Dunaradvány községben a XXVI. Baróti Szabó Dávid Napok keretében került megrendezésre a XIX. Baróti Szabó Dávid Szavalóverseny október 26-án.
A Baróti Szabó Dávid Szavalóversenyben öt kategóriában 13 településről 37 versenyző mérte össze tudását a kilenctagú zsűri előtt, amelynek elnöke Szabó Csilla pedagógus, az őrsújfalusi ÉS?! Színház rendezője az amatőr színjátszó mozgalom elkötelezett híve volt.
Az eredményhirdetés előtt a kultúrház mellett 1993-ben felállított Baróti Szabó Dávid-kopjafát koszorúzták meg a szavalóverseny résztvevői. Az eredményhirdetésre a kultúrházban került sor, ahol a győzteseknek az oklevelet, tárgyi ajándékot és pénzjutalmat az egyes kategóriák zsűri elnökei, Zalackó Ilona kultúrfelelős és Dunaradvány polgármestere, Ľubomír Púchovský adta át.
Emléklappal és egy szál virággal köszönték meg a szervezők a felkészítő pedagógusok és a zsűri munkáját.
A szavalóverseny egyes kategóriáinak első három helyezettje:
I.
1. Nano Nimród (Marcelháza),
2. Vörös Orsolya (Dunaradvány),
3. Fodor Zsófia (Búcs).
II.
1. Bödők Bernadett (Dunaradvány),
2. Pástó Vilmos Márk (Karva),
3. Vörös Zsófia (Dunaradvány).
III.
1. Marcsa Krisztína (Bátorkeszi),
2. Geleta Emese (Hetény),
3. Keszegh Emma (Marcelháza),
3. Zalackó Balázs (Dunaradvány).
IV.
1. Gál Réka Ágota (Hetény),
2. Andrusko Bettina (Marcelháza),
3. Keszegh Lujza (Marcelháza).
V.
1. Szebellai Dániel (Selye Gimnázium),
2. Török Márté (Selye Gimnázium),
3. Nagy Annamária (Karvai Szakközépiskola).
Ezt követően az ünnepség Virten folytatódott, ahol megkoszorúzták a költő és nyelvújító, jezsuita, később világi pap és tanár sírját.
Az idei rendezvény a dunaradványi kultúrházban fejeződött be, amelyen felléptek a szavalóverseny győztesei, az ógyalla Bellő Konkoly Thege néptánccsoport, a dunaradványi Búzavirág hagyományőrző csoport, valamint megnyitották a Karván élő Török Erzsébet tésztából készült alkotásainak kiállítását.
A rendezvény névadója, Baróti Szabó Dávid 1739-ben született Háromszék megyében, Baróton, elszegényedett székely nemesi családból. Tizennyolc éves korában belépett a jezsuitákhoz, Trencsén, Szakolca, Székesfehérvár, Nagyszombat, Kolozsvár, Eger, Kassa, Nagyvárad és Besztercebánya voltak próbaéveiben szerzetesi állomáshelyei. 1773-ban próbálkozott meg először a klasszikus mértékű verseléssel. Ugyanebben az évben Mária Terézia pápai rendeletre feloszlatta a jezsuita rendet, s Baróti Szabó Dávid az esztergomi egyházmegye papja lett, majd 1774-től a komáromi gimnáziumban kapott tanári állást. Itt kötött barátságot egyik tanítványának családjával, a szomszédos Virten lakó Pyberékkel, kiknek otthonában kedvelt pihenőhelyre talált. 1777-ben áthelyezték Kassára; itt adta ki első verskötetét; itt ismerkedett meg Kazinczyval és Batsányival, közösen szerkesztették a Magyar Museumot. 1799-ben nyugdíjba vonult, a kedvelt Virten tele
pedett meg, ahol a Pyber-család nyugodt és gondtalan napokat biztosított számára. Itt halt meg 1819-ben.
Maga vall arról, hogy nem készült költőnek, csupán azért próbálkozott a klasszikus versírással, mert kíváncsi volt, vajon a magyarban vagy a németben perdül-e jobban a klasszikus metrum. Első versei alkalmi költemények, próza, barátaihoz írt episztolák: napirendjének, étrendjének leírása, esetleg megbízatások közlése egyaránt megférnek e kevéssé költői levelekben. A szerzete feloszlatásán kesergő versek már valóban költői alkotások. Kétségbeesést és vigaszkeresést tükröz a Panaszos indulat című elégiája. Néhány szép kép, jelző s a jól perdülő disztichonok már igényesebb, műgonddal szerkesztő alkotót mutatnak. Vallásos meggyőződése mellett a nemesi-nemzeti eszmék visszhangoznak verseiben: a magyar nyelv és szokások védelme. Legismertebb versét, A ledőlt diófához című allegóriát is az 1790-es évek nemesi-nemzeti mozgalma ihlette.
Műveltsége nem olyan mély, mint írótársaié, kik e század irodalomszervező munkáját végezték. Világnézetére tehát nem hatottak nagy kortársai, Kazinczy és Batsányi; ízlésére, egyre fokozódó költői műgondjára annál inkább. Versei későbbi kiadásában sokat javított a kifogásolt inverziókon és költőietlen kifejezéseken.
Nagyobb figyelmet érdemel műfordítói munkássága. Paraszti majorság címmel lefordította Vanière francia jezsuita latin nyelvű verses gazdaságtanát. Két kiadása is megjelent Kassán 1779–1780-ban és 1794-ben. Milton fordításával is megpróbálkozott: Neumann Bertrand nevű szerzetes latin nyelvű átdolgozását tolmácsolta. Legfontosabb Vergilius-fordítása. Nyugalomba vonulása után a békés virti esztendőkben dolgozott rajta nagy gonddal. Batsányi, kivel élete végéig fenntartotta a barátságot.
Költőnek nem volt igazán jelentékeny, legföljebb néhány ódája éri el azt a jó átlagot, amely méltóvá teszi, hogy az antológiákból ne maradjon ki Baróti Szabó neve, de mint költészeti úttörő óriási jelentőségű: ő készíti elő azokat a formai lehetőségeket, amelyek azután Berzsenyi Dánielig és Vörösmartyig vezetnek. Vitairatai a prozódia kérdéseiben hozzájárultak nyelvünk verstani törvényeinek tisztázásához. Neve ott áll irodalmunk szent öregei között.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A szerző további fényképei a Képgalériánkban ITT>>> tekinthető meg.
{phocagallery view=category|categoryid=1307|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”36808″}
