkalmából.
A szónoklatokban többek között felidézték a 13 derék hazafi utolsó perceit. Természetesen az Aradon kivégzettek mellett említést érdemelt a Budapesten hősi halált halt két mártír is: gróf Batthyány Lajos, az első szabadon választott miniszterelnök és Fekete Imre százados.
Mint hangsúlyozták:
bár a vértanúk bátor kiállásukért az életükkel fizettek, példaértékű magatartásuk és hősies helytállásuk okán a nevük örökre fennmarad.
A program zárásaként a jelenlévők a hagyományokhoz híven elhelyezték mécseseiket a kápolna emlékkoszorúja alatt, majd közösen elénekelték nemzeti imánkat. (Varga David)
x.x.x
Az aradi vértanúkra emlékeztek Párkányban is
Az előző évek hagyományához hűen a Csemadok Párkányi Alapszervezete idén is megemlékezést és koszorúzást rendezett Párkányban, a sétálóutcán található kopjafánál. Az idei megemlékezés is nemzeti imánk közös eléneklésével vette kezdetét, majd Méri Mátyás aranysávos versmondó, a Kaszás Attila-emlékplakett tulajdonosa Tompa Mihály versével gazdagította az ünnepi megemlékezést.
Az emlékbeszédet Bolya Szabolcs, az MKP érsekújvári járási elnöke tartotta, aki röviden ismertette a tizenhárom aradi vértanú történetét. Mint hangsúlyozta,
nem volt hiábavaló a vértanúk áldozata, s mindazért, amiért a szabadságharc hősei harcoltak, még ma is küzdünk.
Arad gyertyáinak lángjai ma is világítanak, a vértanúk élete és halála ma is példaértékű számunkra, zárta beszédét a Nyitra megyei képviselő.
Majd a párkányi Csemadok-alapszervezet mellett működő Szivárvány énekkar műsorát követően a politikai és civil szervezetek képviselői, valamint Párkány polgármestere helyezték el a kegyelet koszorúit és gyertyáit. A koszorúzás alatt Vecserka Péter tárogatós bűvölte el játékával a jelenlévőket, majd Vörösmarty Mihály Szózat című megzenésített versének közös eléneklésével fejeződött be az ünnepi megemlékezés.
Az aradi vértanúk sok mindenben különböztek, de a közös eszméért folytatott harc összekovácsolta őket.
Emlékük legyen példa számunkra, hiszen ők a legdrágábbat, az életüket áldozták a hazáért!
(Bréda Tivadar)
x.x.x
A magyar nemzet gyásznapjáról, az aradi vértanúkról és az 1848/49-es szabadságharcról emlékeztek meg Dunaszerdahelyen
Karaffa Attila, Dunaszerdahely város alpolgármestere köszöntötte a város lakóit, akik szép számban gyűltek össze ezen a jeles, s egyben szomorú napon. Köszöntőjében az összefogásra hívta fel a figyelmet, arra, hogy akinek fontos a magyarság sorsa és megmaradása, az tudja, hogy az összefogás egy szükségszerű állapot, melynek megvalósítása nem tűr halasztást.
„Élettel kell megtölteni a szülőföldet, hogy a nemzet gyarapodjonˮ
– fűzte hozzá az alpolgármester.
Az aradiak történetét Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, az MKP Országos Tanácsának tagja elevenítette fel. Mint elmondta: az utókor nemcsak élteti a hősök emlékét, hanem útmutatót kap üzenetükből.
Egyrészt arra vonatkozóan, hogy egy vérből valók vagyunk, együtt kell élnünk és támogatnunk kell egymást, hiszen az aradi vértanúk is több nemzet fiai voltak, mégis összefogtak, egységet alkottak, ahogy nekünk is kellene.
Másrészt, hogy az akkori morális tartás a jelen hőseiben is él és példaként szolgál, s ma azokra emlékezünk, akik számunkra támaszt és példát szolgáltatnak.
Az összefogást azonban nem lehet erőltetni, türelem kell hozzá és belső meggyőződés, s ez utóbbi még kerestetik, az összefogásnak meg kell érnie.
A város minden évben kultúrműsorral gazdagítja a megemlékezés programját, melyről idéna Vámbéry Ármin Alapiskola tanulói és énekkara, ifj. Derzsi György színművész és a Dunaág Néptáncműhely gondoskodott.
Ezután a város vezetői, az önkormányzat, a városi intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit és a 13 emlékmécsest, amelyeket a mártírok utolsó mondatai kísértek. (Bölcskei Tímea)
x.x.x
Komáromi megemlékezés: „Itt és most is megteremthető a nemzeti egység”
Komáromban az aradi vértanúkra és a komáromi vár hőseire délután öttől, több helyszínen emlékeztek meg. A szervezők nevében Stubendek László, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket. Boráros Imre Kossuth-díjas színművész szavalatát követően Szarka László történész, a Selye János Egyetem oktatója tartott ünnepi szónoklatot.
Beszédét kérdésfelvetéssel kezdte: lehet-e ünnep a gyásznap, emelheti-e lelkünket a kivégzettek emléke? Az osztrák megtorlások 170. évfordulóján Szarka László megfogalmazása szerint
történelmünk a nemzeti közösség semmivel sem pótolható kötőanyaga, mely mindig erős oszlopa marad a magyarságnak, „éltető eleme az együvé tartozásnak – annak a demokratikus nemzeti egységnek, amely a társadalmi, politikai, kulturális különbségeket magától értetődőnek tartja és nem használja azt egymás becsmérlésére”.
Emlékeztetett:1848/49 sok ezer honvéd és civil áldozata, a pozsonyi, a pesti és az aradi vértanúk tragédiája az egész korabeli Európát megdöbbentette és tiltakozásra késztette. „A magyar és a közép-európai szabadság gondolatával azonosuló mártírok emléke számunkra is erőt és reményt jelenthet. Az önzést száműzve, tiszta célok jegyében itt és most is megteremthető a nemzeti egység” – hangsúlyozta. A tizenhárom aradi vértanúról megemlékezve elmondta, anyanyelvük különbözősége és belső vitáik ellenére az aradi hősök a magyar szabadságharc alapvető céljaival egyetértettek és mellettük halálukig kitartottak.
Március 15-e és október 6-a szimbolikájáról szólva Szarka kiemelte: a forradalom és az önkény, a győzelem és a gyász együtt jelenti Magyarország és a magyarság történelmének élő hagyományát. „Diadalok és vereségek, feltámadások és súlyos megtorlások követték egymást a magyar történelemben. Talán még okulni, tanulni is lehetne belőlük” – húzta alá azzal kiegészítve, hogy az igaz ügyért vállalt áldozatnak mindig volt, van és lesz értelme. A történész zárógondolatai szerint mi,
kései utódok akkor tudunk ehhez felnőni, ha képesek leszünk a megosztó párt- és nemzetiségi érdekeket összeegyeztetni, összehangolni a sorsunkat meghatározó tiszta és igaz ügyekkel.
Az ünnepi beszédet követően Klapka tábornok szobránál a Concordia vegyes kar közreműködése mellett a város és a környék civil és politikai szervezetei, városi intézmények képviselői helyezték el koszorúikat, majd a megemlékezés folytatódott az aradi vértanúk 2004-ben közadakozásból emelt emlékoszlopánál. A Jókai Múzeum- és Közművelődési Egyesület nevében Farkas Adrianna, az irodalmi szekció vezetője köszöntötte a jelenlévőket, ahol a Selye János Gimnázium diákjai is közreműködtek.
A nemzeti gyásznap komáromi megemlékezése a református templomban folytatódott a Gaudium vegyes kar és hangszeres együttes emlékműsorával, majd a Szent András-bazilikában orgonahangversennyel ért véget. (Szalai Erika)
x.x.x
Pozsonyban báró Jeszenák János mauzóleuma előtt zajlott a megemlékezés
Pozsonynak is megvannak a mártírjai, akiket a magyarság nem feled. Az ő tiszteletükre hagyományosan a Kecskekapui temetőben, báró Jeszenák János sírboltja közelében rendez emlékünnepséget a Csemadok Országos Tanácsa, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, a Via Nova ICS, s a Pozsonyi Magyar Intézet. Benyák Mária erről szóló tudósítását ITT olvashatják.
x.x.x
Az aradi vértanúkra és az 1848/49-es szabadságharc hőseire emlékeztek Királyfiakarcsán, a Cserkészligetben
Dr. Molnár Imre szociológus, történész, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója ünnepi köszöntőjében a kötelességről beszélt, miként a magyar nemzethez tartozók kötelessége, hogy megemlékezzenek a mártírhalált halt hősökről. Az utókornak nem szabad megfeledkeznie róluk, hiszen eszméket alkottak és értékeket hagytak ránk. Mindannyiunk szabadságáért harcoltak a mártírok, s erről minden magyarnak meg kell emlékeznie. „Erre a hagyományra építve kell megőrizni az identitásunkat is” – figyelmeztetett Molnár Imre. A megemlékezés után pár gondolattal méltatta Esterházy Jánost és a többi magyar mártírt is.
A rendezvényre Királyfiakarcsa önkormányzata és a Petőfi Baráti Társulás közös szervezésében került sor azzal az üzenettel, hogy magyarnak lenni felelősségtudatot kíván.
A megemlékezésen számos helybeli és más faluból érkező is tiszteletét tette, azonban a fiatalok fájó hiánya így is nyilvánvaló volt. Mivel nemzetet építeni csak fiatalokkal lehet, ezért biztatnunk kell gyermekeinket, hogy büszkén vegyenek részt az ilyen megemlékezéseken.
Az aradi vértanúk méltók arra, hogy őrizzük emléküket és áldó imádság mellett mondjuk el neveiket. (Bölcskei Tímea)
x.x.x
„A távolban értem dobog egy szív” – megemlékezés Illésházán
Illésházán, hagyományosan a község kopjafájánál már október 4-én megtartották az aradi vértanúkról való megemlékezést. A megemlékezésen Fehér Tibor polgármester köszöntője után a helyi alapiskola tanulói adták elő kultúrműsorukat. Műsoruk után Bohák Csaba szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte: „A mai napon október hatodika hőseire és feleségeikre is emlékezünk.”
Megemlítette az alig harmincéves Leiningen vallomását, amely szerint amikor egy pillanatra egyedül volt önmagával, a természettel és a feleségére gondolt: „Egyedül voltam Isten szabad természetében, rád és a jövőre gondoltam. Vágyódásomnak volt biztos célja, szomorúságomat enyhítette az a boldog tudat, hogy a távolban értem dobog egy szív, mely e pillanatban ugyanúgy epedhetett énutánam. Igen, Lizám, hogy szeret valaki, akinek oszthatatlanul és mindenkorra odaadtuk szívünket, még a legnagyobb szerencsétlenségben is, bárminő fájdalmas vigasz, de vigasz.”
A helyi pártok képviselőivel együtt a civil szervezetek vezetői és tagsága is elhelyezték a kopjafánál a megemlékezés koszorúit. (Hideghéthy Andrea)
