A Bodrogközi Magyar Közösség Házában „élő” emlékműsorral szerettek volna tisztelegni az 1956-os forradalom hősei előtt, de sajnos ezt a jelenlegi járványügyi helyzet nem tette lehetővé. Mégis úgy gondolták, hogy mindenképpen leróják tiszteletüket mindazok előtt, akik az életüket, szabadságukat feláldozva küzdöttek a nemzetért a zsarnok elnyomás ellen. Hangfelvételen keresztül tették közzé az emlékműsort, amelynek keretében néhány pillanatra Csics Gyula 1956-os naplójának sorait elevenítették fel.
A műsor különlegessége, hogy gyerekek – Balog Viktória, Bánhegyi István András, Dubík Sonja Antoinette, Tóth Dávid János – mesélik el egy-egy naplórészlettel a szörnyű, küzdelmes napok eseményeit, így tisztelegve a hősök előtt.
„A forradalomról szóló visszaemlékezések különösen szívbemarkolóak akkor, amikor maguk a gyerekek rögzítik az élményeiket. Hogy miért? Mert a gyerekszem egészen másképp látja a világot, mint a történelemkönyvek. Kíváncsisággal, izgatottsággal dokumentálják a történeteket. Hatalmas kincs, amikor ezek a beszámolók életre kelnek – vallja Dégner Lilla, a kassai Thália Színház művésznője, az emlékműsor összeállítója.
A program anyagának kiválasztása, és a gyerekek általi előadása azért is érdekes, mert a szerző a forradalom idején hasonló életkorú (tizenkét éves) volt, mint a műsorban szereplő gyerekek.
Egy fiú, aki gyerekként 1956. október 23-án elhatározza, hogy naplót ír a forradalomról.
Közel volt a tűzhöz, meghallgatta a felnőttek beszélgetéseit, kérdezte, faggatta őket, rádiót hallgatott, lejegyezte a hallottakat, tárgyi emlékeket gyűjtött egy „forradalom” feliratú dobozba – üvegszilánkot, röpcédulákat, újságkivágásokat és rajzokat – és ezek mind részei lettek a naplónak. Gondolatban eltervezett egy egész, még nem létező várost, ahol az utcákat a forradalom hőseiről nevezik el. Lerajzolta a látott házakat, romokat, és a tervezett várost is. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, és az éppen zajló történelem.
A napló, amely élvezetes olvasmány ma is, teljes egészében fennmaradt a beragasztott röplapokkal, újságkivágásokkal és a rajzokkal.
Elmeséli az akkori gyerek saját megközelítésében a forradalom történetét nagy részletességgel és kronológiai hűséggel, továbbá átélhetővé teszi egy budapesti kisfiú hétköznapjait, Budapest lakóinak mindennapi életét a különleges időkben: 1956. október 23. és 1957. március 15. között.
A sok igényes rajz, a szépen olvasható kézírás, a sokféle kivágat és térkép (melyekről jól azonosíthatóak a ma már archív felvételekről ismert szétlőtt épületek, a romos város jellemző részletei) mind amellett szóltak, hogy a napló, amely nyomán film is készült, facsimile kiadásban lásson napvilágot (2006).
A naplóban kibontakozó különleges, gyermeki szemmel látott forradalom képe elevenedik meg a Királyhelmecen készített emlékműsorban is, amelyet a BMKH közösségi oldalán tettek közzé.
Dégner Lilla nem először vállalt fellépést, vagy más módon szereplést a Bodrogközben. A helyi Művészeti Alapiskolában van néhány tanítványa, akik lelkesedése és szorgalma most arra indította, hogy a rá nagy hatással lévő Csics Gyula művéből, korhű zenei aláfestéssel és énekszóval gazdagítva tervezzen meg egy emlékműsort. Elmondása szerint a próbák is az online térben zajlottak, de a gyerekek lelkesedését ez nem törte meg.
A saját készítésű hangfelvételeket Kovács Géza, a Thália Színház hangmérnöke öntötte végső formába.
Minden közreműködő abban bízik, hogy az 56-os hősök előtti tisztelgés ebben a formában is közösségerősítő, bátorságra, hazaszeretetre és a közös kiállásra buzdító cselekedet.
